A Long Weekend in New England

A hetvegen Bostonba mentunk. Nem volt semmi konkret okunk az utazasra csak annyi, hogy en meg nem voltam, ezert aranyosan megmutattuk nekem a varost. Mindig is el akartam menni megnezni, sok szepet hallottam rola, es mint tudjuk Boston tortenelme igen gazdag.

Penteken delutan 2:03 indultunk. Normalis esetben ez egy 4 oras ut, de mivel csucsforgalom volt, kicsit tovabb tartott. Berelt autoval mentunk: fekete Chevrolet Impala. Nem mintha ez szamitana, de mint tudjuk, a reszletekben relylik egy tortenet szepsege. Szallodanak egy kis "csotanylyukat" valasztottunk: Hilton Financial District. Nagyon meg voltunk elegedve a szobaval, tiszta volt es szep, az agy kenyelmes, a furdoszoba nagy, es termeszetesen vasalodeszka, vasalo es haszarito is jart hozza. Az egyetlen kellemetlen dolog a parkolas volt, ugyanis a hotel bar rendelkezett parkoloval, es parkolo szemelyzettel, de nem tudtunk eleg hamar szolni ahhoz, hogy ne varjunk legalabb 20 percet a gepjarmure.

Pentek este elmentunk vacsorazni a hely allitolagos legjobb ettermebe (Sonsie), ami egyaltalan nem felelt meg az elvarasoknak. Teny, hogy hangulatos hely volt, de sajnos nem nagyon tudnak fozni. Viszont a hirek szerint majdnem talalkoztunk Ban Affleckkel, aki elottunk alig nehany oraval tisztelte meg a helyet jelenletevel. Ezutan egy helyi zenekar - Visions - DVD release partyjara mentunk, majd belevetettuk magunkat az ejszakaba: Templomba mentunk. Nem viccelek, a bar neve - eleg ironikus modon - Church. Elsore fura helynek tunt, viszont kesobb kiderult, hogy csak egy tipikus bostoni barrol van szo. Nem fogok hazudni, jol ereztuk magunkat. Ejfel korul Joana is csatlakozott hozzank. Zarora utan (2:00 am) elmentunk reggelizni egy Dinerbe, ahol steaket es rantottat ettunk. Hajnali 4-re pedig vissza is ertunk a hotelbe.

Szombaton reggel 10:30 korul reggeliztunk, majd elmentunk az elso turista programunkra: a tortenelmi setara. Ha valamit, akkor ezt mindenkinek vegig kell csinalnia, ha Bostonban jar, mert megeri. A turavezeto autentikus kosztumben van, es 90 percen keresztul mesel a varos tortenelmerol, es mutatja meg a legnevezetesebb latvanyossagokat. A tura alatt megtudhatjuk, hogy a New Englandbe erkezett elso telepesek elosszor imadtak a gyonyoru tavaszt, majd a csodalatos nyarat, odavoltak a szines oszert... majd jott a tel, es jol megfagytak. Azt is megtudhatjuk, hogy a rossz pletykak ellenere a boszorkanyperek alatt (pl. Salem) osszesen 36 holgy halt meg - ellenben azzal a tobb, mint szazezer szerencsetlennel, akik Nemetorszagban leltek csufos veguket. A tura vegen feltesznek egy kerdest, vagyis valasztanod kell ket lehetoseg kozul:

1. Vagyon: annyi penz, amennyit el sem tudsz kolteni, mindened megvan, barmit megvehetsz, barmit megtehetsz. Viszont nem lehetsz szerelmes! Nem nosulhetsz meg, nem mehetsz ferjhez, meg parkapcsolatban sem elhetsz (nem, semmi kiskapu egy szeretovel), ellenkezo esetben elveszted vagyonod.
2. Szerelem: ha a szerelmet valasztod, akkor boldog eletet elhetsz, viszont mindent egyedul, sajat erobol kell felepitened, senki sem tamogat.

Mindenkinek maganugye, hogy mit valasztana, de en nem adnam fel a szerelem lehetoseget semekkora vagyonert.

