Showing posts with label Vízum. Show all posts
Showing posts with label Vízum. Show all posts

Wednesday, March 11, 2009

Not everybody got the chance


Még a kórházban összefutottam egy kedves házaspárral, akik szintén megkapták a lehetőséget a Green Card Lottery programtól, hogy zöldkártyára tegyenek szert. Még akkor beszélgettünk arról, hogy mit kérdezhetnek a személyes interjú során, és mivel én mentem hamarabb a konzuli interjúra, ezért megállapodtunk, hogy majd felhívnak, és elmesélem, milyen volt.

Fel is hívtak, és szépen el is meséltem mindent. Mivel pótolnom kellett, ugye nem voltam biztos abban, hogy megkaptam-e, vagy sem, ezért azt mondtam, hogy majd ha kiderül, akkor jelentem. Ők március 3-án mentek, és tegnapig nem adtak hírt magukról.

Viszont tegnap egy hosszú telefonbeszélgetés során elmesélték, hogy sajnos, nekik nem sikerült. És a bukásnak több oka is volt: az egyik az, hogy a férj már többször kint volt Amerikában, és egyik tartózkodása 6 nappal továbbra sikeredett, mint ahogy a vízuma szólt, ezért 3 évre kitiltották az országból, a másik pedig a, hogy hazudott, amikor az igénylő lapon azt ikszelte be, hogy nem szegett meg semmilyen szabályt.

A felesége ugye nem volt kitiltva, viszont a férj által kapott lehetőséggel élt volna ő is, ezért neki sem sikerült. Nagyon sajnálom őket, mert egy olyan hibába estek, amivel, ha előre tudják, számolhattak volna... És ugye a $775 két személynél már $1550 ami jelen esetben ablakon kidobott pénz.

Azért nem csüggednek, azt mondták, hogy a kudarc ellenére el kívánják hagyni az országot. Ha nem az USA, akkor majd Anglia, vagy Írország. A lényeg, hogy külföld. És talán egyszer újra megpróbálják. Én kívánom nekik, hogy sikerüljön!

Tuesday, March 10, 2009

Hold on!


Drága ismerőseim, kedves olvasóim!

Szeretnék egy kis kiigazítással élni a tegnapi bejegyzésemhez: nem, ismétlem nem azokra a barátaimra, régen látott ismerőseimre értettem a "repjegy biztosító" jelzőt, akik kedvesen megkerestek, és gratuláltak! Nagyon örültem mindenkinek, aki írt, aki felhívott! Igazán jól esett, hogy olyan, elveszettnek hitt emberek is olvassák a blogomat, mint volt kollégák, volt osztálytársak, mostani csoporttársak.... Szóval olyanok is, akikre nem erőltetem rá :)

De ugye van egy olyan réteg, aki nem ilyen. Akikről tudom, hogy milyen véleménnyel vannak rólam. Akik sosem voltak velem kedvesek. Viszont most, egycsapásra ők lettek a "legjobb" barátaim, belevigyorognak az arcomba, és megkérdezik, hogy ugye meghívom majd őket?

Na a tegnapi postom nekik szólt! Remélem sikerült minden félreértést tisztázni!

Monday, March 9, 2009

I had some time to think

Az elmúlt napokat vidéken töltöttem, családi körben. Emésztgettem a történteket, és beszélgettem a jövőről a barátokkal, rokonokkal. Számomra egészen meglepő módon senki sem fogadta kitörő örömmel a hírt, miszerint elköltözöm, egész messzire. Szeretném azt hinni, hogy ez azért van, mert nagyon fogok nekik hiányozni... de ugye Magyarországon vagyunk.

Az elmúlt pár nap érdekes volt. Sok régi ismerős bukkant fel, néhányan gratuláltak, néhányan arról akartak meggyőzni, hogy ők mindig is hittek abban, hogy én idáig eljutok, páran csak azért adtak hírt magukról, hogy biztosítsák maguknak a helyet a repülőn, és akadtak olyanok is, akik le akartak beszélni az egészről.

Az elmúlt pár nap nehéz volt. Mindig ugyan az elmondani. Mindenkit meggyőzni arról, hogy én ezt akarom, és hogy sikerülni fog... Egy idő után aztán rájöttem, hogy felesleges. Nem kell meggyőznöm őket. Sőt, ha hagyok nekik teret a kételkedésre, boldogabban távoznak. Mert ott van bennük a bukás lehetősége. Annak a bukásnak, amit én összesen 0,01%-ra becsülök.

