One week holiday

Szerdán hajnalban Milánóba utazom! A Wizz Air szerintem nem vette figyelembe az én igényeimet, amikor kora hajnalra áttette a járatomat, de való igaz, hogy ezzel a menetrenddel legkésőbb reggel 9-kor a belvárosban vagyok, még úgy is, hogy 60-70 percet kell buszozni.

Mióta szeretett Ákosom úgy döntött, hogy elköltözik Magyarországról, és a milánói Scala-ban akar táncolni, nagyon kevés időt töltünk együtt. De minden évben van egy pár olyan nap, amit nála töltök Olaszországban. És talán az év ezen pár napját várom a legjobban. Gondtalan, elvárások nélkül, és feltétlenül felejthetetlen. Mivel Milánó a divat egyik fővárosa, természetesen tele van designer üzletekkel, és ha leértékelés van, akkor ott is az van. Sajnos a mostani utamra lényegesen szűkebb büdzsével megyek, mint amivel terveztem menni, de adott körülmények között annak örülök a legjobban, hogy egyáltalán mehetek. És bár nem fogok 3 Gucci kosztümmel és 2 Chanel kabáttal hazajönni, egyáltalán nem sírhat a szám!

Még nem tudom, hogy megbocsátom-e a légitársaságnak a hajnali járatokat, de az biztos, hogy fogok egyedül sétálni Milánó utcáin, mert kíváncsi vagyok milyen egyedül egy idegen városban! Legközelebb Október 6-án jelentkezem, de akkor egy nagy élménybeszámolóval! :)

Happy Birthday Google!

Szerintem igen kevesen tudják, hogy azokat a kis vicces grafikákat, amit a Google akkor használ, amikor valamilyen fontos nap van, úgy hívják, hogy Doodle. Nem mintha ezzel most megváltottam volna a világot, de akkor is cuki képekről van szó.

Egyébként a minap olvastam egy terjedelmesebb cikket a Google-ről, és elképesztő, hogy mennyire inspiráló munkahely. Nem csak arról van szó, hogy csodálatos környezetben dolgoznak azok, akik a Google-nél kapnak munkát, hanem az ott uralkodó légkörről. Egyszerűen mindenkinek ki kell találnia valami újat. És ehhez biztosítják a megfelelő körülményeket. Az ott végbemenő innováció példátlan, bár az is igaz, hogy egy hatalmas és tőkegazdag intézményről van szó. Nagyon érdekes cikk volt, érdemes elolvasni! Sajnos nem tudom belinkelni a cikket, mert nyomtatott sajtóban olvastam, de itt lehet találni néhány érdekesebb irományt.

Egyébként ma a GMail-t nézegetve rákattintottam a Naptár fülecskére, és kb 3 órán keresztül szöszmötöltem vele. Annyira sokat tud, és olyan kis szép, hogy muszáj volt kitanulmányoznom, és teljes mértékig magamra szabnom. Hozzáadtam a kedvenc TV Showm (Heroes) kalendáriumát, a mozifilmek premier időpontjait, és ha kedvem lett volna, akkor akár Barack Obama naptárát is hozzáadhattam volna az enyémhez, de ezt azért már én sem teszem ;) Anyukám is megígérte, hogy használni fogja, és mivel megosztottuk egymással a naptárainkat, ezért látni fogjuk egymás bejegyzéseit!

Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert amellett, hogy nagyon hasznos, még szórakoztató is. És ha biztosan nem akarsz elfeledkezni egy eseményről, akkor megkérheted a Naptárt, hogy szóljon. Az e-mailt küld, felugró ablakban figyelmeztet, vagy küld egy emlékeztető SMS-t. És az, hogy melyiket választod, az csak rajtad múlik!

I desperately need a cell

Ma valamiért el kezdett foglalkoztatni a mobiltelefon kérdés. Fel is vágódtam az internetre, és elkezdtem nézelődni a T-Mobile és az AT&T honlapján. Megállapítottam, hogy a forgalomban lévő mobilkészülékek rondák, viszont nagyon aranyosak tudnak lenni... persze csak ha igyekeznek!

Ott van például a BlackBerry. Hatalmas, furcsán zsúfolt készülék, ami sok hasznos tulajdonsággal rendelkezik. Állítom, hogy olyan ronda, hogy szinte már szép. A problémám vele az, hogy egyáltalán nem tudom elképzelni magamat egy ilyennel. Attól függetlenül, hogy kapható piros színben, nem egy nőies készülék.

Aztán itt van az iPhone. Nem tudom, hogy melyik a nagyobb meglepetés: hogy az AT&T ugyanolyan konstrukciókkal árulja a készüléket, mint nálunk a T-Mobile, vagy fordítva, de a lényeg, hogy átszámolva nagyságrendileg ugyan annyit kell fizetni a szolgáltatásokért kinnt, mint itthon. Persze a készülék önmagában sokkal de sokkal olcsóbb (a 16GB Fehér kiszerelés $300). Ez most kinek is kedvezőbb? Jah, és persze kint minden szolgáltatás elérhető!

Nemsokára forgalomba kerül a T-Mobile G1. Ez a Google által kifejlesztett kütyü egy nagyon szemrevaló kis darab, tudása vetekedik az iPhone-éval. Érdemes rákeresni a készülékre azYouTube-on, mert igen impresszív videók vannak róla, amiben bemutatják a funkcióit! A beépülő technológiáinak nagy része természetesen iPhone, de szerintem mindenképpen a javára írható, hogy kisebb, és még a nők számára is jobban kézre esik. Csak ne lenne ilyen csúnyácska!

És végül a Sidekick. Legelőszőr akkor figyeltem fel erre a telefonra, amikor még a High School Musical egyik szereplője villogott vele a suliban. Nagyon tetszett már akkor is, viszont azt a változatát túl nagynak, és túl ducinak találtam. Viszont az, ami most került forgalomba szebb, mint valaha! Tökéletesen személyre szabható, és mindent tud, amire valaha is szükségem lenne. A szolgáltatás csomagok közül is megtaláltam a legtesthezállóbbat: MyFaves 300 (aztán persze ez feljebb mehet) havi $39.90 ért. Korlátlan adat forgalom, és 600 lebeszélhető perc. Hétvégén és este ingyen értekezek, plusz az 5 kedvenc pajtásomat ingyen hívom 24/7. Igen, csak USA-n belül, de akkor is! Kiroá!

Hogy melyiket fogom választani, az több dologtól is függ: mi lesz készleten, mibe szerelmesedem bele addigra, mennyi pénz lesz a zsebemben, és persze milyen elmeállapot fog eluralkodni rajtam a boltban. Mindenesetre az biztos, hogy a mostani készülékemet nem fogom tudni kinn használni.

Egyre kíváncsibb vagyok! :)

The Hungarian Apartment ;)

Tegye fel a kezét az, aki nem látta a "Lakótársat keresünk" című filmet. Mivel úgy látom, hogy van a levegőben néhány kéz, ezért nagy vonalakban vázolom a történetet: Főhősünk Spanyolországba költözik fél évre, és együtt kell laknia sok-sok emberkével a világ minden tájáról. A végére annyira megszereti a környezetet, hogy mikor lejár a fél év, és hazarepülhet, otthon nem érzi jól magát, ezért visszamegy.

