My very first day at work

Nagy nap volt ez a mai, nem is tudtam normálisan aludni tegnap este. Hajnali 4-kor felébredtem (igen, a lehető legrosszabb időpontban) és utána végig abban a bizonyos se nem éber se nem mély álom fázisban voltam, ahol az ember általában akkor van, amikor kattog az agya valamin. 

Reggel 8-kor viszont megszólalt az ébresztő. Persze pont akkor, amikor már kezdtem normálisan álomba merülni, dehát ez van. Az eslő napon csak reggel 10re kellett mennem, ezért még sikerült ránéznem az e-mailekre indulás előtt, és láttam a sok-sok jókívánságot ami azonnal feldobta a reggelemet. Ezúton is köszönöm mindenkinek!

Nagyon izgatott voltam, enni sem tudtam normálisan.

Megérkeztem a céghez 9:50-re, és a recepciós kisasszony megkért, hogy foglaljak helyet, azonnal jön a HR hölgy és foglalkozik majd velem. Amíg ott ücsörögtem, nézegettem az embereket, és megállapítottam, hogy karakterileg ugyan olyan emberek dolgoznak itt is, mint az otthoni Aegisnél. Szerintem ez tök vicces! :)

A HR hölgy (normális nevén Regan) hamar megérkezett, és gyorsan át is néztük az általam kitöltött és aláírt papírokat. A próbaidő 30 nap lesz, utána teljes jogú alkalmazottja leszek a cégnek jottatásokkal meg mindennel. A Regannal való találkozásom hamar végetért, következett Tiffani, aki az asztalomhoz kísért. Tök jó helyem van, nagy asztallal, óriási monitorral. Ablak mellett ülök, ami ugye azért jó, mert kapok természetes fényt, viszont a kilátás nem annyira mesés, mivel csak a szomszédos felhőkarcoló derekát látom. De azért kilátás, és azért szép...

Az asztalom tökéletesen elő volt készítve: e-mail cím, jogosultságok, belépőkódok, minden. Sőt! Még egy FedEx borítékban kaptam olyan cukiságokat is, mint tűzőgép, lefűzőmappa, gemkapocs, füzet, post-it meg tollak. (Igen, ebben a pillanatban ennek a csomagnak örültem a legjobban.)

Az első nap természetesen nem volt túl munkás, egy feladatot kaptam Barbaratól, viszont máris volt 2 meetingem, és beregisztráltunk engem pár tréningre. Először a Pfizer csapattal találkoztam, akiknek időm 40%-ban fogok versenytárs elemzéseket készíteni, majd a CEO-val beszélgettem, aki igen művelt, lendületes és jófej ember. Mondanom sem kell, hogy a sors ismét nagyon mókás dolgot művelt velem. Lehet találgatni, miről beszélgettünk a CEO bácsival. Segítek: Nem az a lényeg, hogy vannak magyar gyökerei, szereti a magyar ételeket, és szülei német származása miatt igen jól beszél németül (egyébként mellékesen jegyzem meg, hogy van egy ehte német kollégám, akivel fogok tudni németül beszélgetni). Nem! Kérem a lényeg az, hogy a bácsi most kattant rá az - és akkor most mindenki vegyen egy mély levegőt - idősorelemzésre. Igen. Hát mondom én, hogy nincsenek véletlenek!!! :)

Egyébként jól éreztem magamat az első napon, és meg vagyok győződve róla, hogy ezek az emberek nagyon sokat várnak tőlem. Már csak az, hogy az a két ember, akikkel interjúztam viccesen megjegyezte, hogy milyen gyorsan felvettek engem a céghez bizonyítja azt, hogy valóban engem akartak. Ráadásul úgy kezelnek, mint egy teljesértékű alkalmazottat, mindenbe bevonnak, mindenről kikérik a véleményem. És ez nagyon jó érzés!

Egyelőre nekem tetszik itt! :)

How did I end up watching Carmen - The story of my US Open ticket

Ugye mindenkinek eldicsekedtem arról, hogy van jegyem a US Openre és hétfőn megyek megnézni az Arthur Ashe stadion esti mérkőzést. Igen ám, de idő közben kiderült, hogy női mérkőzés lesz, ráadásul Sharapova fog játszani, aki mint tudjuk nem üti, hanem sikítja a labdát. Zajérzékeny füleim a TV-ben sem képesek 5 percnél tovább figyelemmel kísérni a hölgy játékát, ezért a következő dolog történt:

Szóval mivel a jegyem az utolsó utáni sorba szólt az oszlop mögé (igen, nagyon olcsó jegy volt), és a Flushing Meadows igen messze van tőlem, úgy döntöttem, hogy egyedül mégsem megyek ki, inkább átmegyek Joanahoz. Miután elmesélte, hogy milyen volt a kanadai kirándulás, elmeséltem neki az én hétvégémet és mikor megemlítettem, hogy a MET előtt a Carment adják HD minőségben, ráadásul ingyen, felcsillant a szeme és nem is kellett sokáig győzködni arról, hogy menjünk.

