See you all in 2009

Hihetetlen, hogy szalad az idő! Mintha tegnap készültem volna a Xéna jelmezes fellépésemre (nem, nem akarod tudni) és sminkeltem volna Gábort, hogy Ő lehessen Jack Sparrow, a legendás kalóz... És ma, December 31-én ismét egy partira készülök, csak éppen egy másik városban.

Nem, még nem New Yorkban. Békéscsabán! És töltöm gyermekkori életem utolsó szilveszterét a családommal... Legalábbis az egyik felével. Mert bár fájó pontja a mai estémnek, az Ohana nem lesz velem.

Mégis milyen tökéletesen játszik a sors hangszerein! Mert minden úgy van, ahogy lennie kell! Most eszméltem csak arra, hogy ha minden a terv szerint megy majd, akkor a következő szilvesztert egy másik országban fogom ünnepelni. Mondhatnám úgy is, hogy egy távoli galaxisban... de nem mondom, mert nem igaz :)

Na de mit szokott minden épkézláb halandó szilveszterkor csinálni? Új évi fogadalmat tesz!

Hát íme az én listám:

1. Magától értetődő módon lefogyok 15 kilót
2. A május-júniusi vizsga időszakban sikeres középfokú szakmai nyelvvizsgát teszek Németből
3. Sikeresen lediplomázok
4. Mindent megteszek annak érdekében, hogy elérjem a céljaimat és megvalósítsam az álmaimat

Ennyi, mindössze 4 fogadalom. Egy év múlva meglátjuk, hogy milyen arányban sikerült teljesíteni! Most pedig irány a fürdőszoba, mert hamarosan kezdődik 2008 utolsó nagy rongyrázása!

BUÉK!

Today I felt special

Amikor 1998 nyarán Kanadában voltam, sikerült megnézni belülről is a parlamentet. Arra emlékszem, hogy sokat kellett várni míg beengedtek, de amikor bejutottunk, akkor nagyon szépet láttunk. A sok zöldre emlékszem, és arra, hogy az idegenvezető az angol parlamenthez hasonlította a kanadait. Meg arra, hogy volt az angol királynőnek egy saját kis széke, amiről figyelhette az üléseket...

Viszont ma abban a megtisztelő élményben lehetett részem, hogy bepillanthattam a magyar parlament mindennapjaiba is. És nem is akármilyen módon! Politikusi ambíciókkal megáldott, szeretett jó barátom, ugyanis irodát kapott az említett épületben, ezért protekcióval - olyan részekre is belépvén, ahová pór ember nem teheti koszos lábát - tartott ma nekem egy kis tárlatvezetést.

A biztonsági átvilágítás után az irodájába mentünk. Az még nagyon alap felszereltségű, de gondolatban azonnal berendeztük, és megállapítottuk, hogy az iroda sírva könyörög néhány növény után. Lepakoltuk a cuccainkat, beszélgettünk egy kicsit, majd elindultunk utunkra.

A kupolában kezdtünk, és haladtunk lefelé szisztematikusan. Megnéztük az üléstermet (a normálisat, amiben üléseznek honatyáink), a konferencia termet (amit meg szoktak mutatni a turistáknak, mint az ülésteremhez hasonló terem), majd fényképezkedtem a koronaékszerekkel (korona a fejemen, országalma, jogar a kezemben).

Megtudtam, hogy régen, mikor még nem volt megtiltva a dohányzás a parlamentben, addig az ülések, felszólalások előtt mindig rágyújtottak egy szivarra a képviselők. Természetesen az ülésterembe a szivarokat nem vihették be, ezért egy speciálisan kidolgozott szivartartóval látták el a folyosókat, és ebbe tették bele azokat. Mikor olyan ember szólalt fel, akit érdemes volt meghallgatni, vagy jól szónokolt, na ekkor mondták azt, hogy "Ez megért egy Havannát!"

Megtudtam azt is, hogy azért nincs még hazánkban felhőkarcoló, mert érvényben van egy olyan jogszabály, miszerint nem lehet 96 méternél magasabb épületet építeni Magyarországon. Pesten csak a Parlament és a Bazilika ilyen magas.