Ma este találkoztam a haverokkal, és tök jól elbeszélgettünk. A már kemény magnak mondható 5 fő társaságában egyszer csak felvetődött az ötlet, hogy költözzünk össze a fennmaradó iskolaévekre. Ezt persze azonnal megvétóztuk, előre látta mindenki, hogy pár héten belül egymás idegeire másznánk. Viszont tök jó lenne csak pár hetet együtt tölteni. Például a vizsgaidőszak után, februárban kibérelnénk egy nagyobb lakást, 3-4 szobásat (legalább 2 fürdőszobával). Persze ha 5-en akarunk beköltözni, akkor valakinek áldozatot kell hozni, és megosztani szobáját a másikkal, de ezt majd a férfiak elintézik egymás között. :) Persze a dolog még tervezés alatt, és elképzelhető, hogy nem is lesz belőle semmi, de tök jó, hogy közös dolgokon töri a banda a fejét.

Személy szerint nem tudom, hogy leszek képes tolerálni más jelenlétét pár héten keresztül, mikor már 5. éve élek egyedül, de egyszer mindent el kell kezdeni nem? Az együtt élés gyakorlását is :)

I am happy

Régebben nem nagyon tudtam, hogy mi a különbség a pszichológus és a pszichiáter között. Annyi jött át a dologból, hogy mind a ketten az emberek problémáival foglalkoznak, csak az egyik gyógyszert is felírhat. Amikor először ezen elgondolkoztam, kb. 10 éves lehettem. Azóta persze tudom, hogy előbbi bölcsész, még utobbi orvos. Egy filmet láttam, amiben volt egy srác, aki pszichológusnak adta ki magát. Diplomát és engedélyt is gyártott magának. Nem csinált semmit, csak meghallgatta az emberek bánatát, gondjait. Még tanácsot sem igen adott, a "páciensei" önmaguk jöttek rá a megoldásra. Persze elkapták, de nem nagyon hatotta meg a lebukása az embereket. Ők csak azt tudták, hogy jobban vannak.

Nyáron elolvasta "A Nő" című könyvet. Egyik kedves kolléganőm adta kölcsön nekem, Csernus doktor írta. Nem nagyon tudtam, hogy mire számíthatok. Vajon a "Bevállalja?" arcbamondós doki gondolatait fogom olvasni? Nem. Szerencsére egy sokkal letisztultabb stílusú írással találkoztam, és a drogosokon oly sikeresen alkalmazott személyiség rombolás csak apró foszlányokban bukkant fel. A számomra pusztán tényeket és trivialitásokat tartalmazó könyv sokaknak arculcsapás. Azt tudtam, hogy nagyon sok embernek van problémája, de sosem gondoltam volna, hogy valaki képes önmagának fájdalmat okozni. Hogy valaki ahelyett, hogy tenne valamit a kialakult rossz ellen, beletörődik. Ez nekem nagyon furcsa! A mi családunkban sosem volt divat a mártírság, a lelki terror, vagy a hiszti. Mindig mindent meg tudtunk beszélni, oldani. Pár évvel ezelőttig egyáltalán nem is voltak problémáim. Aztán valami elromlott... Azaz nem. El kellett fogadnom pár dolgot. Hogy a szüleim elváltak és hogy nekem fel kell nőnöm. Felelősséget kell vállalnom a tetteimért, a döntéseimért. És azt hiszem ez volt a legnehezebb. De mostanra mindezeket elfogadtam, és ismét jól érzem magam.

Ma voltam Csernus előadásán, és ő felhívott egy hölgyet a szinpadra. Nem, nem engem! Meg sem fordult a fejemben, hogy önként jelentkezzek! Na jó, most hazudtam! Természetesen vissza kellett volna fognom magamat, hogy ne nyomuljak fel a szinpadra, és adjak lehetőséget olyannak, akinek valóban vannak megoldandó problémái. Viszont a doki nem kérdezte meg, hogy ki szeretne feljönni. Csak felhívta a hölgyet, akivel egyszerre jött be az épületbe, és aki közölte, hogy szeretne vele beszélgetni. Szóval jöttek mentek a kérdések és válaszok, mikor Imre nekiszegezte ezt: "Mi az értelme az életnek?"

És tényleg! Mi az értelme az életnek? Ha én ülnék ott, akkor mit válaszolnék erre a kérdésre? Mert már jópárszor elgondolkoztam ezen, de sosem jutottam jobb megoldásra, mint a nálamnál okosabb, és elismertebb folizófusok. Bár van néhány spirituális elméletem arról, hogy honnan jöttünk, és hová tartunk, de a "Miért?"-re még nem sikerült választ találnom. A doki azt mondta, hogy a miért nem más, mint a cél, és a cél pedig harmóniába kerülni önmagunkkal.

De valóban csak ennyi lenne a feladat? Ez olyan érzést vált ki bennem, mint az a feltevés, hogy az univerzumban csak a Föld nevű bolygón van élet. Elég nagy egoizmus abban hinni, hogy egyedüli intelligens lények ként uraljuk a világegyetemet, viszont Isten állatkertje hatalmas, ezért megértem, hogy nem verik nagy dobra a dolgokat. Hiszek abban, hogy minden Hollywoodban születő film 50%-a igaz, és abban is, hogy azt a sok új ötletet és találmányt nem kitaláljuk, hanem újra feltaláljuk... De erről talán majd legközelebb! :)

I just wonder...

Azon gondolkoztam, hogy miért akar mindenki elköltözni szülővárosából. Mert azt megértem, hogyha faluról valaki buzgó módon fel akar törni, és egy városban letelepedni. Még azt is megértem, ha az elnyomott vidékről kíván valaki a fővárosba költözni. De miért van mindenkinek kilóméterhiánya? Miért érzi mindenki azt, hogy otthon nincs számára megélhetési lehetőség? Miért nem elég jó nekünk az a hely, ahol a családunk él?

Mostanában sokat beszélgetek a barátaimmal (magyar és külföldi egyaránt) arról, hogy mi lesz, ha vége lesz az egyetemnek. Mint már azt korábban írtam, 10-ből ha egy barátom akar Magyarországon maradni, és bár eddig kötötte az ebet a karóhoz, és meg volt róla győződve, hogy szülővárosában marad, mára ennek az egynek is megváltozott erről a véleménye. Hogy miért? "Nem hiszem, hogy ezek után is eltudnám viselni a családom."

Gonosz kiszólás? Hálátlan dögség? Lehet. Viszont egyes szülők valóban nem érdemelnek hátba veregetést nevelésből, és ugye senki sem gondolja komolyan, hogy bármit is el tud érni azzal, ha folyamatosan zaklatja a gyermekét, illetve olyan lelki terrort alkalmaz rajta, mint a "Tudom én, hogy ha megöregszem, magamra maradok!" meg "Te midig csak mész, sosem vagy itthon!" E mellé társul természetesen a boci szem, a sírós száj, és az agonizálós hang. És pontosan ez az, amit szerintem úgy hívnak, hogy önbeteljesítő jóslat!

De térjünk csak vissza a tárgyra. Azt kezdtem feszegetni, hogy miért ilyen nagyfokú mostanában a migráció? Elképzelhető, hogy mindenki rossz helyre született? Csak nem lehet már ennyire elbaszott a természet! Vagy Ősanyánk szabadságra ment, és a kis titkárnője összekeverte a lapokat, és nem azt osztotta néhányunknak lakóhelyül, ami járt? Vagy egészen egyszerűen nem vagyunk képesek értékelni amink van? Ez a folyamatos többre és nagyobbra vágyás vajon egészséges? Nem tudom.

De azt igen, hogy én nem tudom elképzelni a jövőmet Magyarországon. És pontosan úgy, olyan lazán (oké, szülői segítséggel) ahogy Pestre felköltöztem fogok reményeim szerint otthonra lelni New Yorkban is. És bár New York nem a sarkon van, tudom, érzem, hogy Ő is vár rám!

