Ma voltam tenisz edzésen. Délután 5 órakor kezdődött Budaörsön. Elég messze van ez a pálya mindentől, viszont nagyon szerencsés a fekvése. Átszállás nélkül közelíthető ugyanis meg, és a buszmegálló közvetlenül a pálya mellett van. Aki így is eltéved, annak a tájékozódási képessége megegyezik egy hullámcsatéval!
Tenisz tudásom még nagyon gyerek cipőben jár, még csak az első edzéseken vagyok túl, de már roppant nagy elvárással állok magammal szemben: cél 2012 London! :)
Na jó, csak vicceltem. De az tény, hogy úgy érzem, megtaláltam a nekem való sportot. Igaz az állóképességem még mindig úton van a Föld középpontja felől, és ahogy érzem, kisebb-nagyobb akadályokba ütközhetett, mert még mindig nem ért el hozzám, de azért küzdök. Küzdök, mint malac a jégen! Nagyon nehéz átállni a torna és a fitnesz 90 másodperces kihívásáról egy most még csak 60 perces folyamatos készenlétre, de nem félek, mert idővel megedződök: hozzá fog szokni a testem a kihíváshoz!
Büszkeséggel töltenek el az edzőm biztató szavai, és nem állom meg megjegyezni azt, hogy ma két ütésemre is azt mondta, hogy Nadalos, egyre pedig azt, hogy Federeres. A baj csak az, hogy ezek után jöttek a Mariannos ütések. De ugye Federer sem egyik napról a másikra lett világelső!
És hogy mi lesz a tenisz karrieremmel, ha kiköltözök az Amerikába? Hát, majd beiratkozom Andre Agassi tenisz sulijába, és hetente egyszer vagy kétszer (anyagi helyzetemtől függően) egy edző segítségével fejlesztem tovább tudásomat. Elindulok néhány amatőr versenyen, ahol majd megismerkedem Nadallal. Ő nagyon kedves lesz, meghív egy italra. Megdicséri majd a fonák egyenesemet, és az iránt érdeklődik, hogy miért nem lettem profi. Én mesélek neki a sport múltamról, és arról, hogy most épp megvalósítom az álmaimat. Szimpatikusak leszünk egymásnak, ezért elhív vacsorázni. 10 hónapig járunk, majd megkéri a kezem. Én igent mondok, és ő még sokáig világelső lesz.
Ez a terv! De persze nem esem kétségbe, ha nem a fonák egyenesemet dicséri meg, hanem a szerva röptémet. És akkor sem fogok hisztériázni, ha kicsit többet járunk majd, mint 10 hónap! És nagyon kérek mindenkit, hogy ne törjön pálcát a fejem felett azért, mert Nadalt választottam. Úgy gondolom, hogy ez a kép igazán meggyőző róla (nem, ez nem az ő kislánya), és egyébként is! Ízlés dolgában nem vitatkozom! ;)
Tenisz tudásom még nagyon gyerek cipőben jár, még csak az első edzéseken vagyok túl, de már roppant nagy elvárással állok magammal szemben: cél 2012 London! :)
Na jó, csak vicceltem. De az tény, hogy úgy érzem, megtaláltam a nekem való sportot. Igaz az állóképességem még mindig úton van a Föld középpontja felől, és ahogy érzem, kisebb-nagyobb akadályokba ütközhetett, mert még mindig nem ért el hozzám, de azért küzdök. Küzdök, mint malac a jégen! Nagyon nehéz átállni a torna és a fitnesz 90 másodperces kihívásáról egy most még csak 60 perces folyamatos készenlétre, de nem félek, mert idővel megedződök: hozzá fog szokni a testem a kihíváshoz!
Büszkeséggel töltenek el az edzőm biztató szavai, és nem állom meg megjegyezni azt, hogy ma két ütésemre is azt mondta, hogy Nadalos, egyre pedig azt, hogy Federeres. A baj csak az, hogy ezek után jöttek a Mariannos ütések. De ugye Federer sem egyik napról a másikra lett világelső!
És hogy mi lesz a tenisz karrieremmel, ha kiköltözök az Amerikába? Hát, majd beiratkozom Andre Agassi tenisz sulijába, és hetente egyszer vagy kétszer (anyagi helyzetemtől függően) egy edző segítségével fejlesztem tovább tudásomat. Elindulok néhány amatőr versenyen, ahol majd megismerkedem Nadallal. Ő nagyon kedves lesz, meghív egy italra. Megdicséri majd a fonák egyenesemet, és az iránt érdeklődik, hogy miért nem lettem profi. Én mesélek neki a sport múltamról, és arról, hogy most épp megvalósítom az álmaimat. Szimpatikusak leszünk egymásnak, ezért elhív vacsorázni. 10 hónapig járunk, majd megkéri a kezem. Én igent mondok, és ő még sokáig világelső lesz.
Ez a terv! De persze nem esem kétségbe, ha nem a fonák egyenesemet dicséri meg, hanem a szerva röptémet. És akkor sem fogok hisztériázni, ha kicsit többet járunk majd, mint 10 hónap! És nagyon kérek mindenkit, hogy ne törjön pálcát a fejem felett azért, mert Nadalt választottam. Úgy gondolom, hogy ez a kép igazán meggyőző róla (nem, ez nem az ő kislánya), és egyébként is! Ízlés dolgában nem vitatkozom! ;)
Posts
No comments:
Post a Comment