Miután halkan elosontunk a miniszterelnök irodája előtt, lementünk az alaksorba, és megebédeltünk. Nagyon finom menzakaja volt, nagyon barátságos áron! Meg is lepődtem, hogy az "Országalma Vendéglő" milyen kiváló séfekkel és árakkal rendelkezik. Ebéd után még beszélgettünk egy keveset az irodában, majd mentünk is dolgunkra.

Nagyon emlékezetes túra volt ez, örülök, hogy 23 évesen sikerült belülről is látnom a parlamentünket! Mert azért lássuk be, bármennyire is magyarok vagyunk, a parlament, azért mégis csak egy turista látványosság, nem pedig hungarikum.

Ja, és aki komolyan vette a koronával való fotózkodást, annak most szólok, hogy csak vicc volt! :)

I did my best!

Britny Spears still shines

December 2-án jelent meg Britney Spears legújabb albuma. Mint már előtte oly sokan, ő is egy jól bevált területet használt a biztos visszatérés reményében: a cirkusz világát. Nem véletlenül lett ugyanis albumának címe a Circus.

Az album első hallásra egyáltalán nem Britneys. Sőt, ha rosszmájú akarnék lenni, akkor azt is mondhatnám, hogy pusztán túlélésre játszottak. Nincs benne semmi különleges, semmi extra, semmi új. Elfogyott a kokain? Pénz kellett? Nem!

Britney új albuma mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Én már több mint egy hete csak ezt hallgatom, és sajnos azt kell mondanom, hogy a sokadik megghallgatás után is akarom újra. Nem csak a címadó Circus, de az If U Seek Amy, a Womanizer a Kill the Lights, a Mmmm Papi, a Photography és a Radar (ami az előző albumon is szerepelt) is fülbemászó.

Sokáig nem tudtam, hogy miért érzem azt, hogy az If U Seek Amy-nek egyéb mondanivalója, rejtett üzenete is van, mint sem az, hogy szeretett énekesnőnk bulizni akar Amy-vel. Ki az az Amy? És egyébként is, mit és miért akar tőle minden fiú és lány? Aztán rájöttem a turpisságra! Nehéz volt, és taln külső segítség nélkül nem is sikerült volna, de a lényeg, hogy megvan:
Annak, hogy 'If U Seek Amy' semmi értelme. De annak, hogy 'F-U-C-K Me 'már annál több. És ezek után a dal is más értelmet nyer.

Főleg a bridge része:

Oh baby, baby, if you seek Amy tonight (Oh!)
Oh baby, baby, we'll do whatever you'll like
Oh baby, baby, baby
Oh baby, baby, baby...

Zseniális! Britney ismét a porondon, szebb, mint valaha, és remélhetőleg nem hülyül majd meg úgy, mint Madonna. Vagy már túl van ezen?

Marketing presentation is over, I'm satisfied

Lassan a félév végére érünk, már csak 2 hét van hátra a szorgalmi időszakból, és sajnos a beszámolási időszak most valamiért korábban kezdődött. Már említettem, hogy kicsit bossy voltam a feladatok kiosztásánál, viszont had említsem meg, hogy a feladat elvégzését követően egy jó főnökhöz illően én is megköszöntem a csapattagoknak az egész féléves munkát!

"Kedveseim!

Had köszönjem meg így, e-mailen keresztül is mindenkinek a kemény és fáradtságos munkáját, amit a marketing dolgozatba és a prezentációba fektetett. 10.000%-ig elégedett vagyok a teljesítménnyel, és örülök, hogy egy ilyen kiváló csapat vezetője lehettem!

Úgy gondolom, hogy minden kétséget kizáróan a MI munkánk volt a legjobb, és a prezentációnk is dobogós. :)
Én nem tudok senkiről negatív kritikát mondani, úgy érzem mindenki beletett apait-anyait a dologba, és az, hogy belekötöttek a sajtótájékoztatónkba csak annyit jelent, hogy még nem olvasták el a dolgozatunkat: Mert mi nem a világ megmentését várjuk a sajtótájékoztatótól, csak esélyt adunk magunknak arra, hogy hátha felfigyelnek ránk... De mindegy, tudjuk, hogy a marketing tanszék gonosz és tudálékos, a méltatlan kritika pedig lepereg rólunk! :)

A vezetői összefoglalómban is azt írtam, hogy büszke vagyok rátok és elégedett vagyok a munkátokkal. Ez a vélemény a mai napon sem változott meg, sőt! A pontokon természetesen 50-50%-ban osztozunk, hiszen mindenki megérdemli!
...
Még egyszer köszönöm mindenkinek a kiváló munkát!

