Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor kap egy levelet/telefonhívást/postagalambot amiből megtudja, hogy eltelt 5 év és érettségi találkozóra kell mennie. Az én életem most éppen itt tart. Egy közösségi portálon kaptam egy üzenetet, miben leírták, hogy október 10-én, 16:00 órakor, a régi középiskolám új épülete előtt találkozunk, és egy szép délutáni program keretében nosztalgiázunk és elmeséljük mi történt velünk az elmúlt 5 évben.
Az igazság az, hogy bár nekem sosem volt semmi bajom az osztálytársaimmal, nem volt annyira jó osztályközösségünk, hogy repesve várjam a pillanatot, amikor újra találkozunk. Egy barátnőm van, akivel a mai napig tartom a kapcsolatot, és az ő barátságát nagyon fontosnak tartom, de a többiek néha köszönni is elfelejtenek, amikor találkozunk az utcán. És szerintem ezt nem illik.
Száz szónak is egy a vége: visszajeleztem, hogy megyek és most kíváncsian várom a fejleményeket. Kik fognak eljönni, kik maradnak távol, ki ment már férjhez, ki nősült meg, ki lett meleg, kinek van már gyereke?
És csak remélni tudom, hogy ez egy pozitív élmény lesz, és nem sokat csalódom!
Az igazság az, hogy bár nekem sosem volt semmi bajom az osztálytársaimmal, nem volt annyira jó osztályközösségünk, hogy repesve várjam a pillanatot, amikor újra találkozunk. Egy barátnőm van, akivel a mai napig tartom a kapcsolatot, és az ő barátságát nagyon fontosnak tartom, de a többiek néha köszönni is elfelejtenek, amikor találkozunk az utcán. És szerintem ezt nem illik.
Száz szónak is egy a vége: visszajeleztem, hogy megyek és most kíváncsian várom a fejleményeket. Kik fognak eljönni, kik maradnak távol, ki ment már férjhez, ki nősült meg, ki lett meleg, kinek van már gyereke?
És csak remélni tudom, hogy ez egy pozitív élmény lesz, és nem sokat csalódom!
Posts
No comments:
Post a Comment