My first (half) week...

Ma 65°F van, felhős az ég és szürke az idő. Megesküszöm rá, hogy pár óránként elered az eső. Persze nem az a normális fajta vízcseppekkel, hanem olyan szitálós, inkább ködszerű "eső". Sokak szerint Seattle-ben gyakran ilyen az idő... Ha ez igaz, akkor én depressziós lennék ott már a harmadik nap után.

Az első (fél)hét nagyon jól telt a munkában. Mindenki nagyon kedves és segítőkész, bármikor problémám vagy kérdésem volt, bátran fordulhattam bárkihez. Hogy mit is csinálok pontosan? Ez nagyon jó kérdés. Van két ügyfelem (Pfizer és Beiersdorf) akiknek havi/negyedéves/éves versenytárselemzéseket kell készítenem, illetve időm 30 százalékában a kutatási részleg munkáját segítem. Egy munkanap 9 óra: 8 óra munka 1 óra ebédszünet. Normális esetben reggel 9-től este 6-ig illik bent lenni, de persze ha az ember kihagyja az ebédet, vagy reggel 8-ra megy be, vagy rövidebb ideig ebédel, akkor hamarabb hazamehet. Egyetlen dolog amit elvárnak, hogy a napi 8 óra munka meglegyen. Gondolom, majd ki fog alakulni idővel az én rutinom is, de egyelőre ez a 9-től 6-ig dologozás tetszik... 

Első benyomások: teljesértékű munkaerőnek tartanak, okosnak hisznek, és elvárásaik vannak felém. Viszont szerencsére egész "idióta biztos" rendszerben dolgoznak, ami azt jelenti, hogy mindent lépésről-lépésre megmutatnak, elmagyaráznak, megtanítanak. Nem feltételezik azt, hogy tudod, mert honnan is tudhatnád, viszont nagyon-nagyon örülnek, ha sikerül megértetniük veled amit szeretnének.

Úgy gondolom, hogy nem lesz probléma a beilleszkedéssel sem, kedden lesz egy "Új Munkatársak Boldog Órája" nevű rendezvény, ami elméletileg arra szolgál, hogy az új kollégák szocializálódhassanak a régiekkel. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, bár abban biztos vagyok, hogy nem fogja senki se leharapni a fejem :)

Más jó hírekkel is szolgálhatok: hölgyeim és uraim, végre megérkezett postán a személyigazolványom! Bizony-bizony, végre hivatalosan is New York Állam lakosa vagyok bejegyzett címmel, meg minden. Viszont szervdonor nem vagyok, mert mint azt már korábban biztosan említettem, valahogy nem bízom az orvosokban. Ha balesetet szenvedek, az a minimum, hogy kezüket-lábukat törik és életben tartanak. Mond bárki amit akar, szerintem ha valaki donor, azt tök máshogy kezelik!

Most pénteken volt nálunk a divat éjszakája. Minden nagyobb divatház késő estig nyitva volt, ételt és italt szervíroztak a hoszteszek, modellek és hírességek járkáltak a tömegben, és a kirakatokban élő emberek szórakoztatták az arra járókat. Bevallom őszintén, hogy a lgjobban egy kis ázsiai üzletben éreztem magam, ahol egy ázsiai srác elektromos csellón játszott modern darabokat. Itt nem voltak sokan, viszont fergeteges kis 20 perces koncertet adott a fiú. Egyébként láttam híres tervezőket, megsimogattam egyikük halál cuki kiskutyáját, de az este 80 százalékában azon bosszankodtam, hogy ez az iszonyatosan sok ember, minek tolong tömött soropkban egyes üzletek előtt, miért tapossák és ölik egymást, hiszen Sarah Jessica Parker is pontosan ugyan úgy emészet, ahogyan ők...

Persze nagyon jó móka volt látni a félmesztelen modell fiúkat zuhanyozni az egyik kirakatban, lányokat legyezővel a kezükben bájologni a másikban, vagy épp egy afro-amerikai énekesnőt hallgatni, ahogy énekel egy Macy's méretű bevásárlóház kirakatában, de ennyi elég is volt belőlük! Egyébként az illusztrációnak használt képen a Gilan divaház egyik leánya látható. Erre a partira hivatalos voltam, a nevem a listán volt és bemehettem, és mivel a mögöttem álló lányokat nem engedték be, azonnal VIP-nek éreztem magam és ez nagyon tetszett. :) 

Midenzt egyébként Jenna barátnőmben köszönhetem, aki az FIT-n végzett, mint divattervező. Az FIT pedig a divatszakma Harvardja... Ha nem oda jártál, kb nem is vagy ember!

