Azóta vágytam a Carnegie Hall-ba, amióta láttam az "A Szív Dallamai" című filmet. Tudom, hogy TV-ben látni valamit - főleg akkor, ha filmről van szó - nem egyenlő az élettel, mégis mikor láttam játszani a gyerekeket a koncerten tudtam, hogy ha egyszer New York-ba sodor az élet, ide elmegyek.
És ma végre eljutottam egy koncertre. Két felvonás volt, élőzenével kísért kórusművek. Ellingboe Requiem és Leavitt Symphony of Songs a New york City Chamber Orchestra és aNational Festival Chorus, valamint a Masterworks Festival Chorus előadásában. A jegyek értéke $65.00, és az összeg, amennyiért én vásároltam őket $4.00,- (azaz négy dollár). Igen, van egy ismerősöm, akinek van egy ismerőse, aki olcsón tud jegyet szerezni komoly előadásokra. Ráadásul kiváló helyre! (2. emeleti erkély, 26-os számú páholy, 1. sor, 3. szék, ami azt jelenti, hogy a sárga csík kb. közepe)
Az első felvonásban több rövidebb darabot hallottam egy igen jó karmester pálcájából, míg a második felvonásban a Requiemet. Számomra pozitív élmény, hogy az amerikai közönség jólnevelt volt, és nem tapsolt bele senki a tételekbe. A Masterworks Festival Chorus pedig egyszerűen fenomenális volt! Először nem értettem, hogy miért is hozták el Texas teljes lakosságát és állították fel a színpadra, de idővel rájöttem, hogy ezt a Requiemet egy kis kórus harmad ennyire jól sem tudta volna előadni. Konkrétan libabőrös volt a karom az előadás alatt, és ugye mondanom sem kell, hogy végül állva tapsolt a közönség! :)
Az előadásra szépen öltöztem fel, nagyon csinos voltam. New Yorkban onnan tudod, hogy csinos vagy - az egyértelmű arckifelyezéseken és barátaid dícsérő szaván kívül - hogy a metróban a már induló szerelvény megáll, és kinyílik neked az ajtó. :)
Posts
No comments:
Post a Comment