Nem sajnálom, hogy így alakult a nap, mert nagyon jól éreztük magunkat a Carmenen, és mindettől függetlenül még mindig büszke vagyok a jegyemre. És ha szerencsém van, akkor átcserélhetem egy hétvégi mérkőzésre, de ha nem, az sem baj. Majd jövőre! :)

Holnap nagy nap lesz: az első nap az új munkahelyen. Nagyon izgatott vagyok, főleg azért, mert az egyik papírt nem nagyon tudtam kitölteni... Joana azt mondta, a HR majd segít, nem kell aggódnom... hát majd meglátjuk.

Cleaning. Period.

A mai nap a "takarítás" jegyében telt. Arhíváltam az e-maileket, kodobáltam a már nem szükséges feljegyzéseket, töröltem magam a karrieroldalakról, és még Penny (az iPod Touchom) is kapott új szoftvert. Mindezt azért, mert szükségét éreztem. Egy időszak tényleg lezárult az életemben, és ezt nem csak szentimentalizmusból mondom. Csak véletlenül akadt meg a szemem a holdnaptáron: szeptember 8-án újhold. Ekkor kezdek dolgozni, ekkor kezdődik az új holdciklus, és ez nekem több, mint meggyőző érv a "takarításra". Tehát nekifogtam.

Először leiratkoztam a karrier hirlevelekről és a karrieroldalakról. Ezentúl már nem fogok naponta 15-20 e-mailt kapni tőlük az új álláshirdetésekről, és azzal sem fognak idegesíteni, hogy pusztán $150 dollárért ők majd átírják az önéletrajzomat tutibiztosra. Eddig persze fontosak voltak ezek az e-mailek, és az esetek 90%-ban jelentkeztem is azokra az állásokra, amikre felhívták a figyelmem, de ugye most már nincs rájuk szükségem.

Megreformáltam a LinkedIn profilomat is, ezentúl nem az süt róla, hogy reménytelenül munkát keresek. Ezt az oldalt egyébként nagyon szeretem! Tulajdonképpen ez is egy közösségi oldal, de a Facebooktól eltérően itt szakmai kapcsolatokat lehet ápolni, kiépíteni és erősíteni. Azok, akikkel együtt dolgoztál vagy együtt tanultál ajánlást írhatnak rólad és te is írhatsz ajánlást, feltöltheted az önéletrajzodat és még állásokra is jelentkezhetsz. Beléphetsz különféle szakmai csoportokba, részese lehetsz nagy beszélgetéseknek és akár még a spanyol vaszt is feltalálhatod ha ahhoz van affinitásod.

Kidobáltam azokat a jegyzeteket, amiket az állásinterjúkon és állásinterjúkhoz készítettem. Hasznomra voltak, de nem kellenek már. Félreértés ne essék, szeretem megőrizni a fontos/érdekes/értékes/emlékezetes dolgokat, de azért különbséget tudok tenni kincs és kacat között (igen, az utóbbi kidobandó).

Kitöltöttem a Carat-tól kapott űrlapokat, aláírtam a szerződést és meghatalmaztam őket arra, hogy 2 hetente fizetés ürügyén pénzt tegyenek a bankszámlámra. Az adó papírok kitöltéséhez Joana segítségét fogom kérni, mert nem vagyok biztos benne, hogy jól csináltam. Bár nem quantum fizika, azért jobb, ha ő is ránéz. Nekem nagyon tetszik ez a kéthetente fizetést kapunk dolog (hónap 15-én illetve az utolsó munkanapján), azt viszont nem tudom, hogy ezt a bérszámfejtés hogy oldja meg. Ez azért egész sok meló, nem? Kéthetente bérszámfejteni az egész céget...

Penny kapott új szoftvert. Ez azt jelenti, hogy a régi dolgok mind-mind lekerültek róla, és most egy új, gyorsabb, szebb operációs rendszere van. (Legalábbis az OS 4.0.2 leírásában ezt ígérték.) Ez a játék egész sok időt elvett az életemből, és hogy őszinte legyek, még mindig tart a folyamat, mert a zenéket még mindig pakolja rá az iTunes.