Az elmúlt pár nap tanulságos volt. Kezdek rájönni, hogy kik az igazi barátaim!

Thursday, March 5, 2009

I did it! :)

Tisztelt lelkes olvasóm!

Ez úton szeretnélek tájékoztatni arról, hogy a mai nappal 2009. március 5. megkaptam a bevándorlói vízumot az Amerikai Egyesült Államokba. Mostantól számítva 6 hónapom van arra, hogy belépjek az Államok területére, és a reptéren tartózkodó bevándorló tiszt kezébe adjam a nagykövetség által összekészített borítékomat. A belépéstől számítva 3 héten belül kézhez kapom a társadalombiztosítási számomat, illetve 2-3 hónapon belül a zöldkártyámat is.

Fizikailag még nincs a birtokomban a zöldkártya, viszont vízum van az útlevelemben. Kaptam tájékoztató brosúrát is a jogaimról illetve a kötelezettségeimről, amiket részletesen az USCIS honlapjáról tölthetek le angol, tagalog, koreai, portugál, spanyol, vietnami, arab, creole haitii, kínai, orosz és francia nyelven. Ha nem rendelkezem számítógéppel, nyomtatóval, akkor egy ingyenes példányt igényelhetek az "Üdvözöljük az Egyesült Államokban - Kalauz új bevándorlók számára" című kiadványból angol vagy spanyol nyelven.

Szóval ennyi. Vége a procedúrának. Még nem sikerült felfogni, és bár figyelmeztettek, hogy ha megérkezik a zöldkártyám, akkor törekedjek arra, hogy letelepedjek, és minél többet tartózkodjak az Államok területén, mert ha 1 évnél tovább tartózkodom másik országban, elveszítem a zöldkártyát. Szóval a cél mostantól: az amerikai állampolgárság!

Wednesday, February 25, 2009

I am really surprised!


Bár az országban van, nem hiszem, hogy hasonló törvények vonatkoznak az Amerikai Nagykövetségre. Erre abból következtettem, hogy vas ráccsal van körülvéve, és határőrök védik a területét. Mindenesetre örömmel tölt el, hogy a bürokrácia útvesztőjében Ők még nem tévedtek el!

Ahogy azt tegnap előrejeleztem, ma felhívtam a nagykövetséget, mert már tudom, hogy kedden megjön a hiányzó papírom. A telefon másik végén egy búgó hangú fiatalember volt, aki - miután bemutatkoztam, és mondtam, hogy miért telefonálok - azonnal tudta, hogy az erkölcsi bizonyítvány és még valami hiányzott. Államat keresgéltem a földön, miközben megemlítettem, hogy mennyire tájékozott itt valaki, és a "Tudja, igyekszik a munkaerő" mondat után máris éreztem, hogy különleges vagyok! Biztosan mély benyomást tettem tegnap az egész nagykövetségre a határozott, de végtelenségig nőies mozgásommal, a selymes hangommal és az intellektusommal. Már láttam magam előtt, ahogy az egész nagykövetség rólam beszél és este hálálkodik, hogy hiánypótlás miatt vissza kell mennem, mert így újra láthatnak.

A fiatalembernek mondtam, hogy a hiányzó papírt kedden kapom kézhez, és ő mondta, hogy a magyar bürokratikus intézményekből kiindulva ő semmiképp nem adna nekem időpontot szerda előtt, de szíve szerint inkább csak csütörtök délutánt mondana. Így csütörtök (Március 5.) délután 1:30-kor várnak nagyon sok szeretettel a követségen hiánypótlásra. És ha mégsem érkezne meg csütörtök délelőttre sem az irat, akkor sem esünk kétségbe, szépen visszacsörgünk a követségre, és kapunk egy új időpontot Március 10-11-e körül. :)

És igen, tudom, hogy a nagykövetségi munkatárs pusztán azért volt ilyen tájékozott, mert ez a dolga, épp az asztalán volt az iratom, nem túl sok hiánypótlásuk van, és egyébként is mindig mindenki tisztában van a munkahelyén folyó ügyekkel. De akkor is! Jó egy kicsit különlegesnek érezni magam ;)

Tuesday, February 24, 2009

We have some problem, but...


Megvolt a nagy esemény, hölgyeim és uraim, ma voltam az Amerikai Nagykövetségen, hogy ügyemben megtegyem az utolsó lépéseket!

