Gingerbread Deliciousness

A mai napom igen érdekesen kezdődött. Az irodaépületbe érkezvén hatalmas sor fogadott a liftek előtt. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy 8db olyan lift van, ami a 11-22. emeletek között közlekedik, de ebből a 8 liftből ma reggel egyszerre csak 1 volt hajlandó működni). Úgy gondoltam, hogy egye fene, elugrom a Starbucksba kávéért, mire visszajövök, ez a sok ember úgyis eltűnik.

Megvettem a szokásos reggeli mézeskalácsos lattémat, majd visszamentem az épületbe. Sejtésem beigazolódott: az a sok ember valóban eltűnt... csak az volt a bökkenő, hogy újak jöttek, és még többen voltak. Idegességre semmi ok, elsétáltam a recepcióhoz, és megérdeklődtem, hogy merre van a lépcső. Ők kegyesen elmondták, majd hozzátették: egyébként a lépcsőt csak lefelé történő közlekedésre szabad használni, felfelé nem mehetsz rajta! Ööööö... OK!

Azt, hogy ez miért így van, már nem kérdeztem meg. Nem azért, mert nem voltam rá kíváncsi... azért, mert a hirtelen sokktól szóhoz sem jutottam.

Mikor kb. 10 perc várakozás után feljutottam, leültem a gépemhez, ami nem kapcsolt be. Okosan szóltam a körülöttem ülő férfiaknak, akik először olyan kérdéseket tettek fel, hogy "megnyomtad-e a bekapcsoló gombot",  "be van-e dugva a gép a konektorba" illetve "biztos vagy benne, hogy nem csak a monitor van kikapcsolva?" Köszi köszi, ezek valóban jó kérdések, de azért ennél magasabb technikai szinten vagyok. Mikor viszont nekik sem sikerült bekapcsolni a gépet, nagyon komolyan közölték, hogy hívni kell az IT-t, mert a gépet bizony elrontottam. Ez nem igaz, nem én voltam, de azért hívtam az IT-t...

Az első fél órában senki sem vette fel, de aztán visszahívtak. Nagyon ügyesen elmondtam, hogy mi a baj, és hogy ez valóban baj, mert az iroda hímjei sem voltak képesek orvosolni a problémát. Majd jött egy trükkös kérdés: "Hol vagy?" Az a válasz, hogy "itt" nem volt neki elég kielégítő, és az sem segített sokat, hogy a "14. emeleten, Jason Levin mellett." De valahogy mégis sikerült útbaigazítanom a srácot, aki el is indult hozzám...

És Csuti megérkezett! :) Ok, az IT guy-t Davidnek hívták, de tökéletesen úgy nézett ki, mint Csuti. Először megkérdezte, hogy hol a gép, majd szigorúan ránézett és azt mondta: "hát ez nem jó hír... nagyon nem jó hír... de, meg tudom csinálni!" És ez volt az, amit hallani akartam :)

Mindössze 15 perc kellett ahhoz, hogy kicserélje azt az alkatrészt, amit kikellett, és mindenféle adatvesztés nélkül visszakaptam a gépemet, és végre tudtam dolgozni.

Ma egyébként Egészség Expo is volt a cégnél, ami mindenféle repicuccot, és érdekes információt jelentett. Maga a rendezvény felidézte bennem a CsabaExpos emlékeket, amikor még Ákossal mentünk, és gyűjtöttük össze a sok "kacatot". Régi szép idők... Na, hát ez pont olyan volt! Tollak, plüssállatok, és ami a legfontosabb: "Tudd meg a számaidat" akció! Ez azt jelentette, hogy minden fontos adatot megtudhattál magadról: vérnyomás, testsúly, BMI, coleszterin és vércukor szint (ezt úgy tudták megmondani, hogy az ujjam hegyébe beledöftek egy tűt, vettek onnan pár csepp vért, amit rányomtak egy gépre, ami kiszámolta a dolgokat). Konkrét adatokkal had ne kelljen szolgálnom, viszont azt büszkén kijelenthetem, hogy minden mutatószámom a normális/ideális szinten van, és egyetlen tanácsot kaptam a dietetikustól: amit most csinálok, azt folytassam tovább! :)

Nagyon elégedett voltam az eredményeimmel, és a szép cuccokkal is, amit az Expon gyűjtöttem. Egyébként végre elfoglalt napom volt, többek között arra kértek meg, hogy gyorsan pakoljak már össze egy diát amerika gazdasági mutatóiról (GDP, Export, Import, stb.), munkkanélküliségi rátájáról, és néhány fontosabb infót mondjak már a közgazdasági dinamikáról. Az eredménnyel mindenki nagyon elégedett volt, én pedig élveztem, hogy ilyen komoly feladattal bíztak meg.