Puszi,
Mariann"

Annó még anyukám osztogatott "Kiváló Dolgozó", "10 éves Törzsgárda" meg hasonló emlékplaketteket az év végi Dyn-es vacsorán. Annyira szocialista, de annyira örültek neki az emberek, hogy én nem hittem a szememnek. És bár én nem osztogattam emlékplaketteket, remélhetőleg én is örömet szereztem a társaimnak a dícsérő szavaimmal. Mert már egyszer elkövettem azt a hibát, hogy túl komolyan vettem a kritikát. De tanultam a hibámból! Gondolom most sokan kíváncsiak lettek... Egyszer azt a történetet is elmesélem! :)

I will work longer!

Ma a főnököm négy szem közt akart velem beszélni. Ilyenkor mindig feláll a szőr a hátamon, mert bár tudom, hogy semmi rosszat nem csináltam, azért mégis a főnökről van szó, és ilyenkor az ember gyomra akaratlanul is görcsbe rándul.

De természetesen ismét oktalanul. A főnököm azt kérte, hogy maradjak tovább, legalább január végéig, mert nagyon meg vannak velem elégedve - és hazudna, ha azt mondaná, hogy nem kívánja, hogy ne sikerüljön az Amerikai álom, de mégsem mondhat ilyet - és legalább addig maradjak még, amíg nem találnak a helyemre egy másik gyakornokot. Én erre mondtam, hogy nem fogok tudni ilyen gyakran bent lenni, mint most, mert vizsgaidőszak lesz. Erre azt mondta, hogy nem baj, csak menjek!

Nagyon örültem a kérésnek, és természetesen mindent megteszek azért, hogy segíteni tudjam a munkájukat legalább addig, amíg nem találnak a helyemre valaki mást. Mert ki tudja, hogy mit tartogat a jövő, és mikor kell hirtelen egy jó állás? Anyukám mindig azt mondta, hogy ha nem feltétlenül fontos, akkor ne égessek fel magam mögött semmilyen hidat. Mert persze vannak olyan hidak, amiknek pusztulnia kell, de az értékesebbeket magukra lehet hagyni, és egy kis renoválás után jobb lesz, mint új korában!

Szóval még januárban is dolgozni fogok... De csak annyit, ami még nem megy a tanulás rovására! :)

Hello! I'm Mariann and I'm a control freak

A marketingkommunikáció mellékszakirány idei tárgya egy olyan feladattal látta el kedves kis közösségünket, amiben én lubickoltam, viszont az, hogy az eredmény milyen, már a tanerőn múlik. Biztosan ki lehetett volna találni jobb kreatív koncepciót, megalapozottabb SEM kampányt, és utána nézhettünk volna jobban a versenytársaknak, de úgy gondolom, hogy egyáltalán nem kell szégyenkeznünk! A Facebook csoport pedig igazán jó ötlet volt! Na de mi a lényeg? Lassan vége a félévnek, és a leadott dolgozatokat prezentálni kell. Ezért tegnap körlevelet írtam a kis csapatunknak, mert felkerült a honlapra a prezentáció dátuma.

"Kedveseim!

Mellékelve küldöm a Marketing tanszék honlapján található timingot, miszerint a prezentációnkra December 8-án kerül sor, várhatóan a 2. órán.

A következő témavezetésre gondoltam:

* Bevezetés, csapat bemutatása, téma vázolása - Én :) (1 perc)
* Futrinka utca (az egyesület, célja, missziója) - Ági (3 perc)
* Célcsoport elemzés - Helga (4 perc)
* Magyarország hirdetési felületei - K.Gábor (3 perc)
* Reformok az Interneten - S.Gábor (4 perc)
* Kreatív koncepció - Én (4 perc)
* Befejezés - Én (1 perc)

A prezentáció időtartama 20 perc, ami a rendelkezésre álló keret. Kérek mindenkit, hogy tartsa be az időkorlátokat!

Mindenki saját maga fogja megírni a saját fóliáit, szövegét, hiszen csak ő maga tudhatja, hogy miről szeretne beszélni, mit tart fontosnak.
Nem szeretnék olyan diákat látni, amin litánia van. Legyen mind tömör, címszavas. Nem kell semmilyen háttér, csak fehér alap, fekete betűkkel. Ha valaki szeretne képet berakni, az nyugodtan illessze be az adott diára.

