Thanksgiving: This time for real!

Ugye a legtöbben már hallottunk az amerikaiak hálaadásnapi ünnepléséről, amit sok európai (és talán mégtöbb ameriaki) az indiánok lemészárlásával köt össze - tévesen.

"A mai Egyesült Államok területén az első hálaadást a hagyományok szerint 1621-ben ünnepelték a Mayflower fedélzetén az előző évben Plymouth-hoz érkező, az Újvilágba az európai vallásüldözések elől menekült telepesek, akiknek mintegy fele a hideg, az éhezés és az idegen, mostoha környezet áldozata lett az első télen. A telepeseket a vampanoag indián törzs segítette ezekben a nehéz időkben, megtanítva nekik többek közt a helyi halászatot és vadászatot, a kukoricatermesztést, a juharszirup kinyerésének titkát. A történet szerint az őszi bőséges termés után az életben maradt 51 telepes vezetője, William Bradford nagy ünnepséget rendezett, ahová az indiánokat is meghívták.

A hálaadás hagyományok szerinti történetének egyes részletei csupán az 1890-es és 1900-as évek elején alakultak ki, mikor az amerikaiakat megosztó polgárháború sebeinek begyógyítása és a nagyszámú bevándorló asszimilációjának megkönnyítése érdekében az amerikaiak igyekeztek megteremteni egységes nemzeti identitásukat." - Wiki

Szerdán délután egy órakor hivatalosan is végetért a munkahét. Áron, akivel csoporttársak voltunk a Corvinuson és most a Yale egyetemen Ph.D. hallgató, átugrott hozzánk New Yorkba. Ebéd után felmentünk az Empire State Building tetejére ahol bár iszonyatosan fújt a szél, nagyon szép képeket készítettünk. Mivel a Bryant parkban karácsonyi vásár van, és nem mellesleg ingyen lehet korizni, elhatároztuk, hogy megnézzük a lehetőségeket, de valamiért nem volt kedvünk beállni abba a 23km hosszú sorba, ami a koripálya mellett kígyózott.

De még szerencse, mert Joanatól épp kaptam az SMS-t, hogy Zaynab barátnőnk egy kisebb összeröffenést szervez... és az ő összeröffenései mindig nagyon jók!

A vacsora jó hangulatban telt, sok kedves embert ismertem meg, és kellemesen elbeszélgettünk mindenkivel. Vacsora után hazasétáltunk, és útközben vettünk pár Joose-t, ami nem más, mint az ördög itala! Egy energiaitalnak álcázott, palackba zárt instant másnaposság. Összetevői: 12% alkohol, coffein, taurin. Összesen $2.50,- és egy doboznál többen nem ajánlott inni belőle. Félreértés ne essék, 1 doboz az korántsem kevés. Már fél doboztól nagyon vidám az ember, egytől meg hát nem is tudom...

Egyébként az egész Joose beszerzésének ötlete onnan jött, hogy a helyi sajtó a Four Loko betiltásától/visszavonásától hangos (pontosan ugyan az az ital, csak más gyártó keze alól). Hogy miért tiltják be? Nos, néhány idióta tini korházba került miatta... de szerintem az ebben a korban lévő fiatalok mindig fognak találni lehetőséget arra, hogy alkoholt fogyasszanak, szóval nem sok értelmét látom eme lépésnek.

Este nagyon vidámak voltunk, a hajnal már kevésbé volt mosolygós, a reggel pedig... mondhatni főiskolás emlékeket idézett fel bennem. Viszont pár liter víz egész hamar visszaadta az életkedvemet, és vidáman léptem ki az utcára 12 óra magasságában és indultam Jennával és Joanaval New Jerseybe, ugyanis Joana barátnője meghívott minket vacsorára.

Hivatalosan fél 2 körül kellett volna megérkeznünk, de a következő dolog történt: A vasútállomásra érkezvén megláttuk a jegypénztárak előtt kanyargó sorokat - ami ugye hálaadás lévén számomra egyáltalán nem volt meglepő, viszont Joanat valamiért sokkolta, és kijelentette, hogy márpedig mennyünk busszal, mert az gyorsabb/szebb/olcsóbb. 

Valóban olcsóbb volt (kb. $4.00-al). Hogy szebb-e, azt nem tudom, de hogy gyorsabb nem, az 100%! Először is a pályaudvaron kb. 1 órán keresztül vártunk a 165-ös expressz buszra, ami - mint később kiderült - az ünnepre való tekintettel nem közlekedett. Aztán sikeresen lekéstük a 2:20-as buszt azért, mert rossz sorba álltunk be, majd a 2:40-es busz sofőrje közölte, hogy ő nem megy el addig az állomásig, ameddig mi mennénk, de végül jött a 3:05-ös busz, ami jó volt. Az út nem volt túl hosszú, 4:30-ra (pusztán 2 óra késéssel) meg is érkeztünk NJ-be. Szerencsére Joana barátnője és családja nagyon nyugodt természetű, ezért nem csináltak problámát a késésünkből, még a vacsorával is megvártak bennünket.

Volt pulyka, édeskrumpli-püré, csipkebogyómártás - hogy csak a legfontosabbakat említsem. Egyszerűen fenomenális volt az este! Nagyon jó volt a hangulat, nagyon kedves volt mindenki, és sikerült találnom egy új legjobb barátot. Finnighan, a család kutyája eszméletlenül cuki, és rettentően nyugodt, csomót lehet rá kötni. És ami a legviccesebb, imádja a vizet a csapból inni. Egyszerűen haláli!

Ez volt életem első igazi hálaadása, és én nagyon hálás vagyok azért, hogy egy ilyen szerető családban lehettem, együtt a brátaimmal. Boldogsággal tölt el a tudat, hogy részese lehettem ennek az estének. Viszont a karácsony még ennél is szuperebb lesz! Anyu, remélem már készülsz! :)