It's Iceland you silly puddin'

Nos nem tudom, hogy mi a rosszabb: ha picit ittas állapotban félrehallasz valamit, és mikor rájössz, hogy hülyeséget kürtölsz szét, azt mondod: "Nem az én hibám!" Vagy ha meghajlasz esendőséged előtt, és belátod, hogy hibáztál.

Azt hiszem, hogy én a másodikat választom: szánom bánom, de elírtam Holczer úr álomországát. Még akár azt is mondhatnám, hogy szerencsére, mert talán mégsem a világ legvégére megy száműzetésbe... Csak a civilizáció végére. Na de hogy komolyra fordítsam a betűk halmazát, kibököm végre, hogy hová is tervez költözni: a célállomása nem Új-Zéland, hanem Izland. Igen, hölgyeim és uraim, Izland. Az a kis szigetecske Nagy-Britannia felett. És bár mind a két országnak van Angol vonatkozása, nem mindegy, hogy 7 órát ülök a repülőn, vagy 33-at. Persze Budapestről számolva. Mert New Yorkból Reykjavik 6 órás út. Szerencsére van Non-Stop járat. Wellingtont viszont én sem úszom meg két átszállás alatt, és 26 óránál kevesebb utazással. Picit van csak messze. Szóval kedves barátom már nem sír a szám, örülök, hogy ilyen hírtelen meggondoltad magad! ;)

Egyébként csak most esett le, hogy kb. mindenki egy másik országba készül költözni. Ez gyerekek nagyon durva! Egyet kell értenem Andrissal abban, hogy aki nem képes erőt venni magán, és részt venni a közös programokon, az szégyellje magát! Ahogy a császárpingvinek is kiközösítik azokat, akik nem tudnak énekelni vagy táncolni, úgy mi is ki fogjuk közösíteni az inaktív tagokat. És erről nem nyitok vitát!

Hát akkor kedveskéim, mikor is partizunk legközelebb? Nekem nem jó a most hétvége, mert Békéscsabára utazok, és Október 1-6. sem, mert akkor Milánóban vagyok. De utána rátok érek! Esetleg most csütörtökön? :)

Heroes Season 3.

Az első sorozat, amiért annyira rajongtam, hogy fel kellett venni minden egyes részét VHS kazettára, az a Buffy, a vámpírok réme volt. Hihetetlenül magába szippantott a történet, és előfordult, hogy álmomban is azon gondolkoztam, hogy egy adott szituációból hogyan fog majd Buffy megmenekülni. Mikor vége volt a sorozatnak, és itthon is leadták a 7. szezon utolsó részét is, kezdtem el követni Angel kalandjait, aki a Buffy sorozatból kiválva folytatta saját életét Los Angeles-ben. De mint mindennek, ennek a sorozatnak is vége lett: Josh Wedon úgy döntött, hogy 5 évad után befejezi a történetet. Azaz, inkább úgy mondod, hogy félbehagyta, mert valójában nem volt befejező része a történetnek. Egy tipikus "to be continued" részt láthattunk évadzáró epizód ként, azzal a különbséggel, hogy ennek a mai napig nem forgatták le a folytatását.

Miután véget értek a vámpíros-démonos sorozataim, kicsit üresnek éreztem a szombat estéimet, de hamar rátaláltam arra a Buffy PS2 játékra, amit ha nem játszottam végig 15x, akkor egyszer sem!

És ekkor jött a Heroes. Egy olyan amerikai sorozat, ami képes volt hosszú percekre a TV képernyője elé szegezni. Viszont ez a kapcsolat nem indult zökkenőmentesen. Egyik nagyon jó barátom kezdte el nézni a sorozatot eredeti nyelven, és ajánlotta, hogy nézzek bele, mert biztosan tetszeni fog! De én nem akartam egy olyan sorozatot nézni, amiről mindenki ódákat zeng, arról nem is beszélve, hogy még mindig nagyon frissnek éreztem kedvenc sorozataim elvesztését. Amikor viszont hazánkban elkezdte vetíteni a TV2, rájöttem, hogy valóban nekem való ez a Hősök dolog. Olyannyira rákattantam a történetre, hogy két nap alatt néztem meg az 1. évad első 18 részét. Elhiszitek, hogy az utolsó 4 rész közt kivárni azt az egy hetet hatalmas kínszenvedés volt? Sajnos a 2. évad a sorozatírók sztrájkja miatt nagyon rövidre sikeredett, és 9 hónap elteltével csak remélni mertem, hogy még folytatni fogják. Hihetetlenül élvezem a történetet, és hatalmas zseninek tartom Tim Kring-et, az írót. Alig vártam már, hogy műsorra tűzzék a 3. évadot, és szerencsére a várakozásaimnak vége, szeptember 22-én, hétfőn indul Amerikában a 3. évad! Kedden az NBC oldalán meg is tekinthető.

És aki nem nézi, de ismeri, vagy aki nem látta még, de érdekli, esetleg ha van olyan, aki egyáltalán nem tudja, hogy miről van szó, annak itt egy kis ízelítő a 3. évadból. Engem nagyon felcsigázott!

If I can't have an iPhone, I'll make fun of it

toothpastefordinner.com

Azok kedvéért, akik nem értenek angolul, a képecskén a következő feliratok állnak.

Próbáld ki ezeket az iPhone "aplikációkat"

1.) Nem érdekel, hogy ez egy számítógép, vezetés közben úgyse használhatod
2.) Ez egy mozi, tedd már el
3.) Az isten szerelmére, kapcsold már ki a klikk-klikk hangot
4.) Azért, mert sorban állsz a fűszeresnél, még nem kell Tetriszezni
5.) Lemerült az aksi? Milyen kár.

Igen, ezen a héten ez már a második ilyen kép bejegyzésem, de esküszöm, hogy nem tehetek róla! Szerintem nagyon viccesek ezek a képek, ezért muszáj megmutatnom Nektek őket!

Ja, és azért, mert féltékeny vagyok az iPhone tulajdonosokra, és azt sulykolom magamba, hogy egyáltalán nem nőies, és nem való női kézbe, még szeretem az iPhone-t birtokló barátaimat! :)

KHL

Let's hit the Cobra Style!

Tegnap nagy partit rendeztünk az évfolyam társakkal, volt főiskolai csoporttársakkal, illetve mindazokkal az emberkékkel, akik közel állnak valamelyikünk szívéhez. Nagyon szeretem, hogy ilyen kis összetartó bagázs vagyunk, bár az igazat megvallva egy páran kihúzzák mostanában magukat a dolgok alól.

Nem azt mondom, hogy nem fordulhat elő az, hogy valaki nem ér rá, vagy dög fáradt, esetleg épp nincs olyan hangulatban, hogy elviselje mindenki problémáját, hülyeségét. De más az, amikor őszintén megmondja az illető, hogy ne haragudjatok, de most nincs kedvem veletek találkozni, mert nem vagyok olyan hangulatban, és megint más az, amikor különféle kitalált indokokkal mondja le a megbeszélt találkozót az utolsó pillanatban. És az, ha lemondja, még a jobbik eset. Mert egyesek még erre sem veszik a fáradtságot. Csak amikor az aggódó másik fél felhívja őt telefonon, és az közli, hogy bocsi, de közbejött valami, értesül a tényről, hogy egyel kevesebben leszünk. És amikor már nem is hívjuk ezeket az embereket, akkor szoktak kialakulni azok a furcsa szituációk, mint a megsértődés. Pedig ha az ember folyamatosan nemlegest választ kap, vagy lemondják a programját az utolsó pillanatban, már nem szívesen tervez azzal a bizonyos másikkal, mert úgy van vele, hogy felesleges.

