And today I applied for a Job!

A mai nap nem lakáskereséssel telt, bár ez ügyben is vannak fejlemények. Nem a tűzoltóval fogok lakni. Úgy döntöttem, hogy nem eröltetem tovább az ügyet, nem hagyom, hogy játszon velem és ma este azt mondja, hogy hívjam vissza szerdán, szerdán pedig azt, hogy pénteken. Meguntam a kis játszmáit, úgyhogy következik a "B" terv. Holnap megyek megnézni a nagyobb szobát, és ha tetszik, azonnal ki is veszem. Mármint megmondom, hogy akkor én ezt most akarom. Csak Június 1-jén költözhetek be, de bebiztosítom magam, és nem hagyom, hogy elhappolják előlem! :)

Ma sétáltam, illetve állásjelentkeztem.

Szinte körbesétáltam egész Manhattan-t. Az 1. sugárút és a 73. utca kereszteződéséből indultam, körbesétáltam a Central Parkot, elmentem a Plaza Hotel előtt, láttam filmforgatást és divatfotózást, majd a Lincoln Centernél beültem egy Starbucks-ba. Szeretek a Starbucksban ülni, mert nagyon kellemes zene szól, finom a kávé, van ingyen wi-fi és tök jól lehet olvasni! Ráadásul a legtöbb esetben ablak előtti asztalnál ülök, ezért ha nincs nálam könyv, az sem probléma, nézhetem a járókelőket.

De ne rohanjunk ennyire előre, még el sem indultam itthonról mikor is jelentkeztem az Asszisztens Média Tervező pozícióra a Carat-hoz. Azaz erre a pozira már csütörtökön jelentkeztem, de mivel hétvégén nem hívtak fel azzal, hogy igen, mindenképpen azt akarjuk, hogy nálunk dolgozz, ezért meg akartam erősíteni a jelentkezést egy támogató levéllel a HR részére. Nagy szomorúságomra viszont a HR-től visszajött a Démon, és azt mondta, hogy márpedig ezen a címen előfizető nem kapcsolható.

Hmmm... gondoltam. Ez nem jó hír, megpróbáltam hát átírni az e-mail címet. Nem segített, a Démon ismét jelentkezett, szinte beleröhögött az arcomba. Viszont én tántoríthatatlan voltam, felkutattam gyorsan a cég honlapján a telefonkönyvet és kiválasztottam a legfölső nevet (gondolom a CEO, azaz a főfővezér) és továbbítottam neki kétségbeesett e-mailemet, hogy én nagyon szeretnék náluk dolgozni, de az a csúnya internet nem akarja elküldeni a levelemet a HR-nek. Hát tőle jött egy "Jelenleg nem vagyok az irodában," üzenet "de ha roppantul fontos dologról van szó, akkor keresd fel Leslie-t, aki majd segít neked". Úgy döntöttem, az én ügyem roppantul fontos, ezért továbbítottam a levelet Leslie-nek (aki gondolom hasonló magaslatokban ül, mint Steven (aki a CEO)). És Leslie válaszolt!

"Helló Mariann, továbbítom a CV-det a New Yorki-i HR-nek, üdv Leslie."

Tehát ez mostmár hivatalos: a New Yorki Carat-ban mindenki tud az érkezésemről. Legalábbis mindenki, aki számít. Ha hétvégéig nem jelentkeznek, illetve nem hívnak be interjúra, tervezek beletefonálni nekik, hogy azért mégiscsak tudjak a dolgok állásáról. De lehet, az lenne a legjobb, ha egyszerűen besétálnék az irodába, leülnék egy üres asztalhoz, és elkezdenék dolgozni, mint Árpa Attila. Egyszer csak felfigyelnének rám! :)

Csak mindezek után sétáltam el az egyik legtávolabbi kávézóba, ahol csendes magányomban olvasgattam egyik könyvemet (L. J. Smith - The Vampire Diaries). Majd fél 7 tájban felálltam, és úgy döntöttem elmegyek és megveszem a könyv második részét is, mert lassan végzek ezzel, és nehogy már ne legyen mit olvasni! Bementem a Barnes & Noble 5. sugárúti üzletébe (ami 4 szintes), és leemeltem a polcról a kívánt könyvet. Ekkor hallottam a hangosban, hogy az Oh My Dog című könyv írónője, Beth O. Stern (aki egyébként a híres rádiós, Howard Stern felesége) 30 perc múlva dedikálja könyvét a 3. emeleten, nem mellesleg ugyanitt kutya örökbefogadható. Nah gondoltam vetek néhány pillantást erre a harmadik emeletre, nem mintha szándékomban állna bármit is dedikáltatni, vagy állatot örökbefogadni.

Mrs. Sternt nem láttam, de kapaszkodjatok meg: az örökbefogadható állatok kikozmetikázottak, illatosak és pihepuhák voltak, ráadásul látni lehetett a kis mosolyt az arcukon! Nem ám elesett kis depressziós jószágokat mutogattak, mint nálunk! Meg is simogattam az egyiket, aki nyalta az arcomat. Rettentően cuki volt, szabályosan megfogta a két mellső mancsával a kezemet, és egyenesen a szemembe nézett azokkal a nagy, barna, okos szemeivel! El sem akartam hinni, hogy kutya ilyenre képes! Megnyugtatásképp: nincs se kutyám se macskám, állattalanul jöttem el! :)

Haza egy darabon busszal, szép, tiszta busszal, majd a Central Parkon keresztül sétálva mentem. Útközben betértem egy élelmiszerboltba vacsorát venni. Tetszik a helyi kínálat, csak az a baj, hogy aki berendezte a boltot elmebeteg volt. Mindent keresni kell, semmi sincs a helyén. De ahogy néztem a többi fel-alá mászkáló vásárlót megállapítottam, hogy nem én vagyok egyedül ezen a véleményen.

Utóirat: Mutter küldjé' tejfölt, ami itten van az nem bociból jött! (Legalábbis nem a Breakstone's Fat Free Sour Cream) Vagy lehet, hogy az a baj, hogy Fat Free, és nincs benne semmi természetes? Hmmm... azt hiszem, itt az ideje egy tejföl tesztelésnek!