Tegnap nagy partit rendeztünk az évfolyam társakkal, volt főiskolai csoporttársakkal, illetve mindazokkal az emberkékkel, akik közel állnak valamelyikünk szívéhez. Nagyon szeretem, hogy ilyen kis összetartó bagázs vagyunk, bár az igazat megvallva egy páran kihúzzák mostanában magukat a dolgok alól.
Nem azt mondom, hogy nem fordulhat elő az, hogy valaki nem ér rá, vagy dög fáradt, esetleg épp nincs olyan hangulatban, hogy elviselje mindenki problémáját, hülyeségét. De más az, amikor őszintén megmondja az illető, hogy ne haragudjatok, de most nincs kedvem veletek találkozni, mert nem vagyok olyan hangulatban, és megint más az, amikor különféle kitalált indokokkal mondja le a megbeszélt találkozót az utolsó pillanatban. És az, ha lemondja, még a jobbik eset. Mert egyesek még erre sem veszik a fáradtságot. Csak amikor az aggódó másik fél felhívja őt telefonon, és az közli, hogy bocsi, de közbejött valami, értesül a tényről, hogy egyel kevesebben leszünk. És amikor már nem is hívjuk ezeket az embereket, akkor szoktak kialakulni azok a furcsa szituációk, mint a megsértődés. Pedig ha az ember folyamatosan nemlegest választ kap, vagy lemondják a programját az utolsó pillanatban, már nem szívesen tervez azzal a bizonyos másikkal, mert úgy van vele, hogy felesleges.
Nem azt mondom, hogy nem fordulhat elő az, hogy valaki nem ér rá, vagy dög fáradt, esetleg épp nincs olyan hangulatban, hogy elviselje mindenki problémáját, hülyeségét. De más az, amikor őszintén megmondja az illető, hogy ne haragudjatok, de most nincs kedvem veletek találkozni, mert nem vagyok olyan hangulatban, és megint más az, amikor különféle kitalált indokokkal mondja le a megbeszélt találkozót az utolsó pillanatban. És az, ha lemondja, még a jobbik eset. Mert egyesek még erre sem veszik a fáradtságot. Csak amikor az aggódó másik fél felhívja őt telefonon, és az közli, hogy bocsi, de közbejött valami, értesül a tényről, hogy egyel kevesebben leszünk. És amikor már nem is hívjuk ezeket az embereket, akkor szoktak kialakulni azok a furcsa szituációk, mint a megsértődés. Pedig ha az ember folyamatosan nemlegest választ kap, vagy lemondják a programját az utolsó pillanatban, már nem szívesen tervez azzal a bizonyos másikkal, mert úgy van vele, hogy felesleges.
Nagyon furcsa volt tegnap este belegondolni abba, hogy utolsó évünket tapossuk az egyetemen. Pohárköszöntőt mondtunk, és az első nagyszabású "A fiúknak fütyijük van, a lányoknak meg puncijuk" tószt után én voltam az, aki emelte poharát az utolsó közös évre. Egy év múlva szétszéledünk, és a világ különböző tájain telepeszünk majd le. Gáborom Svédországba, Holczi Új Zélandra (gratulálok öregem, sikerült a világ végére száműznöd magad), Peti Angliába, Lackó Norvégiába, én Amerikába, és még nem is beszéltem mindenki terveiről. Ezek után már nem lesznek hirtelen ötlettől vezérelt bulik, nem fogjuk félig ittasan ölelgetni egymást, és nem fogunk összefutni hétköznap az aulában. Új idők jönnek majd, új emberek, és csak remélhetjük, hogy a barátságunk örökre megmarad.
Kedveseim, ezt a számot nektek küldöm! Remélem mindenkiben felidéz valami kedves emléket!
Posts
4 comments:
Nem is mondom mennyire egyet értek ezzel a bejegyzéssel!!!
Gyerekek utolsó pillanatban TILOS lemondani bármitis, egyszerüen csak tabu.
Azt hiszem nem is kell érveket felsorolnom ennek a miértjére, ez egy axióma szintű NAGY igazság.
Aki hallja adja át hirdessük az igét:D:D
Maki, a prédikátor:P
Naja, jó kis este volt...eléggé beütött a whiskiskóla kombó sörrel meg pár kortynyi vodkanaranccsal(igen megtanultam hogy rostossal). És a képek amiket csináltam...csomó elmosódott arc (nem a fényképezőgép volt a hibás :)...egyszóval ott volt az egész...kár hogy páran lepattantak hamarabb.....Svédország USA Újzéland Spanyolország....Jézus gyerekek ingyen fogok járni nyaralni, vagyis megszállni biztosan :DDDDD Szólottam
ui: ja a blog témájával kapcsolatban is írok:DDDD Igen pár embert majd kicsit nyaggatni kell dehát aki egyszer belépett az ohanába....az onnan nem léphet ki:P
anonymuous said= Holczi szed
Hát sziasztok Mindenki!