A seta utan ebedeltunk, majd elmentunk a helyi Aquariumba. Lattunk pingvineket (80 pingvinnel rendelkezik az Aquarium, es termeszetesen mind egyeniseg), capat, rajat, halakat, meduzakat, es egy fokat is. Bevallom oszinten, hogy en azt hittem, hogy a fokanak is olyan a bore, mint a delfinnek: sima, de ez az allat szoros! Ami persze jogs, hiszen kell valami, ami megvedi a popojat a fagyban. Az aquariumi elmenyek utan visszamentunk a szallodaba es szundiztunk par oracskat, majd elmentunk vacsorazni egy olasz etterembe (Taranta). Oszinte leszek: olyen isteni bort mit ott meg soha nem ittam! Tokeletesen meg voltunk elegedve a kiszolgalassal, az etelek minosegevel, a hely hangulataval... egyszoval 5/5, ha Bostonban jarsz mindenkepp adj ennek a helynek egy lehetoseget!

Vasarnap Salembe mentunk. Sunday Brunch a Rockafellasban, majd korbesetaltuk a kisvarost. Sajnos a Witch House nem volt nytiva, de csinaltunk rola kepeket. A nap fenypontja az a 45 perces tura volt, ami alatt korbevezettek minket Nathaniel Hawthorne szulohazaban, illetve abban a villaban, aminek hatasara megirta a "The House of the Seven Gables" cimu konyvet. Hazafele elhajtottunk a temeto mellett, de nem mentunk be, mert esett a ho, hideg volt es egyebkent is faradtak voltunk mar.

Osszessegeben ez egy nagyon szorakoztato, megis informativ hetvege volt. Szemely szerint en nagyon jol ereztem magam!

Happy New Year!

Egesz sok ido telt el az utolso bejegyzesem ota, de be kell valjam, hogy igen zsufolt napjaim voltak, raadasul anyukammal toltottem az unnepeket, es akkor nem a blog volt a legfontosabb.

Az igazsag az, hogy mostanaban a dolgos hetkoznapok toltik ki a napjaimat, dolgozom, a barataimmal vagyok, es a maganeletem reszleteirol sosem irtam szivesen. Viszont hetvegen megyunk Bostonba, majd keszites sok-sok kepet, es megprobalok szep es osszefuggo beszamolot irni a varosrol es tortenelmerol. Mar nagyon izgatott vagyok, mert megyunk Salembe is, es latni fogom a boszorkanyperek helyszinet, a temetot, es a boszorkany hazakat. Joana (a lakotarsam) szerint nem is en lennek, he nem mennenk Salembe is. Orommel hallom, hogy nem hazudtolom meg onmagam :)

Bar azt nem tudom megigerni, hogy ezentul rendszeresen fogok irni a blogba, azon kedves olvasok, akik szivesen ertesulnenek arrol, hogy megis mi tortenik velem a hetkoznapokban, kovethetnek Twitteren. Sokak nem szeretik, meg tobben nem ertik, hogy mire jo, de szerintem nagyszeru dolog! A lenyeg az, hogy regisztral az ember, es elkezd ugymond kovetni masokat, ezaltal automatikusan ertesulhet mindenrol, amit az adott illeto megoszt a nagyvilaggal. En altalaban az idojarast szidom, vagy egy ettermet dicserek, de elofordul, hogy kedvesen elcsevegek masokkal, mert ugye itt lehet kozvetlen uzeneteket kuldeni a masik felnek, vagy csak kommentelni a bejegyzeseit. Ami a legjobb, hogy szamitogepen es telefonon is lehet hasznalni, szoval a nap 24 orajaban lehetoseg van az allapot frissitesere! Tulajdonkeppen az egesz olyan, mintha SMSeznek a nagyvilaggal, csak ingyen van :)

Szoval hajra emberek regisztralni, kovetni! 

White Lilies with a "Happy B-Day" Note

Egy nagy csokor fehér liliom várt rám ma reggel a recepción.

Szülinapomra küldte őket az egyik barátom.

Szépek, ugye?

:)

Happy Birthday to Me!

Mindig is tudtam, hogy amerikában a születésnap a legfontosabb ünnep, de azt legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy a barátokon és kollégákon kívül bárki mástól számíthatok köszöntésre. Hát, nagyot tévedtem!

Először az amerikai Mensa-tól kaptam egy e-mailt, amiben nagyon cukin boldog születésnapot kívántak. A levél így nézett ki:

"Dear Mariann,

Why, yes, we created a visual pun in honor of your birthday! 