9:30-ra volt időpontom, de már 8:45-kor elindultam a Szabadság térre, mert féltem, hogy el fogok tévedni. Cserébe 9:00-ra megérkeztem, és a "határon" közölték, hogy egy kicsit korán tetszett érkezni! Mondtam, hogy igen, mert féltem, hogy el fogok tévedni... ugye ez szokásom. Hát beengedtek. A 40 tonnás vaskaput serényen kinyitotta egy udvarias vámos, aki elkobozta az összes elektromos készüléket ami nálam volt (a pendrive-tól Penny-ig). Majd kinyitotta a második ajtót, és én a díszes vízum ügyintézés halljában találtam magam. Csodaszép, kör alakú váró közepén egy kör alakú asztal, rajta tollak (az asztalhoz kötve) és vízumigénylő lap kitöltési útmutató. Az ajtó mellett sorszámkérő, 3 választható gomb. Mariannka megnyomá a Bevándorló Vízum gombot, megkapja a 400-as sorszámot, ami kedvesen megkéri arra, hogy foglaljon helyet.

Kisvártatva a hívó táblán megjelent a számom, és az 5-ös ablak. Felálltam, és hónom alatt az otthon precízen mappába rendezett irataimmal, határozott léptekkel közelítettem az ablakhoz. Már-már hallottam fülembe csengeni az ügyintéző hölgy dicsérő szavait: Már tíz éve dolgozom itt, de ilyen gondosan összeállított dossziét még nem láttam! Erre miután megmondtam a nevemet, közölte, hogy amíg ő előre hozza az ügyirataimat, addig szépen szedjem ki a papírokat a dossziéból... No comment.

Az első probléma akkor volt, amikor meglátta a hölgy a zöld színű erkölcsi bizonyítványomat. Azt ugyanis nem fogadja el az nagykövetség. Hogy miért? Azért mert az csak azt bizonyítja, hogy az elmúlt 5 évben tiszta voltál, de az elévült bűntényeket nem tartalmazza. (Nem mintha nekem lenne olyanom :)) Szóval a megfelelő okirat a Bűnügyi nyilvántartóból kért kivonat, amin igazolják, hogy a bűnügyi nyilvántartóban semmilyen formában sem szerepelsz. Az igazság az, hogy amikor megjött ez az igazolás, akkor rá volt írva, hogy nem erkölcsi bizonyítvány, ezért én azt hittem, hogy rossz. És kidobtam... Mert ott, ahol eddig volt, nincs, tehát ez az egyetlen lehetséges magyarázat... Kidobtam. De jövő héten keddig megjön az új, szóval nincs baj. Hiány pótlásként benyújthatom egy későbbi időpontban.

Nagyon meglepett, hogy az érettségi bizonyítványomon kívül semmilyen bizonyítványt nem kértek, de később megtudtam, hogy miért.

Miután végeztünk, a hölgy megkért, hogy üljek le, és figyeljem a kijelzőt, mert nem sokára szólnak a 7-es ablakból, hogy mennyek befizetni a vízum díjat. Én leültem, és vártam. Egyszer csak meglátom a számomat: 400 és az ablakot 5. Felálltam, és odaballagtam az ablakhoz. Kiderült, hogy van ám még egy probléma: meg kellene adni egy amerikai címet, merthogy oda fogják küldeni a Zöldkártyát, illetve a Biztosítási számot, ha a procedúra végén rábólintanak a dologra. Tipródtam egy sort, majd eszembe jutott, hogy Nick biztosan megengedné, hogy az ő címét használjam. A bökkenő csak annyi volt, hogy nem tudtam kívülről. De nem baj, a hiány pótlással majd ezt is pótolom.

Mikor következőleg szólítottak, a 7-es ablakhoz kellett mennem. Dollárban befizettem a $775-os vízum ügyintézési díjat, megkaptam a nyugtát, és már szólítottak is a 6-os ablakhoz, ahol levették az ujjlenyomataimat. Nem ám pecsétes, koszos, tintás ujjlenyomatot! Modern, számítógépes, zöld doboz érintős ujjlenyomat vétel volt :) Tetszett!