Nagyon furcsa volt tegnap este belegondolni abba, hogy utolsó évünket tapossuk az egyetemen. Pohárköszöntőt mondtunk, és az első nagyszabású "A fiúknak fütyijük van, a lányoknak meg puncijuk" tószt után én voltam az, aki emelte poharát az utolsó közös évre. Egy év múlva szétszéledünk, és a világ különböző tájain telepeszünk majd le. Gáborom Svédországba, Holczi Új Zélandra (gratulálok öregem, sikerült a világ végére száműznöd magad), Peti Angliába, Lackó Norvégiába, én Amerikába, és még nem is beszéltem mindenki terveiről. Ezek után már nem lesznek hirtelen ötlettől vezérelt bulik, nem fogjuk félig ittasan ölelgetni egymást, és nem fogunk összefutni hétköznap az aulában. Új idők jönnek majd, új emberek, és csak remélhetjük, hogy a barátságunk örökre megmarad.

Kedveseim, ezt a számot nektek küldöm! Remélem mindenkiben felidéz valami kedves emléket!

I'm out of office

Szeptember 20-ig írói szabadságon vagyok! A következő bejegyzést Szeptember 21-én vasárnap olvashatjátok :)

Citizenship Day

toothpastefordinner.com

Stepfamily Day

Ma Amerikában a csonka családok napját ülik. A Stepfamily Day már 11. éve kerül megrendezésre, és őszintén bevallom, hogy fogalmam sincs, hogy mi az értelme! De gondoltam megemlítem, hogy az USA-ban ilyet is ülnek!

Egyébként napom nagyszerő volt! A sulival meg vagyok elégedve, a tantárgyaim tetszenek, és tökéletesen motiváltnak érzem magam. Amikor átballagtam dolgozni épp azon gondolkoztam, hogy ez a nap akkor sem lehetne tökéletesebb, ha nem esne az eső. De tévedtem. Mikor megérkeztem a munkahelyemre, egy csinos kis kartondoboz ült az asztalomon. Nagyjából 25cm x 25 cm, és Amerikából érkezett. Azonnal tudtam, hogy a csomagban a US Openes ereklyéim vannak!

Először csak nézegettem a csomagot, majd felvettem és megráztam. Megszagoltam, megölelgettem, majd visszatettem az asztalra. Megint felvettem, nézegettem, majd letettem. Ekkor Vili megkérdezte, hogy mi van benne? Én elmondtam neki, majd rájöttem, hogy akár meg is mutathatnám! Kezembe vettem az ollót, és felvágtam a doboz oldalán a ragasztó szalagot. Majd a tetején is, és a doboz fedele szétpattant. Kihajtogattam a tetejét, és megláttam a tartalmát: a csodaszép, kék törölközőt és a teniszlabdákat. Ott csücsültek benne. Mindenki a csodájára járt a csomag tartalmának, és a legtöbben nem értették, hogy miért okoz nekem ekkora örömet, hogy a birtokomba kerültek eme tárgyak.

Pénteken felavatom a türcsit, a tenisz edzőm már megígérte, hogy jól megizzaszt. :) A labdákat pedig feltettem a polcra. Limitált széria, enyém a 4. doboz, szóval egyszer még sokat fog érni. Nekem mindenesetre nagy kincs!

Lehman Brothers closed down forever

A történelem legnagyobb bankcsődjeként emlegeti az amerikai Lehmen Brodhers bank csődjét az [Origo]. "A negyedik legnagyobb befektetési bank, és egyben a világ legnagyobb brókercége a Lehmen Brodhers Holding Inc. csődvédelmet kért, miután a jelzálogpiaci válság miatt óriási veszteségeket szenvedett el. A Lehmen csődje nyomán az OTP árfolyama zuhanni kezdett Budapesten, ezzel a BUX indezet is lefelé húzta a bankpapír."

Szerintem egy bank csak akkor mehet csődbe, ha egy olyan embernek adnak szabad kezet, akinek nem kellene. Igen, én is érzem, hogy most megmondtam a tutit! Gondolom sokan látták a Csődtömeg című filmet, amiben egyetlen bróker, Nick Leeson, csődbe viszi a világ legrégebbi kereskedelmi bankját, Anglia pénzügyi dicsőségét, a Barings Bankot. Pusztán néhány hónap leforgása alatt a több millió fontot érő bankot a totális megsemmisülésbe taszítja. Nagyon érdekes történet, és ami a legszebb, hogy igaz! A mai napig nem tudom eldönteni, hogy a pasi zseni volt, vagy pusztán hülye, mindenesetre nem tesz jót a szakmai önéletrajzának az imént említett kis baki. Lényegtelen, hogy mennyit tud a szakmáról, borítékolni tudom, hogy egyetlen pénzintézet sem alkalmazta azóta, és nem is fogja alkalmazni, szegény kénytelen a könyveinek és az életéről leforgatott film jogdíjából eléldegélni.

Sajnálom, hogy csődbe ment egy újabb bank, de ahogy már előttem oly sokan elmondták: "Mindennek, aminek kezdete van, egyszer véget is ér". Semmi sem tart örökké, és ez így van jól. Nem hiszem, hogy bank nélkül fog maradni a világ, mert a pénzintézetek még mindig - nem, rosszul mondom - egyre inkább részei a mindennapjainknak. Az, hogy egy újabb nagy arc hozott néhány rossz döntést, az csak pár napig lesz hír. És, hogy ennek lesznek-e hosszútávú következményei? Nos, a Merrill Lynch-et például megmentette a Bank of America a csődtől. Biztos volt oka most nemet mondani!

School starts on Monday

Sajnos hivatalosan is vége a nyárnak: hétfőn megkezdődik a tanítás az én egyetememen is. Nem mintha szomorúsággal töltene el a tény, hogy újra be kell ülni a padba! Nem erről van szó. Inkább az gondolkoztat el, hogy mennyire kegyetlenül telik az idő! A homokóra homokszemei könyörtelenül hullanak lefelé, és nekünk nem áll hatalmunkban megállítani azokat.

Einstenin szerint az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre! Számomra mégis kicsit ijesztő, hogy tegnap még nagymamám kendőit tekertem magamra, holnap pedig meg kell védenem szakdolgozatomat egy bizottság előtt. Maholnap felülök egy repülőgépre, ami elrepít álmaim országába, viszont azt senki sem garantálja, hogy meg is találom odakinn a számításaimat.

Én mégis útra akarok kelni! Mégis magam mögött akarom hagyni Magyarországot! Tegnap átvettem a postán az erkölcsi bizonyítványomat. Azaz egy papírt arról, hogy nem tartanak nyilván semmilyen adatot rólam. Legalábbis olyat nem, ami arra utalna, hogy nem vagyok büntetlen előéletű, hazáját tisztelő állampolgár! Szóval erkölcsi bizonyítványt még kell kérnem a postán, mert ez a papírfecni nem minősül annak. De legalább nem december 6-ig lesz érvényes :) Októberben pedig megkapom a választ Kentucky-ból, hogy valóban komolyan gondolták-e ezt az egész Zöldkártya dolgot. És ha igen, akkor kezdetét veszi a játék! Amerika, készülj fel! Jövök!