A kész dolgozatot mindenki kézhez kapta egy korábbi levélben, ezért kérem, hogy mihamarabb kezdjetek el dolgozni a prezentációs fóliákon a dolgozatra támaszkodva. A kész fóliákat legkésőbb December 4 (Csütörtök) este 6h-ig várom e-mailen. A beérkezett diákat én összefésülöm, kiszínezem, beanimálom, és péntek éjfélig visszaküldöm tanulmányozás céljából. December 6-án vagy 7-én pedig szeretnék mindenkit arra kérni, hogy tegye magát szabaddá 1-1,5 órára, és találkozzunk az egyetemi könyvtárban egy "kosztümös főpróba" céljából! :)

Tehát a legfontosabbak ismét:
Dec. 4. 18:00-ig diákat beküldeni
Dec. 5. 24:00-ig prezit kiküldöm
Dec. 6. vagy Dec 7. főpróba. (Erről mindenkit kérek, hogy küldjön egy sort, hogy melyik napon lenne neki jó, és hány órakor?)

Szép estét,
Mariann

U.I.: Ha bárkinek bármilyen kérdése, problémája van, szóljon, megoldjuk! De kérlek időben jelezzetek, hogy baj van, nem tudtok haladni, mert szorít a határidő! Balhét akkor csapok, ha 3 órával a határidő előtt szóltok, hogy bocsi, nem leszek kész. Aki ilyet mer tenni, azt pontlevonással büntetjük!

Mivel hajnalban sikerült elküldenem a levelet, egy picit dekoncentrált és fáradt voltam, ezért az 5 igen egyszerű számtanpéldát, amit a Gmail adott csak a második körben sikerült megoldani. Mikor reggel újra elolvastam a levelet, rájöttem, hogy igen erősen dominál benne a "minden úgy lesz, ahogy én akarom!" vonal. És bár a csapattársaknak ez már nem újdonság, hiszen az első adandó alkalommal kijelentettem: én leszek a csapatvezető, és mindenki azt fog csinálni, amit én mondok, azért meglepődtem azon, hogy ez nem csak nekem, de nekik is természetes.

Mert az egy dolog, hogy nekem Napóleon komplexusom van. De, hogy ezért ez idáig még senki nem vágott pofán... Hát, akkor biztos nagyon jól csinálom azt, amit csinálok :)

I'm excited about Thanksgiving

A hálaadás a legnagyobb amerikai ünnep, amelyet Európában szinte csak a filmekből ismerünk: az egész család összegyűlik a szépen megterített, pulykától és különféle krumpli-köretektől roskadozó asztal körül, és csak tömik magukba a rengeteg ételt. A hálaadás-napi fogásokat itthon is kipróbálhatjuk - és még filmbe illő drámára sincs szükség ahhoz, hogy élvezzük az ünnepet.

Miért adnak hálát?
Az 1620-as évek elején Amerikába érkező telepesek a mai Massachusetts állam területén igen nehéz körülmények között kezdték új életüket: az első, rendkívül hideg télen nem volt elegendő élelmük, súlyos betegségek tizedelték soraikat, és a Mayflower nevű hajón érkező, 102 bevándorló fele sem élte túl a fagyos hónapokat. Tavasszal azonban a wampanoag indiánok megtanították őket a növénytermesztés, a halászat és a vadászat fortélyaira, így 1621 őszén már bőséges termést takaríthattak be. Örömük és hálájuk kifejezésére nagyszabású ünnepséget rendeztek, amelyre William Bradford, Plymouth kormányzója a környékbeli indiánokat is meghívta - ez volt az első hálaadás, ami azonban csak 1941. novemberében, Franklin D. Roosevelt döntésére lett nemzeti ünnep.

Hálaadás csütörtök, feketepéntek, cyberhétfő
A legtöbb amerikai a családjával együtt ünnepli a hálaadást, jellemző, hogy messziről, akár különböző államokból is összegyűlnek a családtagok. Éppen ezért sokan szabadságot vesznek ki a hálaadást követő napra - gyakran a munkaadók döntenek úgy, hogy egy plusz szabadnapot "ajándékoznak" az alkalmazottaknak.

