Lassan vége a nyári szünetnek és a gondtalan diákélet utolsó szimfóniája kezdetét veszi szeptember 14-én. Még nem tudom, hogy mikor lesz az Idősorelemzés szeminárium, amire mindenképp be szeretnék járni, de remélhetőleg nem a hét közepén, és akkor nagyobb eséllyel tudok a barátaimmal is találkozni.
Nem tudom, hogy valaki nézte-e rendszeresen a Jóbarátokat, vagy látta-e azt az epizódot, amikor Mónikáék új házba költöznek, Phoebee férjhezmegy, Rachel pedig bejelenti, hogy Párizsba költözik. Joey pedig ki van készülve a sok változástól. Nos, nem egy olyan barátom van aki sokat emlegeti ezt a részt:
Gáborkánk sikeres felvételi vizsgát követően mostantól Svéd színekben versenyzik, míg Holczer barátunk minden remény szerint szoknyáséknál (Skócia) próbál szerencsét. Peti ideje legnagyobb részét új barátnőjével tölti, én pedig - egy békéscsabai megállót közbeiktatva - készülök a bukottak földjére: Amerikába.
Azért mertem ezzel a szófordulattal élni, mert a minap hallottam és van benne igazság. Az Egyesült Államokba azok az emberek menekültek/szöktek/vándoroltak ki, akik saját országukban nem tudtak elismerést szerezni, vagy az országuk nem volt hajlandó azt megadni nekik. Az európai és ázsiai bukottak tették naggyá az USA-t csak úgy, mint a bűnözők Ausztráliát (lévén, hogy az egy börtönsziget volt).
Az elmúlt hetekben nagyon sok izgalmas dolog történt velem, és bár többségük sokak számára említésre sem méltó, én úgy érzem, rengeteget tanultam és fejlődtem emberileg. Remélhetően nemsokára sikerül végleg leszámolni a drámáimmal - és bár "NO DRAMA" tetoválást nem fogok a csuklómra csináltatni azért azokat a pici, csinos, egymás mellé fűzhető betűmedálokat töretlenül keresem!
Nem tudom, hogy valaki nézte-e rendszeresen a Jóbarátokat, vagy látta-e azt az epizódot, amikor Mónikáék új házba költöznek, Phoebee férjhezmegy, Rachel pedig bejelenti, hogy Párizsba költözik. Joey pedig ki van készülve a sok változástól. Nos, nem egy olyan barátom van aki sokat emlegeti ezt a részt:
Gáborkánk sikeres felvételi vizsgát követően mostantól Svéd színekben versenyzik, míg Holczer barátunk minden remény szerint szoknyáséknál (Skócia) próbál szerencsét. Peti ideje legnagyobb részét új barátnőjével tölti, én pedig - egy békéscsabai megállót közbeiktatva - készülök a bukottak földjére: Amerikába.
Azért mertem ezzel a szófordulattal élni, mert a minap hallottam és van benne igazság. Az Egyesült Államokba azok az emberek menekültek/szöktek/vándoroltak ki, akik saját országukban nem tudtak elismerést szerezni, vagy az országuk nem volt hajlandó azt megadni nekik. Az európai és ázsiai bukottak tették naggyá az USA-t csak úgy, mint a bűnözők Ausztráliát (lévén, hogy az egy börtönsziget volt).
Az elmúlt hetekben nagyon sok izgalmas dolog történt velem, és bár többségük sokak számára említésre sem méltó, én úgy érzem, rengeteget tanultam és fejlődtem emberileg. Remélhetően nemsokára sikerül végleg leszámolni a drámáimmal - és bár "NO DRAMA" tetoválást nem fogok a csuklómra csináltatni azért azokat a pici, csinos, egymás mellé fűzhető betűmedálokat töretlenül keresem!
Posts
1 comment:
végre hallani rólad, bár most úgy érzem kicsit le vagyok maradva a körülötted zajló eseményeket illetően... na majd updatelsz :)
Post a Comment