New York vs. Seattle

A tegnapi bejegyzésem sokakban kétségeket váltott ki. A pletykák szerint New York drága város, és el vannak szállva ott az ingatlan árak, arról nem is beszélve, hogy Manhattan és még inkább a Central Park környéke kimondottan burzsuá kerületnek számít.

Nos, a pletyka igaz, valóban drága város New York City, de senki nem állította, hogy Amerikában ez az egyetlen olyan város, ahol bizonyos dolgokért többet kell fizetni, mint máshol. Nick egyik meggyőző érve volt New York mellett az, hogy Seattle legalább annyira drága város, mint Manhattan, csak cserébe esik az eső, és nincs ott semmi.

Így egyáltalán nem meglepő, hogy New York City-ben is találni olyan ingatlant egy jó környéken, aminek az ára megegyezik egy Seattle-i apartmanéval... sőt! Inkább azon kellene meditálni, hogy miért olyan drága Seattle? :)

Apartments on Upper West Side, Manhattan

Bár a zöldkártyám ügyvitelében Kentucky még kért egy hónapot, sajnos nem vagyok képes szüneteltetni a lakáskeresést. Elméletileg szeptember vége, október eleje felé jön majd egy levél, amiben leírják, hogy elfogadták az igénylőlapomat, vagy sem. Ha elfogadták, akkor megírják majd, hogy ekkor meg ekkor, itt és itt várnak elbeszélgetésre az Amerikai Nagykövetségen. Ha visszautasítják, akkor meg kezdetét veszi a Nagykövetség közvetlen bevétele, és önálóan fogom elkezdeni intézni vízumomat, remélhetően sikeresen.

Viszont ezzel most nem foglalkozom, inkább elmesélem, hogy milyen csodálatosan szép három apartmant találtam Manhattan Upper West Side kerületében a Central Park mellett. Mind a három 1 hálószobás, ami azt jelenti, hogy a nappalin kívül van még egy hálószobája is, szóval ez nálunk már 2 szobásnak számítana. Az amerikaiak viszont trükkösek, és náluk a hálószobákat külön számolják. (Szerintem ez tök okos dolog)

A első az frissen felújított, 650 négyzetláb alapterületű, 2 fürdőszobás 1.100 dollárért havonta. A második 700 négyzetláb alapterületen fekvő, 1 fürdőszobás, galériás tünemény 1.200 dollárért havonta. A harmadik pedig 750 négyzet láb, 1 fürdőszobás, szintén 1.200 dollárért. Személy szerint az elsőt választanám, és nem azért, mert ő a legolcsóbb, hanem azért, mert az tetszik a legjobban a képek alapján. Nem hónapról hónapra adják ki a lakást, mint a második esetében, és a szolgáltatások is benne vannak a bérletidíjban. Teljesen berendezett, hangulatos, és tökéletes a fekvése is. Van a közelben bolt, bevásárlóközpont, bank. A közlekedés is kiváló!

Már csak az kell, hogy a munkahelyem is a közelben legyen. Ugyan is nem szeretném felborítani a már jól megszokott ébredési rendemet: fél 9-kor kikelek az ágyból, és 9-kor megérkezem a munkahelyemre. Vagy épp a suliba, a részlet lényegtelen. 30 percnél többet nem szeretnék szánni a készülődésre, odaérésre! Hogy ez halva született ötlet? Lehet! De mint tudjuk, én kompromisszum képes vagyok! Nadalnak sem kell 6 hónap múlva feleségül vennie ;)

9/11

A Világkereskedelmi Központ (World Trade Center) egy eredetileg hét épületből álló épületkomplexum volt New York Manhattan kerületében. Az 1970-es években épült, és már egyszer kibírt egy terrortámadást (1993. február 26.). Az ikertornyairól elhíresült építmény nem csak az Amerikai Egyesült Államok, de a világ egyik legfontosabb pénzügyi központja volt. Ezen kívül New York legmagasabb és az USA második legmagasabb épülete. De a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban az ikertornyok megsemmisültek, és Amerikának rá kellett jönnie arra, hogy nem sebezhetetlen.

Nagyon sok összeesküvés elméletet hallottam és tényfeltáró dokumentum filmet láttam, erről a történetről. Sokan azt állították, hogy Amerika önmaga ellen indított merényletet, néhányan azt rebesgették, hogy nem is volt a támadás váratlan. A Nemzetbiztonsági Hivatal, a CIA és az FBI mind kereszt tűzbe kerültek egy időre. Az amerikai népnek felelős kellett, és ez egyértelmű. Amíg egyesek találgattak, addig Oliver Stone leforgatta a World Trade Center című filmet Nicolas Cage főszereplésével, amely tisztelgés a New York-i tűzoltók, rendőrök és mentősök önfeláldozó munkája felett. A Paul Greengrass nevével fémjelzett United 93 című film pedig az egyik eltérített gép utasainak utolsó óráit eleveníti fel. Megható és sajnos igaz történetek.

A terrortámadás nem csak Amerikát döbbentette meg, de az egész világot felrázta Csipkerózsika álmából. A kegyetlenség, a harcok, a gyűlölködés mind háttérbe szorultak picit. Az áldozatok utolsó üzenetei, az utolsó telefonhívások nem veszekedésről, ellentétekről, viszályokról szóltak. Egytől egyig a szeretetet hirdették.

A mai napon 9/11 áldozataira és hősi halottjaira emlékezik az egész világ.

You are invited to be our guest

Oldozz fel atyám, mert vétkeztem! Hiába próbáltam, nem bírtam ellenállni a kísértésnek, és rendeltem pár relikviát a US Open hivatalos net-boltjából. Tudom, hogy nem kurtítja bűnömet a tárgyak alacsony összege, de hatalmába kerítettek eme földi javak és elbotoltam. Mondd atyám, hány Mi Atyánkatt és hány Hiszek Egyet mondjak el, hogy bűnöm megbocsátásra leljen?

Nem, a fenti szavak nem túlzóak! Valóban gyenge voltam, és rendeltem magamnak pár dolgot. Beszereztem egy férfiak által, a pályán használt hivatalos US Open 2008 türölközőt, és egy doboz teniszlabdát, ami nem csak sárga, szőrös puffancs, de limitált mennyiségben kiadott, kizárólag erre az eseményre tervezett tünemény. 3-5 héten belül megérkezik a kis csomag, aminek ellenértéke 50 dollár lesz. Lélegzetvisszafojtva várom! Na jó, nem... inkább fél lábon.

Egyébként felröppent egy pletyka, miszerint 2009-től Belgrád is otthont ad majd az ATP versenysorozatnak. Koordinációs székben ülő, nagy befolyással bíró személy ként gyorsan meg is kérdeztem néhány helyi kapcsolatunkat, hogy mit tudnak a dologról, és azt mondták, hogy a pletyka valóban szárnyal, biztosat még nem tudnak, de ha valóban rendez Belgrád ATP tornát, akkor mint vendég, szeretettel várnak. Szemeim könnyesek lettek a meghatottságtól, majd eszembe jutott, hogy média ügynökség lévén természetesen kapnak VIP jegyet minden nevesebb sport eseményre, és mivel először lesz ATP torna Szerbiában, ezért gondolom népszerűtlenségéből következvén többet is a megszokottnál. Ennek ellenére nagyon kedves tőlük, hogy önfeláldozó módon biztosítják helyemet Novak Djokovic boxában! Elnézést, elkalandoztam! Természetesen a sajtó VIP boxáról beszélek. Most már csak az kell, hogy valóban rendezzenek kint ATP tornát!

