A Világkereskedelmi Központ (World Trade Center) egy eredetileg hét épületből álló épületkomplexum volt New York Manhattan kerületében. Az 1970-es években épült, és már egyszer kibírt egy terrortámadást (1993. február 26.). Az ikertornyairól elhíresült építmény nem csak az Amerikai Egyesült Államok, de a világ egyik legfontosabb pénzügyi központja volt. Ezen kívül New York legmagasabb és az USA második legmagasabb épülete. De a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban az ikertornyok megsemmisültek, és Amerikának rá kellett jönnie arra, hogy nem sebezhetetlen.Nagyon sok összeesküvés elméletet hallottam és tényfeltáró dokumentum filmet láttam, erről a történetről. Sokan azt állították, hogy Amerika önmaga ellen indított merényletet, néhányan azt rebesgették, hogy nem is volt a támadás váratlan. A Nemzetbiztonsági Hivatal, a CIA és az FBI mind kereszt tűzbe kerültek egy időre. Az amerikai népnek felelős kellett, és ez egyértelmű. Amíg egyesek találgattak, addig Oliver Stone leforgatta a World Trade Center című filmet Nicolas Cage főszereplésével, amely tisztelgés a New York-i tűzoltók, rendőrök és mentősök önfeláldozó munkája felett. A Paul Greengrass nevével fémjelzett United 93 című film pedig az egyik eltérített gép utasainak utolsó óráit eleveníti fel. Megható és sajnos igaz történetek.
A terrortámadás nem csak Amerikát döbbentette meg, de az egész világot felrázta Csipkerózsika álmából. A kegyetlenség, a harcok, a gyűlölködés mind háttérbe szorultak picit. Az áldozatok utolsó üzenetei, az utolsó telefonhívások nem veszekedésről, ellentétekről, viszályokról szóltak. Egytől egyig a szeretetet hirdették.
A mai napon 9/11 áldozataira és hősi halottjaira emlékezik az egész világ.
Posts
1 comment:
Ahojki,
szeretnék hangot adni azon véleményemnek, miszerint nem kis eltökéltségre van szükség ahhoz, hogy valaki önszántából elköltözzön a világ másik végére, tehát ez mindenképpen egy elismerésre méltó cselekedet(lesz majd a közeljövőben).
De hogy ebben a témában még blogírásra is adja a fejét napi szinten, na az sem egy kis vállalkozás.
Jóllehet a blogírás mostanság egyre elterjedtebb, de én bizonyosan képtelen lennék napi szinten a gép előtt a világ tudtára adni magvas gondolataimat, vagy éppen azok hiányát.
Szóval szeretnék gratulálni Mankának, hogy immár közel egy hónapja örvendezteti meg a lelkes olvasóközönséget hosszabb és rövidebb terjedelmű irományaival, remélem kitartása a jövőben sem fog lankadni egy cseppet sem.
Főként annak örülök, hogy ezuttal egy arab címet sikerült választania a bejegyzéséhez, mert az angol nyelvűek már kicsit egyhangúak voltak...
Igérem mégha blogírásban analfabétának is születtem, ezt a blogot feltétlenül figyelemmel fogom kísérni, és néha-néha hozzáfűzöm majd saját egyszerű kis gondolataimat is, hogy ezáltal tiszteleghessek NAGYSÁGA előtt(lefety lefety:D).
Lényeg, ami a lényeg!
Csak így tovább!
Hajrá-hajrá és őőő izé hajrá!
Maki, a drukker
Post a Comment