A minap az arcomba kaptam, hogy ha lehet, ne csak Amerikáról írjak ebben a blogban, hanem magamról is. (Bár nem értem, hogy ezt miért nem tudta bekommentelni... elvégre is erre való ez a szolgáltatás) Na de a lényeg, hogy teljesen igaza volt. Hiszen ezt a blogot nem azért indítottam, hogy Amerikáról írhassak, hanem azért, hogy beszámoljak utolsó napjaimról Magyarországon.
Mary Kate and Ashly ez mennyire drámaian hangzott! Mintha már csak pár napom lenne hátra... Pedig még jó sokat kell ahhoz aludni, hogy eljöjjön a költözés napja! :) Mert az csak kb. 1 év múlva jön el!
De akkor most elmesélem, hogy hogyan is képzelem ezt az egészet!
Szerintem pofon egyszerű lesz az egész: megkapom a zöldkártyát, interneten keresek állást, a vízumtárgyalást követően 6 hónapom belül kiutazok elrendezni a papírmunkát a zöldkártyával, ekkor elmegyek néhány állásinterjúra, hazajövök, lediplomázok, keresek néhány kiadó ingatlant a neten, majd az utolsó vizsgám után kiutazok abba a városba, ahol munkát kaptam (várhatóan Seattle) kibérlek egy kecót és ott folytatom majd az életemet. Várhatóan megismerkedek egy csinos fiatalemberrel, aki feleségül vesz, és boldogan élünk, még meg nem halunk. :)
Veszélyesen naívan hangzik? Szerintem nem. Ha túléltem egy költözést Budapestre, akkor a következő már gyerekjáték! Oké, tudom, hogy most mit gondoltok: Budapest mégsem egy másik ország, bármikor hazamehetsz, csak néhány óra és magadhoz tudod ölelni a családodat. Igaz. De a régi harcosokkal ellentétben engem nem üldöz el a kormány... legalábbis nem úgy, ahogy őket :) Szóval ezt az utazást én választottam!
Ákos mindig azt meséli, hogy amikor hazajön, a nagymamája mindig ezeket kérdezi tőle: "És van hol aludnod? És ki főz rád? Anyuka már nincs ott veled... nagyon nehéz, ugye?" Nos, igen... Mindig lesznek olyanok, akik nem fogják megérteni, hogy az álmok néha másik országba sodorják az embert. És nem azért mennek el, mert muszáj, hanem azért, mert például a milánós Scala-ban szeretnének táncolni... vagy Amerikában élni. És jelentem, már ötödik éve élet egyedül, és a főzés sem esik nehezemre! Szociális természetemnek köszönhetően könnyen ismerkedem, és a tegnapi ZP-ben ketten is fel akartak szedni! (Ez a kineziológus télleg kinyitott valamilyen kaput... majd erről is mesélek egyszer) Szóval tökéletes formában vagyok, boldog, kiegyensúlyozott! És még véletlenül sem mesélek a nagyimnak arról, hogy mik a terveim, mert úgysem értené meg :)
Szóval, ha álmaidat (az összes legális álomra gondolok most) csak azért nem valósítod meg, mert félsz attól, hogy csalódást okozol majd azoknak, akik szeretnek, akkor nagyon rossz úton jársz! Mert akik álmaid útjába állnak, sosem szeretek téged!
Mary Kate and Ashly ez mennyire drámaian hangzott! Mintha már csak pár napom lenne hátra... Pedig még jó sokat kell ahhoz aludni, hogy eljöjjön a költözés napja! :) Mert az csak kb. 1 év múlva jön el!
De akkor most elmesélem, hogy hogyan is képzelem ezt az egészet!
Szerintem pofon egyszerű lesz az egész: megkapom a zöldkártyát, interneten keresek állást, a vízumtárgyalást követően 6 hónapom belül kiutazok elrendezni a papírmunkát a zöldkártyával, ekkor elmegyek néhány állásinterjúra, hazajövök, lediplomázok, keresek néhány kiadó ingatlant a neten, majd az utolsó vizsgám után kiutazok abba a városba, ahol munkát kaptam (várhatóan Seattle) kibérlek egy kecót és ott folytatom majd az életemet. Várhatóan megismerkedek egy csinos fiatalemberrel, aki feleségül vesz, és boldogan élünk, még meg nem halunk. :)
Veszélyesen naívan hangzik? Szerintem nem. Ha túléltem egy költözést Budapestre, akkor a következő már gyerekjáték! Oké, tudom, hogy most mit gondoltok: Budapest mégsem egy másik ország, bármikor hazamehetsz, csak néhány óra és magadhoz tudod ölelni a családodat. Igaz. De a régi harcosokkal ellentétben engem nem üldöz el a kormány... legalábbis nem úgy, ahogy őket :) Szóval ezt az utazást én választottam!
Ákos mindig azt meséli, hogy amikor hazajön, a nagymamája mindig ezeket kérdezi tőle: "És van hol aludnod? És ki főz rád? Anyuka már nincs ott veled... nagyon nehéz, ugye?" Nos, igen... Mindig lesznek olyanok, akik nem fogják megérteni, hogy az álmok néha másik országba sodorják az embert. És nem azért mennek el, mert muszáj, hanem azért, mert például a milánós Scala-ban szeretnének táncolni... vagy Amerikában élni. És jelentem, már ötödik éve élet egyedül, és a főzés sem esik nehezemre! Szociális természetemnek köszönhetően könnyen ismerkedem, és a tegnapi ZP-ben ketten is fel akartak szedni! (Ez a kineziológus télleg kinyitott valamilyen kaput... majd erről is mesélek egyszer) Szóval tökéletes formában vagyok, boldog, kiegyensúlyozott! És még véletlenül sem mesélek a nagyimnak arról, hogy mik a terveim, mert úgysem értené meg :)
Szóval, ha álmaidat (az összes legális álomra gondolok most) csak azért nem valósítod meg, mert félsz attól, hogy csalódást okozol majd azoknak, akik szeretnek, akkor nagyon rossz úton jársz! Mert akik álmaid útjába állnak, sosem szeretek téged!
Posts
No comments:
Post a Comment