2nd day in Manhattan

2009. május 9. (Szombat)

Ma reggel 7-kor keltem. Nem azért, mert az óra csörgése felébresztett volna. És nem, az sem zavart annyira, hogy az ablak nem volt hangszigetelt, és éjjel egy kisebb turistacsapatot kapcsolt le a helyi rendőrség. Viszont olyan izgatott voltam, hogy nem bírtam tovább aludni. Forgolódtam még egy kicsit az ágyban, hogy ne legyen már az, hogy a messziről jött kislány már hajnalban kukorékol, majd felhívtam anyukámat. Mivel külföldről hívtam, ezért nem beszéltünk sokat, 10 perc után le is tettük a telefont. Ekkor felkeltem, megmosakodtam, felöltöztem, megrajzoltam az arcomat, hogy csinosan mutassak a képeken, majd elindultam Nick-hez, hogy megkezdjük a napi túrát.

Az első nagy izgalom máris elfogott a metrójegy megvásárlásakor. Hiszen azon a helyen, ahol le kellett mennem, nem volt automata... Csak egy zárt kapu. "A fene a csibész mindenüket" gondolattal a fejemben tértem fel ismét a felszínre, és gondoltam a helyett, hogy körbebarangolnám a várost, inkább megkérdezek valakit. Az utamba akadt első áruházban nagyon kedves fiatalember válaszolt készségesen a kérdésemre, és felajánlotta, hogy ő szívesen idehozza nekem a jegyet, ha itt a boltban maradok, és figyelek a kasszára... Mondtam, hogy köszönöm, de innen már megy egyedül is, és elindultam a jegy felé.

Az amerikai metró nem szép. És most nem a moszkvai, kristály csilláros csodákhoz hasonlítom a megállókat. A budapesti kék metró vonalának megállói is "csinosabbak" mint a Manhattan-i megállók, bár tény, hogy a kocsik sokkal praktikusabbak. Pozitívum, hogy van expressz szerelvény, ami gyorsabban halad, mint a helyi járatok (mivel nem áll meg minden állomáson), viszont ami sok az sok - a légkondi hőfokát én a helyükben azért átgondolnám :)

Megérkezvén célállomásomra (Upper West Side 96st Street) felhívtam Nicket, és egy gyors Dunkin Donuts reggeli után elindultunk a túránkon. Először a Central Park csodálatos sétányain barangoltunk, megnéztük a nagy tavakat, szurkoltunk a futóverseny résztvevőinek, megcsodáltuk az Időjáráselőrejelző Tornyot, és szemtanúi voltunk a reggeli harmat elpárolgásának. Fényképezkedtem az "Aliz csodaországban" szoborcsoportnál, Andersen kacsájával, Shakespeare-rel, a Plaza Hotellel. Néztünk vitorlásversenyt (távirányítós vitorlásokat), belehallgattunk egy turistacsoport idegenvezetőjének szövegébe (bullshit!), majd elindultunk felfedezni a várost.

Sétáltunk a Plaza Hotelben, megnéztük a Grand Central Station óráját, amit Melman lefejelt a Madagaszkár című animációs filmben (megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem indul Miamii gyors a GCS-ről, csak a Penn Stationről). Innen metróval elmentünk a Pénzügyi negyedbe, ahol megcsodáltuk a New York-i tőzsde épületét, és megkerestük azt a *@&# bikát, ami sajnos nem a tőzsde bejárata körül van, hanem a főúton. Ezután elsétáltunk a Ground Zero-hoz, ami a WTC lábnyoma. Bár már eltelt 9 év, még semmi sem történt, és ugye elég nehéz elhinni, hogy nem tudnak ennyi idő alatt felépíteni valamit, amikor az Empire State Building felhúzása mindössze másfél évet vett igénybe.

China Town - Bár még nem voltam Kínában, mindenki azt mondja, hogy olyan, mint Kína: koszos, és sokan lakják.
Little Italy - A világ legmenőségesebb kis Olaszországa, csak azt nem értem, hogy miért nem szedik le azt a sok gusztustalan zöld-fehér-piros karácsonyfaboát a házak közül. Rémes!
SoHo/NoHo - Nagyon cuki, imádtam, de tökéletesen megértem Samantha-t, hogy nem fizet ki $3.000-t holmi Ho-ért :)

Az ABT és a Lincoln Center csodálatos volt, az amerikai mozitermek cukik, bár amiben én voltam, nem volt olyan hatalmas, mint itthon (a szék viszont kényelmesebb volt). A Broadway éjjel lenyűgöző, csak úgy, mint a Tima Square. Hihetetlen, hogy egész nap sétáltunk, és csak 1x ettünk a SoHo-ban. Nem is éreztem magam éhesnek, viszont mikor visszaértem a Hotelbe muszáj volt felpakolnom a lábamat a falra, mert éreztem, hogy a vér megszűnt csobogni a lábamban.

Hajnali 1 óra van, ideje aludni. Holnap már utazunk haza...