Végül jött a konzuli interjú. Ismét az 5-ös ablaknál. Egy hihetetlenül cuki, magyart nem igen beszélő. amerikai fiatalember szegezte nekem a kérdéseket arról, hogy mit tanulok, hol tanulom, hová megyek Amerikában, mit szeretnék csinálni, a szüleim mit gondolnak minderről? Mikor elmeséltem neki, hogy már 3 éves korom óta arra készülök, hogy egyszer Amerikában éljek és dolgozzak, felcsillant a szeme. Megkérdezte, hogy anyukám mivel foglalkozik? Én elmeséltem, hogy Magyarország Délkeleti régiójának legmenőségesebb gazdasági tanácsadója, mellesleg van néhány saját cége, gazdasági igazgató egy szemét szállító cégnél, és szabadúszó válságmanagger. Ja, és nem mellesleg kő gazdag, szóval nem kell attól tartani, hogy az Államok terhén maradok :) Sajnos nem jutott eszembe angolul a szemét szállító cég, de sikeresen körülírtam, és több szinonimát is tanultam a konzul úrtól. Megkérdezte, hogy nem okoz-e problémát egy Amerikai cím megadása. Erre én elmeséltem, hogy szerencsére nem, mert van néhány amerikai barátom, akik megígérték, hogy befogadnak, amíg nem találok lakást. Láttam már, hogy ebből baj lesz, a szeme ismét csillogni kezdett, és érdeklődött, hogy honnan ismerem őket. Én meséltem az iskolai csere diák programról, és ő kedvesen végighallgatta a történetemet. Majd megkérdezte, hogy szerintem lehetőségem van-e meghívó levelet kérni valamelyiküktől. Én mondtam, hogy persze, így a cím pótlása felduzzadt meghívó levélre. A fiatal konzul még cukiskodott nekem néhány percig, nevettünk párszor apró szó vicceken, majd átadta a követség névjegyét (nem, nem a sajátját) és megkért, hogy ha az iratok rendelkezésemre állnak, akkor hívjam fel őket újabb időpont egyeztetésre, és akkor ha mindent rendben találnak, még aznap kinyomtatásra kerül a vízumom, amivel 6 hónapon belül be kell utaznom az USA-ba, hogy megigényelhessem a Zöldkártyát.

És hogy miért csak az érettségi bizonyítvány kell? Mert az elég bizonyíték arra, hogy szakképzettséged elegendő, hogy belépj az államokba. Az én szakképzettségem bőven elegendő, és ezt a konzul is megmondta :)

Nick már elküldte a meghívólevelet, és a dokumentumom a bűnügyi nyilvántartóból is folyamatban. Szerintem holnap időpontot is egyeztetek a követséggel! Szerintem a jövő hét szerda ideális lesz! :)

Friday, February 13, 2009

Medical examination

Egy jó tanács: semmiképpen se poénkodj gyenge idegállapotoddal akkor, amikor amerikai zöldkártyához mész orvosi vizsgálatra, mert igen rosszul veszi ki magát az a tény, hogy te nem veszed komolyan a procedúrát.

Egyébként az orvosi vizsgálat egyáltalán nem para! Feltesznek néhány kérdést az egészségi állapotoddal kapcsolatban, rákérdeznek a kór történetedre, és a legindiszkrétebb dolog, ami foglalkoztatja őket az az, hogy hány kiló vagy. Ezek után megmérik a vérnyomásodat, megnyomkodják a hasadat és a hátadat, valamint meghallgatják a tüdődet és a szívedet a sztetoszkóppal, és leküldenek mellkas röntgenre.

A mellkas röntgen kb. 3 perc, az eredmény megvárása még 32. De a várakozás igazán szórakoztató, a folyosói történetek egy kisebb szappanoperával érnek fel. A nővérek, az orvosok, a betegek, a látogatók, mind-mind saját kis világukban éldegélnek egészen addig, míg össze nem találkoznak egymással. Egyes nővérkék és orvosok szeméből ki tudtam olvasni a rémületet, mikor megpillantottak egy-egy beteget, és a 3. visszafordulásos elszaladásnál már nem vártam a csipogó hangját! :)

Miután az egész folyosó és az összes kórházi munkatárs jókívánságait a zsebedbe tetted, és kis kacsódban feszeng a röntgen leleted, mehetsz vissza a kiválasztott orvosodhoz, aki egy lezárt, lepecsételt borítékba teszi a nyomtatványaidat (erre 1-1 útlevélképet kell felragasztani, ezért azokat feltétlenül magaddal kell vinni), elmondja, hogy mindez nem azért van, mert nem feleltél meg a vizsgálatokon, hanem azért, mert a nagykövetség így kéri, lelkedre köti, hogy a röntgen képet őrizd meg 1 évig, és mindenképp vidd magaddal az Államokba. Kivesz a zsebedből 13.000 Ft-ot, és sok sikert kíván álmaid megvalósításához.