Holnap felmegyek Nickhez, mert BBQ-t fognak sütni a kertben és meghívott. Már csütörtökön mondta, hogy menjek fel ünnepelni és majd ő főz nekem vacsorát, de akkor már volt MET programom, és azt nem akartam lemondani. Remélem jó idő lesz és összejön a dolog, mert látni akarom a család arcát amikor bejelentem, hogy a Carat-nál dolgozom... és mosolyogni akarok rájuk úgy, ahogy anno ők mosolyogtak rám. :)

MET Summer HD Festival

Azt hiszem, tegnap igen stílusosan sikerült ünnepelnem. A Metropolitan Opera ugyanis épp most tartja a nyári HD opera fesztiválját, ami ingyenes Operát jelent HD minőségben, szabadtéren. Tavaly rendezték meg először, és a nagy sikerre való tekintettel idén is nekivágtak. 2.800 szék várja a látogattókat, jegy nem szükséges, helyfoglalás érkezési sorrendben. A rendezvény keretein belül igen neves darabokat láthatunk, íme a lista:

Aug. 28 - “Tosca” at 8 p.m.


Aug. 29 - “The Magic Flute” at 8 p.m.


Aug. 30 - “Der Rosenkavalier” at 7:15 p.m.


Aug. 31 - “Doctor Atomic” at 7:45 p.m.


Sept. 1 - “Les Contes D’Hoffman” at 7:45 p.m.


Sept. 2 - “La Boheme” at 8 p.m.


Sept. 3 - “Hansel and Gretel” at 8 p.m.


Sept. 4 - “Turandot” at 8 p.m.


Sept. 5 - “Aida” at 8 p.m.


Sept. 6 - “Carmen” at 7:45 p.m.

Tegnap csodaszép esténk volt, kiváló hőmérséklet, lágyan fújdogáló szél, szemet gyönyörködtető környezet. Mivel nálunk még mindig elég melegek a nappalok, bátral le tudtunk ülni a földre, nem kellett attól tartanunk, hogy felfázunk. (Az igazat megvallva olyan meleg volt az aszfalt, hogy izzadt a popsim.) A II. felvonás után viszont sikerült leülnünk egy székre, és onnan azért mégis kényelmesebb volt az előadás. Jenna barátnőmmel a 'Bohéméletet' láttuk, mondanom sem kell, hogy potyogtak a könnyeim a darab végén.

Ha nem mossa el a vihar, akkor ma lehet megnézem a 'Jancsi és Juliska'-t. A 'Carmen'-t nagyon szerettem volna látni, de sajnos van jegyem a US Open hétfő esti mérkőzéseire az Arthur Ashe Stadionba. (328-as szekció)

Igen, most lehet irígykedni! :)

What was begun is now done

A napi tarott mára a következőt mondta: Túl sok teher volt ez egy személy számára, de végre minden megoldódott, minden a helyén van. A kör bezárult és a rend megtartható. Minden apró részlet a helyére került, a kép végre teljes. Nincs már miről tárgyalni, minden végleges. A kemény munka meghozta gyümölcsét, a kitartás eredményt szült. Minden, aminek kezdete volt, most véget ért.

És valóban. Helyi idő szerint ma délután 2:57 órakor felhívott a Carat HR-ese és ajánlatot kaptam tőlük. És ebben a szent pillanatban minden a helyére került.

De had kezdjem az elején. 4 hónappal ezelőtt érkeztem meg New Yorkba, fiatalon, naívan, tele energiával és azzal az érzéssel, hogy minden lehetséges. Követtem el hibákat az első hetekben, és biztosan fogok még hibákat elkövetni életem folyamán, de arról mindig is meg voltam győződve, hogy sikerülni fog. A cél ott lebegett a szemem előtt és én foggal körömmel ragaszkodtam az álmaimhoz.

Nem is lehetett volna másképp. New York-i életem első mérföldköve volt Nick nővérének születésnapi partija. Ott a család faggatott, hogy mit is fogok kezdeni magammal idekinn, és én magabiztosan állítottam, hogy a Caratnál fogok dolgozni. Ők nevettek, én viszont bíztam magamban.

De mikor a Carat a füle botját sem mozdította, és senkitőn nem tudtam kicsikarni egyetlen normális válasz e-mailt sem, elkezdtem más állásokra jelentkezni. Többszáz helyre jelentkeztem hetente. Mikor július közepén sem hívtak be egyetlen interjúra sem, kezdett lefelé görbülni a szám. Müller Péterhez fordultam segítségért, és szerencsére kaptam is lelki megnyugvást.