A hálaadást követő nap nem hivatalos "ünnep": a fekete péntek a karácsonyi bevásárló-szezon kezdete, amikor az üzletek már hajnalban kinyitnak, és hatalmas akciókkal csábítják a pénzüket költőket. Az utóbbi években a fekete péntek utáni hét első napja a cyberhétfő becenevet kapta, ez ugyanis az internetes vásárlás "csúcsnapja" az Egyesült Államokban.

Foci és felvonulás
A két legnépszerűbb hálaadás-napi hagyomány a New York-i Macy's áruház felvonulása és a hálaadás-napi focimeccs. Az előbbit az 1920-as évek óta tartják meg, a háromórás felvonulás során hatalmas léggömbökkel, táncosokkal és élő zenei előadásokkal szórakoztatják az összegyűlt egymilliós közönséget - további 45 millió ember követi a rendezvényt a televízión keresztül. A "pulykanapi meccs" pedig egy olyan sportesemény, amelyen a profi, amatőr és főiskolai amerikaifoci-csapatok mérik össze az erejüket egy-egy barátságos mérkőzés keretében.

Forrás

Belgrade hosting an ATP tour in 2009

Ma délután 3 óra környékén kaptam egy e-mailt szerb kolléganőmtől, aki közölte, hogy 2009-től Belgrád is bekapcsolódik az tenisz körforgásába, és az ATP torna egyik állomása ott lesz. Annyira örültem ennek a hírnek, alig tudtam nyugodtan ülve maradni! Mert aki emlékszik még egy korábbi bejegyzésemre, az tudja, hogy a helyi kollégák tárt karokkal várnak, és vendégül látnak ezen esemény alkalmából. Tehát a ceruzát mélyen belenyomtam már a 2009-es naptáramba: május 4-10 között a Szerbiában vendégeskedem. Remélem valami cuki VIP helyre ültetnek a pálya mellé. Most miért? Ha már lúd legyen kövér! Egy balett előadásnak is az adja meg a hangulatát, mikor az első sorban ülve hallod a táncos lihegését, szemedet vakítja az izzadt homlokáról visszatükröződő reflektor, és érzed férfias testszagát.

És egy teniszmeccsen ez gondolom hatványozottan igaz. Mármint a releváns információk tekintetében, mint testszag és lihegés. És ha a pálya mellett, kiemelt helyen ülsz, akkor a pólócserék és ápolások alkalmával mégszebb kép tárul eléd. De senki ne higyje, hogy pusztán materialista vágyaim kielégítése miatt mennék el egy ilyen rendezvényre, mert ez nem igaz. Nagyon szeretem a teniszt! Gyakran ámulok, hogy a drága fiúkák milyen nehéz helyzetekben, mennyire szépeket tudnak ütni. És az, hogy elkezdtem játszani, csak mégnagyobb tenisz rajongóvá tett. Mostmár nem csak azt nézem, hogy két csinos atléta, lenge öltözetben egy ütövel a kezében kerget egy szőrös, sárga labdát! Már szakavatott szemmel figyelek minden ütést, és tudom, hogy milyen nehéz irányítani, koncentrálni, és szaladgálni egy egész meccs alatt.

Ha csak abból indulok ki, hogy az én legbiztosabb ütésem a tenyeres, és az is szétesik az edzés 50. percére, tökéletesen igazságosnak tartom a teniszklasszisok magas gázsiját! Mert amit ők csinálnak a pályán az művészet! Megérdemlik! :)

Working in a Multinational Company

Már Február 4-e óta dolgozom ennél a cégnél, ami nálam rekord hosszúságnak számít. Nem mintha állásszédelgő lennék, de lássuk be, 23 évesen nincs még nagy munkatapasztalatom. Miért is lenne, most küzdök második diplomámért, és jelentem, nincs könnyű helyzetem. Egy dióhéj-papuccsal rendelkező, kopaszra nyírt macskának több esélye van a túlélésre a befagyott Balatonon, mint nekem! Még szerencse, hogy nem nekem kell túlélnem a befagyott Balatonon, és hazasétálnom! A diploma megszerzésével remélem nem lesznek gondok, a nyelvvizsgába meg majd belehúzok! Nehogy már én ne tudjak megtanulni németül! Tök sokan beszélik! :)

