Tegnap életemben első kiállítás megnyitóján voltam. A helyszín: Ana Tzarev Gallery.
A megnyitó nem Ana Tzarev képeiről szólt, hanem Chad Hunt fényképész háborús képeit mutatta be. Az afganisztánban szolgáló katonák, maga a háborús övezet, az ott élő emberek. Azt hiszem, sokat elmond a kiállításról az, hogy az én kedvenc képem az volt, amelyiken épp ejtőernyővel érkezett az azonnal fogyasztható étel, de egyébként leszámítva az ágyúkat, gránátokat, fegyvereket és katonákat, egész szép hely ez az Afganisztán.
A galériának összesen kb. 1/5 részét foglalta el a fotókiállítás, az összes többi teremben Ana Tzarev képei voltak kiállítva. Első ránézésre a képek kicsit Van Goghosak, néhol talán gyerekesek és aránytalanok, de összességében nagyon jó érzés volt őket nézegetni. A színek, a kép anyaga, a méretek, a hangulat mind-mind pozitív és boldog érzéssel töltött el.
A megnyitón nagyon sok ember volt, pezsgőt és fehérbort szolgáltak fel. Jól éreztem magam a sok "műértő" társaságábna, és a galéria igazgatója odajött hozzám csak azért, hogy közölje, hogy emnnyire gyönyörű vagyok. (Igen, afroamerikai volt!)
Posts
1 comment:
Szerintem az utolsó mondat a leglényegesebb :) :P
Post a Comment