Ma volt az irodai búcsú bowling. Nagyon jól éreztem magam, és örömömre szolgál, hogy bejelenthetem, Vili egyáltalán nem mosott le a pályáról, bár mind a ketten (azt hiszem beszélhetek nyugodtan az ő nevében is) magunkhoz képest is ritka szarul játszottunk.
Egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Szomorú vagyok, amiért véget ért az ACT-es korszakom. Nagyon szerettem ott dolgozni! Eleinte nagyon nehéznek tűnt, úgy éreztem magam, mint ahogy Andy érezte magát az első napján Miranda Priestly asszisztense ként. De amilyen nehezen indult, olyan jól belejöttem a feladatok megoldásába, és úgy érzem, együtt tudtam dolgozni az ACT csapattal. Örülök annak, hogy megismertem ezeket a nagyszerű embereket! És bár tudom, hogy a cég ajtaja nyitva áll előttem, remélem, hogy hiányozni fogtok! Ha értitek, mire gondolok :)
Ezt a blog bejegyzésemet a két pót anyámnak (Katának és Annának) az ACT koordinációs csapatának (Krisztának, Annának, Áginak) a magyar tervező gárdának (Hédinek, Vilinek, Balázsnak), és az egész team atyjának, Zsoltinak ajánlom!Szeretlek benneteket!
Posts
No comments:
Post a Comment