We believe it was Francis Bacon who said, "Imagination was given to man to compensate him for what he is not; a sense of humor to console him for what he is."  Here at American Mensa, we hope all your days are fired by imagination and filled with good humor.

With warmest regards and continued appreciation of your membership, 

American Mensa"

Aztán a CVS-től kaptam egy kupont ($3.00) ami felér 3 zacskó ingyen pop-cornnal, majd a Starbucks ajándékozott meg egy ingyen kávéval. Természetesen egy hatalmas mentolos mokkát kértem, és mikor átnyújtottam nekik a képeslapot (amin az állt, hogy születésnapod alkalmából megajándékozunk egy itallal) a srácok elkezdtek nekem énekelni. :)

Az irodában mindenki boldog szülinapot kívánt, majd mikor megnyitottam a web böngészőmet, látom, hogy a Google is ünnepel... engem! :) Azért ez fantasztikus!

A Facebookon könnybelábadt szemekkel olvastam a sok-sok jókívánságot,  és a sok zenélő és színes képeslap amit a családtagoktól kaptam bearanyozta a napom minden percét. A főnökömtól kaptam egy csodaszép tortácskát, de azt majd csak este fogom megenni, mert ugye kívánnom kell, ahhoz meg gyertya szükséges :)

Születésnapom alkalmából megleptem magam egy mobiltelefonnal. HTC EVO 4G. Cyber Hétfőre való tekintettel 50% kedvezményt kaptam internetes vásárlásomnál, és a Sprint (a szolgáltató) kolléga mindenféle security deposit nélkül engedélyezte a készülék és előfizetés megvételét. Természetesen ő is boldog születésnapot kívánt nekem. Az, hogy nem kellett fizetnem kaukciót (vagy mi a szöszt) az azért okoz nekem nagy örömet, mert ez azt jelenti, hogy megbíznak már bennem, és van némi hiteltörténetem (persze csak pozitív). 5 vonalam lehet a Sprintnél, ez milyen menőség már!?

Az előfizetésem (Everything Data - with Any Mobile Anytime) $69.99. Ebben van 450 perc távolsági hívás (egyáb államba), korlátlan adatforgalom, SMS és mobilhívás.

Egyébként azért döntöttem HTC mellett, mert sokmindenben sokkal jobb, mint az iPhone 4, ráadásul ezt a telefont nem látom mindenki kezében (nagyon nagy előny, mondhatni döntő érv). Az is mellette szolt, hogy nagyobb felbontású a kamerája, és nem kell wi-fi csatlakozás a video hívásokhoz :)

Este pizzával és Tokaji borral (köszi Kata) fogunk ünnepelni, de az igazi celebration hétvégén lesz.

Nagyon köszönöm mindenkinek mégegyszer a kedves szavakat, képeslapokat, jókívánságokat!

Szeretlek benneteket!

Thanksgiving: This time for real!

Ugye a legtöbben már hallottunk az amerikaiak hálaadásnapi ünnepléséről, amit sok európai (és talán mégtöbb ameriaki) az indiánok lemészárlásával köt össze - tévesen.

"A mai Egyesült Államok területén az első hálaadást a hagyományok szerint 1621-ben ünnepelték a Mayflower fedélzetén az előző évben Plymouth-hoz érkező, az Újvilágba az európai vallásüldözések elől menekült telepesek, akiknek mintegy fele a hideg, az éhezés és az idegen, mostoha környezet áldozata lett az első télen. A telepeseket a vampanoag indián törzs segítette ezekben a nehéz időkben, megtanítva nekik többek közt a helyi halászatot és vadászatot, a kukoricatermesztést, a juharszirup kinyerésének titkát. A történet szerint az őszi bőséges termés után az életben maradt 51 telepes vezetője, William Bradford nagy ünnepséget rendezett, ahová az indiánokat is meghívták.

A hálaadás hagyományok szerinti történetének egyes részletei csupán az 1890-es és 1900-as évek elején alakultak ki, mikor az amerikaiakat megosztó polgárháború sebeinek begyógyítása és a nagyszámú bevándorló asszimilációjának megkönnyítése érdekében az amerikaiak igyekeztek megteremteni egységes nemzeti identitásukat." - Wiki

Szerdán délután egy órakor hivatalosan is végetért a munkahét. Áron, akivel csoporttársak voltunk a Corvinuson és most a Yale egyetemen Ph.D. hallgató, átugrott hozzánk New Yorkba. Ebéd után felmentünk az Empire State Building tetejére ahol bár iszonyatosan fújt a szél, nagyon szép képeket készítettünk. Mivel a Bryant parkban karácsonyi vásár van, és nem mellesleg ingyen lehet korizni, elhatároztuk, hogy megnézzük a lehetőségeket, de valamiért nem volt kedvünk beállni abba a 23km hosszú sorba, ami a koripálya mellett kígyózott.