Nagyon érdekes témát feszegetett itt drága Mankánk, sokat szoktam ezen jómagam is rágódni...
Nekem legfőképp azokkal a "barátokkal" telt hócipőm, akiket mintha valami féle plátói baráti szállal kergetnék.
Kicsit kézzelfoghatóbban: adott A B és C. Érettségit után A-t felveszik aa helyre B-t bb helyre, C-t pedig cc helyre.
Nos már nem adottak a mindennapi véletlenszerüen összefutások, hanem szervezni, igazondni, alkalmazkodni kell. Durva dolgok ezek.
No aztán A mindig szervezi a talákozókat, a legtöbben eljönnek, páran mindig lemondják, nembaj, belefér.
Igenám, de amikor A megunja, hogy mindig ö csörget fel mindenkit, egyezkedik, levelezget, probálkozik, hogy valami utószelét érezhessük a régi bajtársiasságnak, na akkor bizony lefagy a rendszer...
Gondolom könnyű kitalálni, hogy A én vagyok, a többiek pedig barátok az életemből.
Én most áprilisban döntöttem úgy, hogy befejeztem!!
Inkább legyen kevesebb barátom, de azok legyenek igaziak!
kvalitás vs. kvantitás.
Bizony igy lett az, hogy a középiskolás barátaim közül kettővel, azaz kettővel tartom a kapcsolatot. Nem sok, de rájuk vigyázok!
Uriember módjára hoztam ezeknek a némbereknek is szuvernirt britt földről, de ha 3 hónap után baszik felhivni, hogy üdvözöljön, akkor a szuvenirok mennek az 5 éves unokatesoimnak (igaz, hogy sörnyitóról van szó, de reméljük 10 év mulva és koronakupakkal fogják zárni a komlóbefőtt száját)
Summa-summárum: mindenki nézzen magába, és döntse el, hogy tesz-e valamit azért, hogy erre a maradék egy évünkre szivesen emlékezzünk, vagy csak élvezi az őt körülvevő fincsi termálvizet, vagy esetleg bojkottálja távollétével.
na hejj!
u.i. nem új-zélandra megyek, hanem izlandra
Sziasztok!
I'm Pete. K. Pete.
Manka gratu a bloghoz.
A bulihoz annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy én személy szerint nagyon jl éreztem magam, még a sírós rívós jeleneteknél is, bár az este hátralévő részét (útona hazafelé a kocsiban) bearanyozta! 'A' vágod? Gondolom dettó the way, how you feel. :)
Egyet értek abban, hogy törődnünk kell egymással, ápolni azokat a kapcsolatokat, inkább barátságokat, amelyek kialakultak.
Aki ezt nem teszi véleményem szerint nem igazán akarja kivenni a részét a társaságból...
Most kövezzetek meg, ha más ezt nem így gondolja! Rajta! Természetesen velem és mindenkivel előfordul, hogy lemondja, elhalasztja, hivatkozik valamire aminek semmi jelentősége és kicsinyes a töbiek szemében, de az, hogy állandóan, az tényleg nem korrekt a barátokkal szemben.
Sokunk helyzete (akik dolgoznak/dolgoztak) érthető persze, hisz annyi mindent kell majd tennünk, és teszünk most és fogunk tenni a tevékeny éveink alatt, hogy az minden időnket elveszi.
Hozzátéve, el sem tudjátok hinni mennyire örülök, hogy felvettek. Elképzelhetetlennek véltem, főleg, hogy végre először nem kell fizetni érte :)
Gábor, köszönöm, hogy Te eljöttél az osztóra, jó srác vagy! Persze ez nem azt jelenti, hogy Ti nem vagytok azok, de tudjátok, hogy nálam ilyenből nincs probléma.
Ahogy múlnak az évek valóban egyre messzebb kerülünk majd egymástól, nem lesz időnk meginni egy sört, vagy csak megnézni a másik - unalmasnak hitt, vagy vélt, vagy ha az is akkor az- napját :)
Szóval csütörtök du 17:00-a, Kálvin, vagy Csarnok tér?
Én mindent meg fogok tenni azért, hogy ez a maradék 1-2-3 év emlékezetes,s megőrizzünk valamit. Valamit, amit együtt hoztunk létre. Nem azért, hogy egy napon hagyjuk elúszni, hanem azért, hogy sikerben-bajban egymást segítsük és ápoljuk egymás lelkét.
Remélem mihamarabb viszontlátjátok írásomat itt a weben, igyekszem látogatni, s kommentelni.
ui.: viszem a fülest holnap.
P.
Post a Comment