Sajnos hivatalosan is vége a nyárnak: hétfőn megkezdődik a tanítás az én egyetememen is. Nem mintha szomorúsággal töltene el a tény, hogy újra be kell ülni a padba! Nem erről van szó. Inkább az gondolkoztat el, hogy mennyire kegyetlenül telik az idő! A homokóra homokszemei könyörtelenül hullanak lefelé, és nekünk nem áll hatalmunkban megállítani azokat.
Einstenin szerint az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre! Számomra mégis kicsit ijesztő, hogy tegnap még nagymamám kendőit tekertem magamra, holnap pedig meg kell védenem szakdolgozatomat egy bizottság előtt. Maholnap felülök egy repülőgépre, ami elrepít álmaim országába, viszont azt senki sem garantálja, hogy meg is találom odakinn a számításaimat.
Én mégis útra akarok kelni! Mégis magam mögött akarom hagyni Magyarországot! Tegnap átvettem a postán az erkölcsi bizonyítványomat. Azaz egy papírt arról, hogy nem tartanak nyilván semmilyen adatot rólam. Legalábbis olyat nem, ami arra utalna, hogy nem vagyok büntetlen előéletű, hazáját tisztelő állampolgár! Szóval erkölcsi bizonyítványt még kell kérnem a postán, mert ez a papírfecni nem minősül annak. De legalább nem december 6-ig lesz érvényes :) Októberben pedig megkapom a választ Kentucky-ból, hogy valóban komolyan gondolták-e ezt az egész Zöldkártya dolgot. És ha igen, akkor kezdetét veszi a játék! Amerika, készülj fel! Jövök!
Posts
No comments:
Post a Comment