Tegnap Nickkel is találkoztam, elmentünk az unokatestvérének a kiállítására, majd vacsorázni. Nagyon tehetséges az unokatestvére, tök jó képeket állított ki, nekem tetszettek. Kicsit elvont, kicsit modern, kicsit más, mint amire számítottam, de jó. Tele lélekkel, mögöttes tartalommal... nem afféle öncélú vergődés, mint ami manapság sok művésznél tapasztalható. Ráadásul nagyon jót beszélgettünk Christinnel (ő az unokatesó), és ott volt Nick nagymamája is - aki beszél magyarul. Elmeséltem nekik, hogy kaptam munkát a Caratnál és mindenki nagyon nagyon boldog volt, a nagymama még mondta is, hogy büszke rám. És ez nagyon jól esett. :)

My very first day at work

Nagy nap volt ez a mai, nem is tudtam normálisan aludni tegnap este. Hajnali 4-kor felébredtem (igen, a lehető legrosszabb időpontban) és utána végig abban a bizonyos se nem éber se nem mély álom fázisban voltam, ahol az ember általában akkor van, amikor kattog az agya valamin. 

Reggel 8-kor viszont megszólalt az ébresztő. Persze pont akkor, amikor már kezdtem normálisan álomba merülni, dehát ez van. Az eslő napon csak reggel 10re kellett mennem, ezért még sikerült ránéznem az e-mailekre indulás előtt, és láttam a sok-sok jókívánságot ami azonnal feldobta a reggelemet. Ezúton is köszönöm mindenkinek!

Nagyon izgatott voltam, enni sem tudtam normálisan.

Megérkeztem a céghez 9:50-re, és a recepciós kisasszony megkért, hogy foglaljak helyet, azonnal jön a HR hölgy és foglalkozik majd velem. Amíg ott ücsörögtem, nézegettem az embereket, és megállapítottam, hogy karakterileg ugyan olyan emberek dolgoznak itt is, mint az otthoni Aegisnél. Szerintem ez tök vicces! :)

A HR hölgy (normális nevén Regan) hamar megérkezett, és gyorsan át is néztük az általam kitöltött és aláírt papírokat. A próbaidő 30 nap lesz, utána teljes jogú alkalmazottja leszek a cégnek jottatásokkal meg mindennel. A Regannal való találkozásom hamar végetért, következett Tiffani, aki az asztalomhoz kísért. Tök jó helyem van, nagy asztallal, óriási monitorral. Ablak mellett ülök, ami ugye azért jó, mert kapok természetes fényt, viszont a kilátás nem annyira mesés, mivel csak a szomszédos felhőkarcoló derekát látom. De azért kilátás, és azért szép...

Az asztalom tökéletesen elő volt készítve: e-mail cím, jogosultságok, belépőkódok, minden. Sőt! Még egy FedEx borítékban kaptam olyan cukiságokat is, mint tűzőgép, lefűzőmappa, gemkapocs, füzet, post-it meg tollak. (Igen, ebben a pillanatban ennek a csomagnak örültem a legjobban.)

Az első nap természetesen nem volt túl munkás, egy feladatot kaptam Barbaratól, viszont máris volt 2 meetingem, és beregisztráltunk engem pár tréningre. Először a Pfizer csapattal találkoztam, akiknek időm 40%-ban fogok versenytárs elemzéseket készíteni, majd a CEO-val beszélgettem, aki igen művelt, lendületes és jófej ember. Mondanom sem kell, hogy a sors ismét nagyon mókás dolgot művelt velem. Lehet találgatni, miről beszélgettünk a CEO bácsival. Segítek: Nem az a lényeg, hogy vannak magyar gyökerei, szereti a magyar ételeket, és szülei német származása miatt igen jól beszél németül (egyébként mellékesen jegyzem meg, hogy van egy ehte német kollégám, akivel fogok tudni németül beszélgetni). Nem! Kérem a lényeg az, hogy a bácsi most kattant rá az - és akkor most mindenki vegyen egy mély levegőt - idősorelemzésre. Igen. Hát mondom én, hogy nincsenek véletlenek!!! :)

Egyébként jól éreztem magamat az első napon, és meg vagyok győződve róla, hogy ezek az emberek nagyon sokat várnak tőlem. Már csak az, hogy az a két ember, akikkel interjúztam viccesen megjegyezte, hogy milyen gyorsan felvettek engem a céghez bizonyítja azt, hogy valóban engem akartak. Ráadásul úgy kezelnek, mint egy teljesértékű alkalmazottat, mindenbe bevonnak, mindenről kikérik a véleményem. És ez nagyon jó érzés!