A cég vezetősége mellesleg úgy határozott, hogy 2008. November 14-15-én csapatépítő tréninget tart. Mint tudjuk, a nyugati cégeknél bevett szokás, hogy fél évente, évente elutaztatja a gárdát, és mindenféle "vidám" játékokat játszat a 23-59 éves, férfi és nő alkalmazottaival. Mivel én még nem voltam ilyenen, nem tudok élmény beszámolni, és sajnos azt sem ígérhetem meg, hogy vasárnap elmesélem, hogy milyen volt, mert az aktuálisra nem megyek. Pedig előre látom, hogy hatalmas buli lesz ez a rendezvény, és sajnálom, hogy nem tudtam menni, de ez most így alakult. Ha az előérzetem nem csal, akkor lesz még néhány ilyenben részem, addig pedig közkincsé teszem azt a kabaréfelvételt, amit meghallgatva egy picit mindenki átérezheti azt, hogy milyen egy multi cégnél dolgozni.

Ja, és senki ne csüggedjen! Ha Barack bezárja előttem országa kapuit, akkor is lesz állásom! Az Aegis Media visszavár a csapatába! És ennek nagyon örülök! :)

I love eBay

A mai fejlett Internetes világban szinte lehetetlen lépést tartani az újdonságokkal. Annak ellenére, hogy a penetráció Magyarországon körülbelül 84% nem minden szolgáltatás érhető el, és nem minden szolgáltatás vagy olyan magas szinten, mint az internet szülőországában: Amerikában. Legalábbis ez az, amit az óceánon túl előszeretettel hangoztatnak. Mert bár az igaz, hogy az internet gyökerei a hatvanas évekig nyúlnak vissza, amikor is a katonai fejlesztések a civil szférába kezdtek szivárogni, a ma is jól ismert WWW az európai részecskefizikai kutatóközpont, a CERN szülötte. De mindez csöppet sem változtat azon a tényen, hogy már az újkor gyermekeit is lehagyta a számítástechnikai fejlődés.

A minap láttam egy filmet - ajánlom mindenkinek, csak jót tudok róla mondani - az a címe, hogy The Man From Earth vagyis Ember a Földről. Nagyon érdekes, alacsony költségvetésű film, ami inkább az elmét mozgatja meg, mintsem a speciális effektekre épít. Ebben volt egy mondat, ami nagyon megfogott. Sajnos nem tudom szó szerint idézni, de valahogy így hangzott: A halhatatlanság nem tett zsenivé, csak műveltté.

Miért is tértem ki minderre? Jan, tudom már! Azért, mert sokan úgy gondolják, hogy a mai gyerekek zseniálisak. Pedig nem azok. Csak azok a dolgok, amik szüleiknek furcsák, és újak, mert az ő gyermekkorukban nem volt olyan, a gyerekeknek természetes. Minden nap használják, nem okoz nekik nehézséget. Mindezért még nem kell aranyba önteni a nevüket! De ha csemeténk hobbikertjében óriásparadicsomok, és mutáns csörgőkígyó-uborkák nőnek, akkor kezdhetünk gyűjteni egy 4.000.000 Ft-ot tollra: hamarosan a csemeténk Nóbel díjat kap! (Egyébként tudtátok, hogy az egyetlen olyan tudomány ág, ahol nem osztanak Nóbel díjat, az a matematika? Szegény Nóbelt felesége megcsalta egy matematikussal. Akkor szép a bosszú, ha örökké tart, nem igaz?)

Szóval Internet, és rohanó világ. A minap rájöttem, hogy mit szeretnék születésnapomra! Egy 16GB-os, 2. generációs iPod Touch-ot. És bár egyesek számára ez a név nagyon Űrodüsszeásan hangzik, a kütyü fenomenális! És most jön a képbe a világháló. Mivel hazánkban nagyon drága eme szórakoztató elektronika, felkutattam azokat az oldalakat, ahol használ és új elektronikus kütyükkel kereskednek. És mivel a magyar oldalakon nem jutottam sokra, végső elkeseredésemben meglátogattam az eBay oldalát. Elkezdtem keresgélni, és azonnal beleszerettem a lehetőségekbe. Te döntöd el, hogy maximum mennyit akarsz költeni adott termékre, és ha szerencséd van, akkor meg tudod venni annyiért (vagy kevesebbért, a licitálók számától függően). Az én egyenlegem:
- 1db eredeti akkumulátor barátnőm MacBook-jába 10.375 HUF (Itthon 45.000 HUF)
- 1db 16GB-os Pendrive 3.260 HUF (Itthon 8.370 HUF-tól kezdődik)
- 1db 16GB-os iPod Touch 56.970 HUF (Itthon 83.990 HUF)