Ezzel is megvolnánk! Már csak egy nagy megmérettetés vár ránk: a személyes interjú. Az időpont még mindig Február 24. És én egyre izgatottabb vagyok! :)

Wednesday, February 11, 2009

Tests and Vaccination


Mielőtt egy vízumlottó győztes az amerikai nagykövetség vízuminterjúján az interjúztató elé kerül, sok-sok akadályon kell átküzdenie magát. Hiába, Amerika senkinek sem adja ingyen a Zöldkártyát!

1. Próba: AIDS és Szifilisz teszt
Az Amerikai Nagykövetség honlapján a kizáró tényezők első pontja: Nem jogosult bevándorló vízumra olyan személy, aki valamilyen fertőző betegségben (tüdőbaj, szifilisz, HIV) szenved. Annak érdekében, hogy kiszűrjék a fertőzötteket, kötelező az STD központban elvégeztetni az említett teszteket. Ha az ott kiállított papír igazolja a jelentkező negatív teszteredményét, a versenyző tovább jut a következő körbe. Természetesen csak itt végeztethető el a teszt, és senki se merjen anonimitásról álmodni; a teszt kötelező kelléke az útlevél kép, ami nem lehet régebbi, mint 1 év.

Amikor én mentem a tesztet elvégeztetni, Lackó elkísért, és ezen cselekedetéért sosem lehetek elég hálás! Azt, hogy érkezésünk pillanatától kezdve félhangosan beszéltünk azon szörnyűségről, hogy az USA vízumaihoz milyen kínzáson kell túlesni, csak mellékesen említem meg, mert sokkal izgalmasabbnak tartom a 70 és a halál között lebegő néni jelenlétét... a nemibeteg gondozó központban... illetve azt a tényt, hogy hajnali 8 órakor, egy felhős, januári reggelen napszemüvegben, és magasra gombolt kabátban jelentek meg a férfi emberek.

A véremet levették, mint mindig, pik-pak készen voltam (6.000 Ft-ba kerül manapság ez a teszt, ha az eredményt a 3. napon akarjuk csak), az izgalmak csak azután következtek, hogy elhagytuk az épületet. Ugyanis nagy pánikrohamomban, és menekülési kényszeremben figyelmen kívül hagytam azt az orvosi felszólítást, hogy a vérvételt követően ücsörögjek még 3-5 percet a váróban. És sajnos meg is lett ennek a böjtje: kis híján elájultam a metróban. Ha Lackó nincs ott, biztosan a földön landolok. De szerencsére ott volt, és mint ahogy az egy SOTE-s hallgatóhoz illik, azonnal ura volt a helyzetnek, és megmenekültem :)

Az eredményem egyébként negatív lett természetesen, úgyhogy tovább jutottam a második szintre.

2. próba: Oltások
Minden bevándorlónak kötelessége átesni egy általános orvosi vizsgálaton, amit bármelyik, a listán szereplő 3 db orvosnál elvégeztethet. Szerencsére az orvosok lábméretén kívül minden adat szerepel a behívó levélen, így egyszerűen lehet időpontot egyeztetni a doktorokkal. Mikor felvettem a kapcsolatot a doktornővel, akit választottam, ő tájékoztatott arról, hogy 2 db oltást be kell adatnom magamnak: Di-Per-Te (felnőtt emlékeztető) és MMR. Ezeket az ANTSZ Nemzetközi Oltóközpontjában adattam be magamnak (18.250 Ft) a mai napon.

Megtudtam, hogy az első oltás a rubeóla-mumpsz-kanyaró elleni oltás, míg a második egy felturbózott tetanusz. Mind a kettő 10 év védettséget biztosít. A szuri egyáltalán nem fáj, sőt! Azt nem mondom, hogy kellemes, de a tű annyira vékony és hegyes, hogy nem lehet érezni, amikor az oltóanyagot beadják! Az oltásokat egy nemzetközi oltóbizonyítványba bevezetik, és már készen is vagyunk. Annak érdekében, hogy ne legyen semmi baj, 30 percet még javasolt a váróban ücsörögni. Tanulva a tesztek következményéből, kivártam az ajánlott várakozás felét, majd úgy döntöttem, hogy jól vagyok.