Egyelőre nekem tetszik itt! :)

How did I end up watching Carmen - The story of my US Open ticket

Ugye mindenkinek eldicsekedtem arról, hogy van jegyem a US Openre és hétfőn megyek megnézni az Arthur Ashe stadion esti mérkőzést. Igen ám, de idő közben kiderült, hogy női mérkőzés lesz, ráadásul Sharapova fog játszani, aki mint tudjuk nem üti, hanem sikítja a labdát. Zajérzékeny füleim a TV-ben sem képesek 5 percnél tovább figyelemmel kísérni a hölgy játékát, ezért a következő dolog történt:

Szóval mivel a jegyem az utolsó utáni sorba szólt az oszlop mögé (igen, nagyon olcsó jegy volt), és a Flushing Meadows igen messze van tőlem, úgy döntöttem, hogy egyedül mégsem megyek ki, inkább átmegyek Joanahoz. Miután elmesélte, hogy milyen volt a kanadai kirándulás, elmeséltem neki az én hétvégémet és mikor megemlítettem, hogy a MET előtt a Carment adják HD minőségben, ráadásul ingyen, felcsillant a szeme és nem is kellett sokáig győzködni arról, hogy menjünk.

Nem sajnálom, hogy így alakult a nap, mert nagyon jól éreztük magunkat a Carmenen, és mindettől függetlenül még mindig büszke vagyok a jegyemre. És ha szerencsém van, akkor átcserélhetem egy hétvégi mérkőzésre, de ha nem, az sem baj. Majd jövőre! :)

Holnap nagy nap lesz: az első nap az új munkahelyen. Nagyon izgatott vagyok, főleg azért, mert az egyik papírt nem nagyon tudtam kitölteni... Joana azt mondta, a HR majd segít, nem kell aggódnom... hát majd meglátjuk.

Cleaning. Period.

A mai nap a "takarítás" jegyében telt. Arhíváltam az e-maileket, kodobáltam a már nem szükséges feljegyzéseket, töröltem magam a karrieroldalakról, és még Penny (az iPod Touchom) is kapott új szoftvert. Mindezt azért, mert szükségét éreztem. Egy időszak tényleg lezárult az életemben, és ezt nem csak szentimentalizmusból mondom. Csak véletlenül akadt meg a szemem a holdnaptáron: szeptember 8-án újhold. Ekkor kezdek dolgozni, ekkor kezdődik az új holdciklus, és ez nekem több, mint meggyőző érv a "takarításra". Tehát nekifogtam.

Először leiratkoztam a karrier hirlevelekről és a karrieroldalakról. Ezentúl már nem fogok naponta 15-20 e-mailt kapni tőlük az új álláshirdetésekről, és azzal sem fognak idegesíteni, hogy pusztán $150 dollárért ők majd átírják az önéletrajzomat tutibiztosra. Eddig persze fontosak voltak ezek az e-mailek, és az esetek 90%-ban jelentkeztem is azokra az állásokra, amikre felhívták a figyelmem, de ugye most már nincs rájuk szükségem.

Megreformáltam a LinkedIn profilomat is, ezentúl nem az süt róla, hogy reménytelenül munkát keresek. Ezt az oldalt egyébként nagyon szeretem! Tulajdonképpen ez is egy közösségi oldal, de a Facebooktól eltérően itt szakmai kapcsolatokat lehet ápolni, kiépíteni és erősíteni. Azok, akikkel együtt dolgoztál vagy együtt tanultál ajánlást írhatnak rólad és te is írhatsz ajánlást, feltöltheted az önéletrajzodat és még állásokra is jelentkezhetsz. Beléphetsz különféle szakmai csoportokba, részese lehetsz nagy beszélgetéseknek és akár még a spanyol vaszt is feltalálhatod ha ahhoz van affinitásod.

