The day when I was on my first tennis match!

Imádom a munkahelyem! Ha valamiben, akkor abban biztos vagyok, hogy a média szakmában akarok továbbra is dolgozni! Tudom, hogy ez nekem való karrier! Hogy miből? A mellett, hogy nagyon izgalmas és kreatív munka, minden szinten kielégíti az elvárásaimat. Bármilyen rendezvény legyen a városban, akármilyen kiállítás vagy koncert, biztos van egy kiadó, egy rádió vagy egy TV csatorna, aki VIP jegyet akar neked adni csak azért, hogy megőrizze veled a jó kapcsolatot.

Ma is egy ilyen "jószomszédi" viszont ápoltunk Lackóval, amikor elmentünk a Papp László Sportarénában megrendezésre kerülő Tennis Classics budapesti döntőjére. Egyikünk sem volt még soha élő tenisz mérkőzésen, és az, hogy a világ legjobbjait láthattuk játszani hatalmas élmény volt! Mr. McEnroe hozta a formáját, és képes volt balhézni a 3. helyért. Sajnos Mr. Borg nem léphetett pályára mert már hamarabb kiesett, de nem estünk kétségbe, mert hiányát nem lehetett megérezni Ivanisevic és Laconte mellett. A papírforma szerint Mr. Ivanisevic vehette át az 1. helyért járó Herendi vázát, és bár nem volt 100%-osan megelégedve a teljesítményével, egy maximalista sportolónál ez csak természetes.

Mindezek ellenére számomra az est fénypontja a páros, bemutató mérkőzés volt. Cash - Vilas vs. Taróczy - Bahrami. Egyszerűen elképesztő volt! Izgalmas, vicces, látványos, és professzionális! Mr. Bahrami hatalmas showman és bár néhány percig úgy tűnhetett, hogy partnere nem tudja tartani vele a lépést, a mérkőzés végére teljes volt az összhang. Cash és Vilas derekasan küzdött, minden szabályos és szabálytalan trükköt bevetett, de a rövidítésben sajnos alulmaradtak. Taróczy Balázsék gyönyörű, és lássuk be, kissé egyedi szabályrendszerben játszott játékot tudhatnak a magukénak. Gratulálok nekik ezúton is!

Hölgyeim és uraim! Örülök, hogy részese lehettem ennek a csodálatos eseménynek, de nem érzem úgy, hogy megérdemelné Magyarország, hogy több éven keresztül megrendezhesse ezt a gálát. Nem azért, mert nincs hozzá tehetsége, ereje, kreativitása, pénze vagy joga. Nem! Az ok sokkal szánalmasabb: egész egyszerűen a kutyát sem érdekli. Ez nem Amerika, ahol nézők tízezrei szocializálódnak a lelátókon, és nem is Anglia, ahol a kulturális élet nem az Operában, hanem a teniszpálya szélén zajlik. Ez Magyarország, ahol az emberek nem értékelik az élő sportjátékokat. Ahol nem lehet egy belépőjegy elég olcsó ahhoz, hogy valaki megvegye. És most nem arról a párezer emberről beszélek, akik a 4 nap valamelyikén képviseltették magukat. Nem! Arra a több millióra gondolok, akik otthon vakarták a kis popsijukat a TV képernyője előtt.

Mert a híresztelésekkel ellentétben, nagyon is jól lehet látni azt a kis sárga bogyót a legmagasabban lévő szektor utolsó székéről is. Mert minden rémhír ellenére igen is izgalmas élőben látni egy sporteseményt. Együtt lélegezni a játékosokkal, és együtt felugrani a tömeggel az extázis következtében leírhatatlan élmény! Sajnálom, hogy nálunk ez már kiment a divatból. Más emberek lennénk, ha mindez még része lenne a kultúránknak!