Augusztusban változás történt. Elkezdek érdeklődni utánam a cégek, telefonos illetve személyes interjúkra jártam. Egyre jobb lettem és egyre több pozitív visszajelzést kaptam. Aztán jött egy újabb áttörés és a Carat kapcsolatbalépett velem. Épp otthon ültem, amikor e-mailem érkezett. Dawn, a HR-es hölgy kért tőlem időpontot egy telefonos interjúra. A pozíció (Competitive Intelligence Analyst) olyan, mintha csak nekem találták volna ki. Tökéletesen megfelel mind végzettségemnek, mind szakmai tapasztalatomnak. És ekkor minden a helyére került.

Nem vagyok vallásos, babonás voszont annál inkább, és hiszek a kimondott szó erejében, ezért mindeddig ezeket a dolgokat magamban tartottam (ezért sem írtam gyakrabban). De azután, hogy a Carat felvette velem a kapcsolatot, az egész életem értelmet nyert. Tudom, hogy most ez így nagyon furán hangzik, de had magyarázzam meg!

Amikor egyetemre mentem, kiválasztottam a legjobban hangzó szakirányt: Makrogazdasági Elemző és Előrejelző. Szenvedtem is vele jó sokáig, de az utolsó vizsgaidőszakomban egyszer hangosan megjegyeztem: "Valamiért az Univerzum nagyon azt akarja, hogy én rendesen megtanulja az Idősorelemzést és a Többszekit." Egyetem alatt az Aegis Media-nál dolgoztam, annál a cégnél, akinél most is dolgozni fogok. Viszont az, hogy náluk dolgoztam nem az én döntésem volt... legalábbis nem csak rajtam múlt. Holczi barátom ajánlott be hozzájuk, és az ő révén jutotam el az ajánlatig úgy, hogy először visszautasítottam őket e-mailben, mert Ogilvyéknál akartam dolgozni. Viszont Kata ezt nem hagyta annyiban, felhívott és végülis hozzájuk szegődtem. Véletlen? Nem hiszem...

Tehát a sors kezdetnek a kezembe adott két dolgot: Elemző diploma, nemzetközi cégtapasztalat. Megérkezésem után pedig kitanultatta velem az interjúzás fortélyát. Mikor pedig kész voltam - kész meghozni a döntést - kezembe adta ezt a pozíciót.

Nektek is összeállt a kép? Nagyon remélem, hogy igen és végre látjátok, hogy minden mindennel összefügg és egyáltalán nincsenek véletlenek. Tegnap a Caratnál több, mint másfél órán keresztül interjúztam, és mikor hazaértem tele voltam félelemmel, mert tudtam, hogy ha nem kapom meg ezt az állást, akkor nem fogom tudni könnyen feldolgozni. Nem tudtam, hogy ki milyen véleménnyel van rólam, csak abban voltam biztos, hogy Shirley - akivel telefonon beszéltem múlt héten - szeret engem, és nagyon támogat. Egy másik interjúm is volt tegnap, viszont az nem nevezhető interjúnak, inkább beszélgetésnek hívnám. Ennek az volt a lényege, hogy lelkileg összerázzon, mert az interjúztató így zárta a találkozásunkat:

"Mariann, nagyon örülök annak, hogy találkoztunk, úgy gondolom, hogy kiváló önéletrajza és tökéletes megjelenése van, és biztos vagyok benne, hogy ha velünk nem is szeretne dolgozni, nagyon hamar el fog tudni helyezkedni." Ézek után pedig nem tudtam nem azt mondani, hogy "Minden úgy lesz, ahogy lennie kell!"

Ma reggel korán felkeltem és "köszönöm" e-mailt küldtem azoknak az embereknek, akik tengnap interjúztattak. 11 óra fele pedig eszembe jutott Shirley, és neki is küldtem egy e-mailt. Ő azonnal válaszolt, és ezt pozitív dolognak tartottam. Aztán jött a hívás...

Szóval most itt vagyok. Elértem minden célomat, mégéltem minden álmomat. Minden kívánságom valóra vált. Viszont mindezt sosem értem volna el az anyukám nélkül. És most nem az anyagi támogatására gondolok (persze az sem mellékes), hanem a lelki támogatására. Kemény volt, amikor annak kellett lennie, segített, amikor rászorultam, lelket öntött belém, amikor arra volt szükségem, és tudom, hogy ezek után is mindig itt lesz nekem!

Hogy mi a tanulság? Új álmok kellenek... de vigyázz, hogy mit kívánsz, mert ha eléggé akarod teljesül!