3. próba: Erkölcsi bizonyítvány
Természetesen nem számít előnynek a büntetett előélet, és múltunk tisztaságáról kizárólag az erkölcsi bizonyítványunk képes hitelesen nyilatkozni. Normális esetben ezen okirat beszerzése egyszerű: postán megigényeljük, postán megkapjuk. Viszont ha az ember lánya elutazik, és nem figyel fel postaládájának tartalmára, előfordulhat egy olyan szituáció, hogy a posta nem tudja átadni a letétbe helyezett levelet, mert azt visszaküldte a feladónak... És ekkor kell felvenni a telefont, és elintézni a személyes átvételt a Vaskapu utca 30/B. alatt. :)

A 4. próba az orvosi vizsgálat, de annak időpontja csak péntek 13. ezért arról csak később tudok beszámolni! És közeleg a személyes interjú időpontja is: február 24. kedd 9:30. Már nagyon izgatott vagyok! :)

Tuesday, January 6, 2009

The Green Card Process Continues!


Mikor 2007 Novemberében regisztráltam a Green Card Lottery programba, úgy voltam vele, hogy adok egy esélyt az USA-nak, hogy befogadjon. Mikor tavaly visszaküldtem a DV Vízum igényléséhez szükséges nyomtatványokat a Kentucky-i konzulátusnak, bíztam abban, hogy nem késtem le a határidőről, és folytathatom a vízumigénylési procedúrát. Mikor aztán egyre többen kezdtek el a barátaim közül érdeklődni a vízum felől, kezdtem elbizonytalanodni, és már béta terven törtem a kobakomat. Mert mi lesz akkor, ha elutasítják a kérelmemet, és nem adnak lehetőséget a személyes interjúra? Elolvastam minden lehetséges forrást az amerikai munkavállalásról, és sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy zöldkártya nélkül a munkavállalás a 22-es csapdája! Mert munkavállalói vízumot csak már meglévő állásajánlathoz adnak, viszont szinte lehetetlen vízum nélkül normális állas ajánlatot kapi. Már kezdtem azt hinni, hogy elfelejtettek, hogy mindennek vége...

De ma anyukám felhívott telefonon, hogy levelet kaptam Kentucky-ból. Méghozzá nagy alakú borítékban. :) És mint már oly sok filmben láttuk, Amerikában a nagy alakú boríték jót jelent! Ekkor már tudtam, hogy a zöldkártyám ügye folytatódni fog!

Először az angol nyelvű szövegen döcögtünk át (megjegyzem, bár anyukám kiejtése meglehetősen fonetikus, az összes szót tökéletesen értettem), majd megtaláltuk a magyar nyelvű hivatalos fordítást, és innen már könnyen mentek a dolgok! Kentucky közölte, hogy ő leveszi kezét az ügyről, mostantól a budapesti konzulátus hivatalos az ügyben. Be kell szereznem a következőket:
  • Erkölcsi bizonyítvány
  • Eredeti születési anyakönyvi kivonat
  • Orvosi igazolás (erre a célra 3 kijelölt orvos áll rendelkezésre, és mindegyiknek megadták az összes lehetséges telefonszámát, így kizárt, hogy ne tudjak időpontot egyeztetni)
  • AIDS teszt eredménye (de nem ám az ingyenes anonim fajtát, a fényképes, lábméretes verziót kell beszerezni a Mária utcai nemi beteg gondozóból)
  • Diploma, index és bizonyítványok fénymásolata
  • Szakmai gyakorlatot igazoló papír (ha van)
  • Útlevél, személyigazolvány, lakcímkártya fénymásolata
  • Gondolom igazolást is kérnek az egyetemtől, hogy még hallgatójuk vagyok, és a diplomám folyamatban
  • 1db fénykép (amerikai vízum méretezéssel)
  • $775 vízum-ügyintézési díj, ami nem visszatérítendő (tehát ha az utolsó körben elutasítják a vízumom, akkor is bukom ezt az összeget)
  • És természetesen minden irat eredeti példánya
Mikor felfogtam, hogy mi történik, nagyon izgatott lettem, és azonnal el akartam intézni mindent. De aztán anyukám nyugalomra intett, és megbeszéltük, hogy a lehető legkésőbbi Március közepére egyeztetünk interjú időpontot a nagykövetséggel, mert a bevándorlói vízum, kiállítását követően 6 hónapig érvényes és ebben az időszakban kell kiutazni Amerikába, hogy megtegyük az utolsó lépést: kiváltsuk a zöldkártyát! Ennek legvégső határideje 2009. Szeptember 30. Tehát ha Március végén, Április elején megkapom a vízumot, pontosan 6 hónapom lesz elintézni az ügyeket!