És most kulcsoljuk imára kezünk, és mormoljunk el ezért néhány imát! :)

Game, Set, Match: Roger Federer

Helyi idő szerint tegnap este 11-kor kezdődött az év egyik legnagyobb eseménye: az amerikai nyílt tenisz bajnokság férfi döntője New York Cityben, a Flushing Meadows komplexumban található Arthur Ashe stadionban. A 23.000 néző lélegzet visszafojtva várta, hogy az est két főszereplője a pályára lépje. Andy Murray csúnya, szürke pólóját már majdnem megszerettük, és talán azt is megbocsátjuk neki, hogy az angolt skót akcentussal beszéli, ha odateszi magát a mai meccsen, és tesz arról, hogy az este felejthetetlen legyen! Mert az, hogy Roger Federer a pályán van, az még nem garancia a látványos és jó meccsre. Sajnos szánalmasan tud játszani, amikor motiválatlan, és ha biztonsági játékot játszik, az meg egyenesen katasztrofális.

Szerencsére mind a ketten a legjobbat hozták ki magukból, és az, hogy most Andy Murray kevés volt a győzelemhez, az nem azt jelenti, hogy ennyivel rosszabb teniszező lenne Federernél, épp csak annyit, hogy élete első Grand Slam torna döntőjén még nem volt eléggé felkészülve lelkileg. Sokan esélyesnek gondolták, ezért az elvárások terhe alatt játszott az első szettben, és picit mintha megroppant volna mikor 6-2 után újra Roger adogatott. A második szettben úgy tűnt, hogy magához tért első csodálatából, de a 7-5-ös vereség nem tett túl jót az önbizalmának, így egy laza harmadik szettben ismét Federer bizonyult jobbnak: ezt 6-2-re nyerte.

Ha valaki úgy gondolja, hogy Roger Federer ebben a szezonban hattyú halált halt, az nagyon téved. Mert bár tény, hogy nem nyert annyi Grand Slam tornát, mint tavaly, de ha a szívünkre tesszük a kezünket, és belegondolunk abba, hogy 4 éven keresztül ő vezette a világ ranglistát, év elején a mononukleozis ledöntötte a lábáról, mégis a legtöbb versenyen döntős volt, nincs okunk leírni! Még mindig ott van a 2. helyen. És ha mindehhez hozzátesszük, hogy Rafael Nadal élete legjobb formáját hozta, ismételten nincs okunk az ítélkezésre. És egyébként is! Emberek milliói lennének képesek ölni azért, hogy csak fele annyi tehetségük legyen a teniszhez, mint amennyi Federernek van!

További szép estét hölgyeim és uraim! Roger Federer elhagyta az épületet!

Why Vogue loves Novak

A divat világa bizony kegyetlen. Lecsúszott és kiégett modellekről cikkezik a bulvár sajtó, viszont hatalmas pompa és csillogás veszi körül azt a néhány kiváltságos személyt, akik képesek voltak keresztül verekedni magukat az akadályokon. Sokszor hallunk olyat, hogy modellből lett színész nő (Sandra Bullock), és olyat is gyakran, hogy egy-egy híres színész, vagy énekes piacra dob egy parfümöt. Most viszont arról gondoltam írni, hogy mi történik akkor, ha sikeres sportolóként a keblére ölel a Vogue.

A Vogue olyan a divatban, mint Zeus a görög mitológiában: amit ő mond, az szent és sérthetetlen. Mindenki imádja, mindenki követi. Mindenki a Vogue címlapján akar lenni! Sokak számára sosem adatik meg a lehetőség, viszont ha egyszer valaki felfigyel rád, akkor... Nade térjünk a lényegre! Novak Djokovic 187 centijét és 21 éves popsiját nem csak én szúrtam ki! 2007-ben a Vogue egy fotó sorozatra kérte fel, és megállapíthatjuk, hogy a képek magukért beszélnek. Ettől kezdve Novak több divat magazin felkérésének is eleget tett, mert többek között a GQ is arra kérte, hogy pózoljon nekik, hogy megmutathassák: a sportos elegancia sosem megy ki a divatból! Ennélfogva kijelenthetjük: nem csak a tenisz szerelmesei, de a fél divat világ is Djokovic lábai előtt hever!

Egyébként ma felavattam az eső csizmámat! Alig bírtam magammal, mikor megéreztem kora reggel az eső illatát. Még csak a fog mosásnál tartottam egy szál bugyiban és hálóingben, de az új eső csizmám már ott volt a lábamon. Kicsit olyan érzésem volt, mint ha Alaszkában lennék lazac halászaton. Persze még sosem voltam Alaszkában, és lazacra sem vadásztam, de meg vagyok róla győződve, hogy ugyan ilyen érzés! És mikor a zuhogó esőbe kiléptem, és nem ázott be a cipőm, az maga volt a csoda! Vidáman vonultam az utcán, fülembe szólt a Rock & Roll és én örültem száraz lábaimnak.

National Grandparents Day

Amerikában a Munka Ünnepét követő első vasárnapon mindenki a nagyszülőket ünnepli, ugyanis hivatalosan ez az ő napjuk. Eme ünnep rendelkezik hivatalos dallal, és hivatalos virággal is.

E nap gyökerei egészen 1978-ig nyúlnak vissza. Marian McQuade erőfeszítései meghallgatásra találtak, és mostanra már csak úgy emlegetik az Egyesült Államok Állami Szenátusában, mint aki Carter elnöksége alatt megalapította a Nemzeti Nagyszülő Napot. McQuade sikere arra tanítja az amerikai fiatal generációt, hogy tisztelje nagyszüleik kemény munkáját és erőfeszítéseit, és azt, hogy bármit kér tőlük egész évben, azt megkapja. Arra ösztönözte a fiatalokat, hogy ne csak egy napra váljanak unokává, hanem ezt az életre szóló élményt tudatosan kezeljék, és osszák meg élményeiket minél több emberrel.

Mindenki másképp ünnepli ezt a napot. Van, aki csak egy virággal kedveskedik, de van, aki nagyobb szabású mulatsággal vendégeli meg nagyszüleit. Olyan ez, mint nálunk az anyák napja. Mi anyák napján megköszöntjük nagymamánkat is, virágot adunk neki, meghívjuk az óvodai vagy iskolai ünnepségre, ahol verset mondunk, énekelünk. Nos, Amerikában mindenkinek van egy saját napja. Van külön anyák és apák napja, és van nagyszülők napja. Hogy fölösleges? Talán neked, aki anyukádat, vagy nagyszüleidet nem csak az év egyetlen napján tartod fontosnak, igen. De sajnos nagyon sok olyan szétszéledt család van, akik számára ez a nap is egy újabb ok a családi ebédre.

No Comment!

Roger Federer ismét a döntőbe jutott a US Openen. Ha megnyeri, azzal 13 győzelme lesz, és már csak 1 fogja elválasztani őt Pete Sampras rekordjától. Az, hogy kivel fog játszani, az még mindig kérdéses, ugyanis a Rafael Nadal - Andy Murray meccset eső miatt elhalasztották, és csak vasárnap fog eldőlni, hogy Rafi fog játszani élete első US Open döntőjében, vagy Murray élete első Grand Slam döntőjében. Akárhogy is lesz, a mai Rogert nagyon nehéz lesz megverni hétfőn, úgyhogy a gatyakötőjét remélem egyik sem fogja otthon hagyni! Djokovic jól játszott, de ahogy mondták: a király még mindig él!

Hétfőn döntő, és én Federernek szurkolok! :)

You hit like Nadal!