Kidobáltam azokat a jegyzeteket, amiket az állásinterjúkon és állásinterjúkhoz készítettem. Hasznomra voltak, de nem kellenek már. Félreértés ne essék, szeretem megőrizni a fontos/érdekes/értékes/emlékezetes dolgokat, de azért különbséget tudok tenni kincs és kacat között (igen, az utóbbi kidobandó).

Kitöltöttem a Carat-tól kapott űrlapokat, aláírtam a szerződést és meghatalmaztam őket arra, hogy 2 hetente fizetés ürügyén pénzt tegyenek a bankszámlámra. Az adó papírok kitöltéséhez Joana segítségét fogom kérni, mert nem vagyok biztos benne, hogy jól csináltam. Bár nem quantum fizika, azért jobb, ha ő is ránéz. Nekem nagyon tetszik ez a kéthetente fizetést kapunk dolog (hónap 15-én illetve az utolsó munkanapján), azt viszont nem tudom, hogy ezt a bérszámfejtés hogy oldja meg. Ez azért egész sok meló, nem? Kéthetente bérszámfejteni az egész céget...

Penny kapott új szoftvert. Ez azt jelenti, hogy a régi dolgok mind-mind lekerültek róla, és most egy új, gyorsabb, szebb operációs rendszere van. (Legalábbis az OS 4.0.2 leírásában ezt ígérték.) Ez a játék egész sok időt elvett az életemből, és hogy őszinte legyek, még mindig tart a folyamat, mert a zenéket még mindig pakolja rá az iTunes.

Holnap felmegyek Nickhez, mert BBQ-t fognak sütni a kertben és meghívott. Már csütörtökön mondta, hogy menjek fel ünnepelni és majd ő főz nekem vacsorát, de akkor már volt MET programom, és azt nem akartam lemondani. Remélem jó idő lesz és összejön a dolog, mert látni akarom a család arcát amikor bejelentem, hogy a Carat-nál dolgozom... és mosolyogni akarok rájuk úgy, ahogy anno ők mosolyogtak rám. :)

MET Summer HD Festival

Azt hiszem, tegnap igen stílusosan sikerült ünnepelnem. A Metropolitan Opera ugyanis épp most tartja a nyári HD opera fesztiválját, ami ingyenes Operát jelent HD minőségben, szabadtéren. Tavaly rendezték meg először, és a nagy sikerre való tekintettel idén is nekivágtak. 2.800 szék várja a látogattókat, jegy nem szükséges, helyfoglalás érkezési sorrendben. A rendezvény keretein belül igen neves darabokat láthatunk, íme a lista:

Aug. 28 - “Tosca” at 8 p.m.


Aug. 29 - “The Magic Flute” at 8 p.m.


Aug. 30 - “Der Rosenkavalier” at 7:15 p.m.


Aug. 31 - “Doctor Atomic” at 7:45 p.m.


Sept. 1 - “Les Contes D’Hoffman” at 7:45 p.m.


Sept. 2 - “La Boheme” at 8 p.m.


Sept. 3 - “Hansel and Gretel” at 8 p.m.


Sept. 4 - “Turandot” at 8 p.m.


Sept. 5 - “Aida” at 8 p.m.


Sept. 6 - “Carmen” at 7:45 p.m.

Tegnap csodaszép esténk volt, kiváló hőmérséklet, lágyan fújdogáló szél, szemet gyönyörködtető környezet. Mivel nálunk még mindig elég melegek a nappalok, bátral le tudtunk ülni a földre, nem kellett attól tartanunk, hogy felfázunk. (Az igazat megvallva olyan meleg volt az aszfalt, hogy izzadt a popsim.) A II. felvonás után viszont sikerült leülnünk egy székre, és onnan azért mégis kényelmesebb volt az előadás. Jenna barátnőmmel a 'Bohéméletet' láttuk, mondanom sem kell, hogy potyogtak a könnyeim a darab végén.

Ha nem mossa el a vihar, akkor ma lehet megnézem a 'Jancsi és Juliska'-t. A 'Carmen'-t nagyon szerettem volna látni, de sajnos van jegyem a US Open hétfő esti mérkőzéseire az Arthur Ashe Stadionba. (328-as szekció)

Igen, most lehet irígykedni! :)