Az elmúlt napokat vidéken töltöttem, családi körben. Emésztgettem a történteket, és beszélgettem a jövőről a barátokkal, rokonokkal. Számomra egészen meglepő módon senki sem fogadta kitörő örömmel a hírt, miszerint elköltözöm, egész messzire. Szeretném azt hinni, hogy ez azért van, mert nagyon fogok nekik hiányozni... de ugye Magyarországon vagyunk.Az elmúlt pár nap érdekes volt. Sok régi ismerős bukkant fel, néhányan gratuláltak, néhányan arról akartak meggyőzni, hogy ők mindig is hittek abban, hogy én idáig eljutok, páran csak azért adtak hírt magukról, hogy biztosítsák maguknak a helyet a repülőn, és akadtak olyanok is, akik le akartak beszélni az egészről.
Az elmúlt pár nap nehéz volt. Mindig ugyan az elmondani. Mindenkit meggyőzni arról, hogy én ezt akarom, és hogy sikerülni fog... Egy idő után aztán rájöttem, hogy felesleges. Nem kell meggyőznöm őket. Sőt, ha hagyok nekik teret a kételkedésre, boldogabban távoznak. Mert ott van bennük a bukás lehetősége. Annak a bukásnak, amit én összesen 0,01%-ra becsülök.
Az elmúlt pár nap tanulságos volt. Kezdek rájönni, hogy kik az igazi barátaim!
Posts
3 comments:
Jegyet a repülőre...............hmmm nem is rossz ötlet , holnaptól elkezdek nyalni majd, meg meghívni sütizni ilyenek..........bukás? ugyan már.... Hitlernél...na az bukás volt, meg én pár vizsgámon, de amúgy a világtörténelem nem látott 1944 óta bukást. Kimész megváltod a világot mindenki a te reklámjaidat kajájja ( óóóóóó jeee elkezdtem nyalni tudat alatt) én meg utánad megyek és felcsapok takarítónak vagy a villádban leszek portás tudomisén......tehát ne törődj senkivel, ismerlek már eléggé, és ha én azt mondom hogy kraftos csaj vagy aki megcsinálja akkor az vagy ;)
na ja.........bazz hogy csinálhatom hogy nem írom oda a nevemet, tipikus én vagyok, na tehát Gabi voltam..............
Pfff ez a Gábor még midnig ultrasúlyos, de nem is vártam mást, szóval csak a szokásos :) hehehehe (csak így tovább)
Amúgy a bejegyzésre is reagálva, huha jól fel lettek osztva a népek itten, meg kategorizálva is lettek:P
Én szerintem azok csoportjába tartozom, akik szomorúak, hogy Manka el és ugyanakkor azt is tudom, hogy sikerülni fog neki:) pláne ha egy ilyen lelkes csatlós/portás/takarító-val vág neki az ismeretlennek mint Gábor...:DDD
Mondjuk ezzel nem hiszem, hogy újat mondtam voltna, mert Manka szerintem eddig is tudta, hogy így gondolom:P
És a végén a nagy csattanó, hogy ki az igazi barát és ki nem, az nagyon ott volt:DDD
Igazi szenzációhajhász befejezés:)))
Most aztán mindenki morfondírozhat, hogy hova sorolhatja magát...
Vajon én igazi barát vagyok?! Vagy csak egy igazi majom?!:D
Maki, a dilemmázó
Post a Comment