De még szerencse, mert Joanatól épp kaptam az SMS-t, hogy Zaynab barátnőnk egy kisebb összeröffenést szervez... és az ő összeröffenései mindig nagyon jók!

A vacsora jó hangulatban telt, sok kedves embert ismertem meg, és kellemesen elbeszélgettünk mindenkivel. Vacsora után hazasétáltunk, és útközben vettünk pár Joose-t, ami nem más, mint az ördög itala! Egy energiaitalnak álcázott, palackba zárt instant másnaposság. Összetevői: 12% alkohol, coffein, taurin. Összesen $2.50,- és egy doboznál többen nem ajánlott inni belőle. Félreértés ne essék, 1 doboz az korántsem kevés. Már fél doboztól nagyon vidám az ember, egytől meg hát nem is tudom...

Egyébként az egész Joose beszerzésének ötlete onnan jött, hogy a helyi sajtó a Four Loko betiltásától/visszavonásától hangos (pontosan ugyan az az ital, csak más gyártó keze alól). Hogy miért tiltják be? Nos, néhány idióta tini korházba került miatta... de szerintem az ebben a korban lévő fiatalok mindig fognak találni lehetőséget arra, hogy alkoholt fogyasszanak, szóval nem sok értelmét látom eme lépésnek.

Este nagyon vidámak voltunk, a hajnal már kevésbé volt mosolygós, a reggel pedig... mondhatni főiskolás emlékeket idézett fel bennem. Viszont pár liter víz egész hamar visszaadta az életkedvemet, és vidáman léptem ki az utcára 12 óra magasságában és indultam Jennával és Joanaval New Jerseybe, ugyanis Joana barátnője meghívott minket vacsorára.

Hivatalosan fél 2 körül kellett volna megérkeznünk, de a következő dolog történt: A vasútállomásra érkezvén megláttuk a jegypénztárak előtt kanyargó sorokat - ami ugye hálaadás lévén számomra egyáltalán nem volt meglepő, viszont Joanat valamiért sokkolta, és kijelentette, hogy márpedig mennyünk busszal, mert az gyorsabb/szebb/olcsóbb. 

Valóban olcsóbb volt (kb. $4.00-al). Hogy szebb-e, azt nem tudom, de hogy gyorsabb nem, az 100%! Először is a pályaudvaron kb. 1 órán keresztül vártunk a 165-ös expressz buszra, ami - mint később kiderült - az ünnepre való tekintettel nem közlekedett. Aztán sikeresen lekéstük a 2:20-as buszt azért, mert rossz sorba álltunk be, majd a 2:40-es busz sofőrje közölte, hogy ő nem megy el addig az állomásig, ameddig mi mennénk, de végül jött a 3:05-ös busz, ami jó volt. Az út nem volt túl hosszú, 4:30-ra (pusztán 2 óra késéssel) meg is érkeztünk NJ-be. Szerencsére Joana barátnője és családja nagyon nyugodt természetű, ezért nem csináltak problámát a késésünkből, még a vacsorával is megvártak bennünket.

Volt pulyka, édeskrumpli-püré, csipkebogyómártás - hogy csak a legfontosabbakat említsem. Egyszerűen fenomenális volt az este! Nagyon jó volt a hangulat, nagyon kedves volt mindenki, és sikerült találnom egy új legjobb barátot. Finnighan, a család kutyája eszméletlenül cuki, és rettentően nyugodt, csomót lehet rá kötni. És ami a legviccesebb, imádja a vizet a csapból inni. Egyszerűen haláli!

Ez volt életem első igazi hálaadása, és én nagyon hálás vagyok azért, hogy egy ilyen szerető családban lehettem, együtt a brátaimmal. Boldogsággal tölt el a tudat, hogy részese lehettem ennek az estének. Viszont a karácsony még ennél is szuperebb lesz! Anyu, remélem már készülsz! :)