Ma voltam tenisz edzésen. Délután 5 órakor kezdődött Budaörsön. Elég messze van ez a pálya mindentől, viszont nagyon szerencsés a fekvése. Átszállás nélkül közelíthető ugyanis meg, és a buszmegálló közvetlenül a pálya mellett van. Aki így is eltéved, annak a tájékozódási képessége megegyezik egy hullámcsatéval!

Tenisz tudásom még nagyon gyerek cipőben jár, még csak az első edzéseken vagyok túl, de már roppant nagy elvárással állok magammal szemben: cél 2012 London! :)
Na jó, csak vicceltem. De az tény, hogy úgy érzem, megtaláltam a nekem való sportot. Igaz az állóképességem még mindig úton van a Föld középpontja felől, és ahogy érzem, kisebb-nagyobb akadályokba ütközhetett, mert még mindig nem ért el hozzám, de azért küzdök. Küzdök, mint malac a jégen! Nagyon nehéz átállni a torna és a fitnesz 90 másodperces kihívásáról egy most még csak 60 perces folyamatos készenlétre, de nem félek, mert idővel megedződök: hozzá fog szokni a testem a kihíváshoz!

Büszkeséggel töltenek el az edzőm biztató szavai, és nem állom meg megjegyezni azt, hogy ma két ütésemre is azt mondta, hogy Nadalos, egyre pedig azt, hogy Federeres. A baj csak az, hogy ezek után jöttek a Mariannos ütések. De ugye Federer sem egyik napról a másikra lett világelső!

És hogy mi lesz a tenisz karrieremmel, ha kiköltözök az Amerikába? Hát, majd beiratkozom Andre Agassi tenisz sulijába, és hetente egyszer vagy kétszer (anyagi helyzetemtől függően) egy edző segítségével fejlesztem tovább tudásomat. Elindulok néhány amatőr versenyen, ahol majd megismerkedem Nadallal. Ő nagyon kedves lesz, meghív egy italra. Megdicséri majd a fonák egyenesemet, és az iránt érdeklődik, hogy miért nem lettem profi. Én mesélek neki a sport múltamról, és arról, hogy most épp megvalósítom az álmaimat. Szimpatikusak leszünk egymásnak, ezért elhív vacsorázni. 10 hónapig járunk, majd megkéri a kezem. Én igent mondok, és ő még sokáig világelső lesz.

Ez a terv! De persze nem esem kétségbe, ha nem a fonák egyenesemet dicséri meg, hanem a szerva röptémet. És akkor sem fogok hisztériázni, ha kicsit többet járunk majd, mint 10 hónap! És nagyon kérek mindenkit, hogy ne törjön pálcát a fejem felett azért, mert Nadalt választottam. Úgy gondolom, hogy ez a kép igazán meggyőző róla (nem, ez nem az ő kislánya), és egyébként is! Ízlés dolgában nem vitatkozom! ;)

Hi! How are you?

Azt hiszem, hogy az első angol óráim valamelyikén tanultam azt a kifelyezést, hogy "Hi! How are you?" (Szia! Hogy vagy?). És ugyan ezen az órán hívták fel figyelmünket arra is, hogy válaszadó ként véletlenül se kezdjünk el ömlengeni ügyes-bajos dolgainkról beszédpartnerünknek, mert tulajdon képpen őt baromira nem izgatja hogyan létünk. Mondjuk azt, hogy "Good" (Jól) vagy ha már fél lábbal fekszünk a sírban, akkor azt, hogy "Not too bad" (megvagyok) de semmiképp se hozzuk zavarba azzal, hogy panaszkodunk. Tehát ez a "Hi! How are you?" csupán egy módja a köszönésnek, és nem felhívás keringőre!

Az osztályban mindenki felhördült, hogy micsoda nép már ez az amerikai, milyen felszínes kis képmutatók, nagyhatalmi pozíciójukban már azt sem tudják, hogyan nézzék le a tömeget. Bevallom, én is a hőbörgők lelkes tagja voltam régen, de mára megváltozott a véleményem. Hogy miért? Nos, a válasz egyszerű: Egy amerikai legyen bármekkora rohanásban, sosem csak annyit mond neked, hogy Hello! Megáll, érdeklődik a családod iránt, és megkérdezi hogy vagy? Ha udvarias vagy, akkor észleled, hogy épp rohan, és az alapvető információk közlése után visszakérdezel. Ez kb 1 percnyi beszélgetést generál. Ha mind a ketten úgy érzitek, hogy többet kell a másik tudtára adnotok, akkor névjegyet cseréltek, vagy megbeszéltek egy találkozót. De nem tartjátok fel a másikat 1 percnél tovább!

Nagyon érdekes dolgot tapasztaltam ma! A villamosmegállóban álltam, épp járatomra vártam, mikor megpillantottam egy régi iskola társamat. Sosem voltunk jóban, de arcról ismerjük egymást. Körülbelül 5 éve nem találkoztunk már, ezért is volt nagyon izgalmas eme szituáció résztvevőjének lenni. A következő beszélgetés zajlott le közöttünk:

- Szia!

- Helló, mizujs?

- Semmi. Veled?

- Velem sem. Merre mész?

- Astoria. Te?

- Ferenciek.

- Akkor szia!

- Helló!

Hát nem tökéletes reprodukciója a fentebb tárgyalt "Hi! How are you?" problémakörnek? De igen! Viszont én tudom, hogy engem baromira nem érdekelt az, hogy mi van vele. Nem akartam, hogy elmesélje az elmúlt 5 évét, és megossza velem filozófikus felfedezéseit. Nem akarom tudni, hogy szereti-e az állatokat, vagy fél-e a pókoktól. Nem érdekel. És biztos vagyok abban, hogy ez az érzés kölcsönös volt. A társadalmi normák viszont megkövetelik egy jól nevelt embertől, hogy köszönjön, ha ismerős arcot lát. És szerintem ezzel ki is merítettem mai témánkat: nem kell mindenkinek örömtáncot járni! Engedd, hogy legyen az életedben különleges!

Kid Rock - All Summer Long

Szerintem az idei nyár egyik legnagyobb slágere Kid Rocktól a Sweet Home Alabama (Édes Otthon Alabama) című szám zenei alapjára készült All Summer Long (Egész Nyáron Át). Én imádom! Munkába menet, este lefekvés előtt, a zuhany alatt ezt dúdolgatom. Könnyed, nyár esti dallamok és szabad szöveg.... kell ennél több? A videója pedig magáért beszél: nekem teljesen átjön az az életérzés, amit a rock & roll fenegyereke sugallni akart.

És hogy az se szomorkodjon, aki nem érti a szöveget, annak idevetem szabad fordításban az egészet:

'89-et írtunk még, és én hosszú hajú csibész ként
Vártam már nagyon, hogy felnőtté legyek,
Ő épp tizenhét, és már szép nőies a kép
Nyár volt, várt minket Észak-Michigan.

A homokos parton játszottunk,
A tábortűznél világot váltottunk,
Egyszerű ez az élet, oly gondtalan
Nem volt még Internet
De szívem így se felejthet:
Úgy ragyogott arcodon a hold

Refrén:
Mert sok mindent próbáltunk
És sok vicces dolgot szívtunk
Szeretkeztünk a parton kedvenc dalunkra
Üvegből ittuk a Whiskey-t, a holnap nem érdekelt senkit
Szólt a Sweet Home Alabama egy nyáron át
Szólt a Sweet Home Alabama egy nyáron át

Bálnák után kutattunk,
Hullám törőn mulattunk,
És ő örökké lelkem legmélyében él,
Bőrünk megégett a napon,
Alig vártuk, hogy jöjjön az alkony,
Pergett a homok és szólt a Rock & Roll

Refrén

Most semmi sem furcsább, színesbe öltöztek a fák,
Reméltük, hittük, e nyár örökké tart.
Néha meghallom e nótát, és éneklem a strófát
És vágyom, hogy még egyszer lássam őt.