America, Here I Come! :)

Monday, August 18, 2008

The Visa


2007 októberének végén épp szörföztem az interneten, amikor megpillantottam egy bannert, ami azt hirdette, hogy nagyon olcsón lehet jelentkezni a Greencard Lottery programra. A dolog lényege annyi, hogy az amerikai állam 50.000 ember számára biztosítja a letelepedés, munkavállalás lehetőségét évente. Nos, én úgy voltam vele, hogy 15 dollárért kb a hülyének is megéri regisztrálni, hát még nekem! Mert ugye mit veszíthetek? Maximum nem választanak ki, de legalább megpróbáltam, megadtam az esélyt, hogy adjanak nekem Zöldkártyát :)

És a huncut amerikaiak kapva-kaptak az alkalmon, és kiválasztottak. Pár hónap telt csak el, és felhívtak telefonon: "Congratulaton! You won the Green Card!" És én örültem... Nagyon...
De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ez ebben a formában még nem igaz! Mert ez csak annyit jelent, hogy benne vagy a kiválasztott 50.000-ben, de a vízumigénylési procedúrát még végig kell csinálnod. Küldenek mindenféle papírt, amit ki kell töltened, visszaküldened, interjúra menned, és majd ezután dől el, hogy kapsz-e zöldkártyát, vagy sem. (Nem mintha elhittem volna, hogy az USA pusziért ad neked vízumot.) Szóval még van pár lépcsőfok, amit meg kell mászni, de remélhetőleg könnyedén fogom venni az elém állított akadályokat! Az igazság az, hogy ez az álmom... És nem félek megvalósítani! :)

Egyébként elmondanám, hogy nagyon vicces dolgokat kérdeznek ám a vízumigénylő papíron. Kedvenceim közé tartozott az a kérdés, hogy "Ön tagja-e valamilyen terrorista szervezetnek, tervez-e bármilyen merényletet az Amerikai Egyesült Államok, vagy annak elnöke ellen?" Válaszlehetőség: "Igen" vagy "Nem". Kérdem én, ha így is lenne, ki az, aki mindezt bevallja? Senki! De ha belegondolunk, akkor rájövünk, hogy a vízumigénylés pusztán bizalmon alapul. Hiszen nem ismernek téged, nem tudják, milyen ember vagy, és ahhoz, hogy megismerjenek sokkal több esszé kérdést kellene feltenni, viszont hogy azt elolvassák, rengeteg embert kellene alkalmazni, tehát ez lehetetlen. Az USA felteszi neked a legfontosabb kérdéseket, és ha hazudsz, az egyszer úgy is kiderül. És akkor kitoloncolnak. Azt mondják neked, hogy itt és itt mi megkérdeztük. Itt és itt te azt mondtad, hogy. Hazudtál. Nem szeretnénk többet az országunkban látni. Ennyi! És ez tökéletesen működőképes rendszer. (Megjegyzem, ezt a terrorista kérdést az oroszok is felteszik a vízumigénylésnél... szóval lehet, hogy valamiféle séma lapján működik mindez)

Ami nagyon meglepő volt számomra, hogy speciális fényképet kellett mellékelni a vízumigénylő laphoz. Megadták a paramétereket, és én kb 1 hetet töltöttem azzal, hogy kitaláljam, hogyan csinálok egy már kész képből ilyet. Pedig a megoldás igazán egyszerű: egy barátnőm javaslatára ellátogattam az Amerikai Nagykövetség honlapjára, ahol nagyon hamar meg is találtam azon fényképészek névsorát, akik készítenek USA vízumigényléshez szabványképeket. Elmentem, megcsinálták, kifizettem, feladtam a postán. Az egész kb. 30 perc volt + az utazás. Szóval nem olyan nagy was is das!

Tanulság? Ha valamit nagyon szeretnél, azt idővel bevonzod! És nem szabad megijedni semmitől, mert előtted már oly sokan megugrották a követelményeket, miért pont neked ne sikerülne!?
Csak akarni kell! ;)