Refrén

In 30 minutes or you get it for FREE!

Hölgyeim és uraim a ma esti kis szeánszunk témája a házhoz szállítás lesz. Már megrendeltem magamnak a vacsorát, így nyugodtan pötyöghetek még 50-70 percen keresztül, amíg a futár kirohan a Sushi-val. Még szerencse, hogy nem kell, hogy meleg maradjon, mert még félnék attól, hogy kihűl.

Na de mi újság a tengeren túl? Hogy csinálják mindezt amerikai barátaink? Hát, ők nem bízzák a véletlenre: Minden magára valamit is adó étterem rendelkezik házhozszállítással! (Ok, arra nem esküszüm meg, hogy a luxus éttermekből is lehet rendelni, de arra igen, hogy a 4 csillag alattiakból lehet.) A Domino's Pizza például azt hirdeti, hogy ha 30 percen belül nem kapod meg a pizzádat, akkor a vendégük voltál. Mindenki emlékszik még a Pókember című film egyik jelenetére és Peter Parkerre, ugye? Nah, kíváncsi lennék minderre élő egyenesben. :)

(Mindeközben Novak Djokovic épp ápolást kér, és ezt premier plánban közvetítik. Nincs is szebb látvány, mint egy szenvedő hím, kinek derekát masszírozzák, miután bedrogozták... Igen, fájdalomcsillapító... és igen, most az irígység szól belőlem, mert bárcsak lehetnék ápoló a US Openen!)

De maradjunk a tárgynál: házhozszállítás. Szerencsére az államokban is bármilyen kaját házhoz rendelhetsz. Bár most nem nagyon értem a lelkesedésemet, hiszen kint már oly régóta van ilyen, hogy már az 1997-es filmekben is hozzátartozott az emberek mindennapjaihoz. Csak otthont adó kis országunkban örülünk ennek, mint majom a farkának! :)
Ugye van náluk is hasonló honlap, mint nálunk a NetPincér, és bármikor rendelhetsz online, de a telefonos házhoz szállítás is működik. Mivel még mindig kevesen használják otthon a netet, de telefon már a legtöbb otthonban van, ezért ez elengedhetetlen.

Egyébként csak halkan jegyzem meg, hogy pontosan 50 perccel ezelőtt adtam fel a Sushirendelésemet, és a futár az imént csengetett a kapucsengőn... pozitívan csalódtam! AKAN maki boxot rendeltem Lazac nigirivel és Kacsa máj nigirivel. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a májat, mert isteni finom! Viszont senki se kövesse el azt a hibát, hogy szója szósz nélkül eszi a sushit. A szója szósz és a wasabi elengedhetetlen kiegészítői eme ételnek. A wasabi ne tocsogjon a szószban, mert az úgy nem illendő! Ha nagyon szeretjük a csípőset, akkor pakoljuk meg makinkat eme zöld szmatyival, de semmiképp se keverjünk sokat a szószba!

A pizza mellett a másik divatos étel, amit házhoz rendelnek, az a kínai. Amellett, hogy olcsó, még cuki étel is, mert csinos kis papír dobozokban hozzák ki, és a pálcika természetes tartozéka a csomagnak. És mivel 18 éves korunkig kötelezően elsajátítottuk már a pálcikával való evést, így nem akarhatunk kínai ételt késsel villával enni. Mert ugye az nem illendő...

De házhoz szállítás ide vagy oda, még mindig szeretek főzni, és fontosnak tartom az alapok elsajátítását mielőtt kiköltözöm. Rántott húst és egyéb sülteket már egészen jól készítek, és a saláták sem tudnak zavarba hozni, de azért egy jó pörkölt alap, levesek rántása, habarása, főzelékek hogyanjának tudása nem lehet hátrány! És ahogy anyukám mindig is mondta: "Létező tudást el lehet titkolni, de nem létezőt nem lehet előhozni!" És mennyire igaza van!

First Monday in September: Labor Day

Az Amerikai Egyesült Államokban a munka ünnepét szeptember első hétfőjén ünneplik. Ezen ünnep gyökerei egészen 1882-ig nyúlnak vissza, amikor is a Központi Munkás Unió (New York Citié) úgy döntött, hogy dedikál egy napot "a hétköznapok munkás embere" számára. A kongresszus 1894-ben tette ezt a napot hivatalos ünneppé, és mind az 50 állam a Munka Ünnepét állami ünnepnek nyilvánította.

Hivatalosan a Munka Napja a legtöbb amerikai számára a nyár végének szimbóluma. Az 1880-as évektől kezdve minden év Szeptember első hétfőjén ünnepelték. És hogy hogyan? Hivatalosan olyan volt ez, mint minden állami ünnep: utca bál, amik azt hivatottak szimbolizálni, hogy mennyire erős és összetartó a munkás osztály, ezt követően pedig fesztiválok a munkások és családjaik részére. Ez volt a Munka Ünnepének alapja. A beszédek, politikai mozgalmak, tüntetések csak ez után következtek, és váltak megszokottá az évek során. Még később, 1909 környékén pedig már a Munka Napját megelőző vasárnap is értelmet nyert: ettől az évtől kezdve szeptember első hétfőjét megelőző vasárnap a Munka Vasárnapja lett, és a munkás mozgalom spirituális és oktató aspektusait képviselte.

Manapság a Munka Ünnepe inkább a pihenésről és a bulizásról szól. A beszédek és a politikai aktivitás sokkal visszafogottabb, mint más országokban Május 1-jén, habár a programok hátterében javarészt politikai pártok, szakszervezetek, alapítványok állnak. Az ünneplés többféle tevékenységben ölthet formát: piknikek, grill partik, tűzi játékok, vízi sportok, csoportos rendezvények. Az iskoláskorú gyermekkel megáldott családok úgy tekintenek erre a napra, mint egy utolsó esélyre: kirándulnak még egyet az ősz beköszönte előtt. A tinédzserek és a fiatal felnőttek pedig szeretik egy utolsó nagy partival megkoronázni a nyarat még az iskola kezdés előtt. És bár a legtöbb amerikai iskolában (külvárosi körzetekben, déli nagy városokban, mint Atlanta, Miami, Los Angeles) már jóval a Munka Napja előtt elkezdődik a tanítás (Július 24), eme tény nem szab gátat a fiatal parti arcok hancúrozásainak.

Emellett a Munka Napján kezdődik a szezon a Nemzetközi Futball Liga (NFL) focistái, valamint az NCAA Főiskolás Futball csapatok számára. Az NCAA csapatok első meccseiket a Munka Napját megelőző héten már lejátsszák, de az NFL hagyományai szerint az első meccset a Munka Ünnepét követő csütörtökön kell játszani!

Én természetesen dolgoztam eme szent amerikai ünnepen. És szerencsére a teniszezők sem restek, és csapdosnak erős karjaikkal a US Open pályáin. Ma Mardy Fish és Gael Monfils után Rafael Nadal és Sam Querrey játszik az Arthur Ashe stadionban. Gondolom könnyen lecsapja majd Rafi ezt a Sam gyereket, de azért a biztonság kedvéért megvacsorázok, hogy nehogy emiatt kelljen felállni a fotelből! :)