A fizetés teljesen biztonságos, mert a PayPal rendszeren keresztül történik. Az eladók írnak egy levelet, amikor megkapták a pénzt, és akkor, amikor feladják a csomagot. Az aksi már úton van. A többiek még várják a feladást. Az egyetlen kérdés az, hogy kell-e majd vámot fizetni értük :)

I'm Back - With some election story

Az elmúlt hetekben nagyon sok izgalmas, és még több kimerítő dolog történt velem, ezért is szakadt meg irományaim lánca. De mint tudjuk: "Rossz pénz nem vész el!" én sem adom meg Nektek azt az örömet, hogy eltűnök a világhálóról. De hogy mi minden történt velem az elmúlt hetekben? Hát lássunk egy élménybeszámolót! :)

Nagyon fontos időszakon van túl Amerika! Mindenki értesülhetett az elnökválasztás eredményéről: Barach Hussein Obama lett az Amerikai Egyesül Államok 43. elnöke. Igaz majd csak jövőre lép hivatalba, mindenképp dicséretes, hogy végre élővé válik mind az a "jóslat" amit a Hollywoodi filmekben már megszoktunk: az USA-nak fekete elnöke van. És bár szerény véleményem szerintem azért volt mindig fekete elnöke az Államoknak a filmekben, mert így még véletlenül sem azonosították az aktuális karaktert élő másával, személy szerint örvendezek annak, hogy Barack nyert. (Valakinek meg kellene neki mondani, hogy magyarul azt jelenti a neve, hogy Peach! De tényleg! Láttam olyan pólót, ahol a kereszt nevét a gyümölcs helyettesítette!)

Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy az amerikai barátaim 70%-a McCain párti volt, ezért a finisben szolidalítottam velük. De természetesen mindenki tudta, hogy a 72 éves veterán az esélytelenek nyugalmával nézte a választási show műsort karosszékéből. Hogy miért? Ha megnézzük az előválasztások által megrajzolt választási térképet, jól láthatjuk, hogy még Obamanak sikerül 273 elektori szavazatot bezsebelnie (272 kell a győzelemhez), addig McCain csak 265 szavazattal büszkélkedhet, ami azt jelenti, hogy Obamának elég megnyernie a biztos és valószínű államokat ahhoz, hogy elnök lehessen. Ezzel szemben McCain-nek Obama államait is át kellett volna édesgetnie, ami lássuk be, lehetetlen küldetés! Szóval a landslide victory várható volt.

Szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét arra, hogy Amerikában furcsán zajlik a szavazás. Ha valaki megnyeri egy államban a lakosság többségét, az megkapja azon állam electorainak szavazatát. Minden állam a népsűrűségének mértékében rendelkezik electori szavazatokkal, így Kalifornia 55 electori szavazattal bír, míg Nevada, akármilyen nagy is, csak 3 szavazatot tud adni a győztesnek. Ezért lehetséges az, hogy nem az lesz az elnök, akire a legtöbben szavaznak.

Az elnökválasztás napján (November 4.) én is ünnepeltem! Az AmCham Election Partiján pörögtem a tömeggel, és szurkoltam Obamának, miközben a korlátlan étel és italfogyasztást gyakoroltam jó magyar szokás szerint. Nagyon jól éreztem magam, tombolát is vettem, de bénák voltak, és nem húzták ki a számaimat. Pedig az iPhone-t is és a Business Class repülőjegyet New York-ba is elfogadtam volna minden féle vonakodás nélkül. Kaptam szép választási ajándékokat is, így van Obama kitűzőm és mindenféle cuki prospektusom :)

És bár vannak fenntartásaim Obamával szemben, egy élmény volt ez az elnökválasztás, örülök, hogy a részese lehettem!

Mariann is confused!

Teljesen össze vagyok zavarodva! Hova fogok költözni, ha Amerika csődbe megy itt nekem??? Vagy Magyarország áll a szakadék szélén? Ha őszinte akarok lenni, nem tudom, hogy mi a jobb: A JFK-n megtudni, hogy az ország, ahonnan jöttem már nem létezik, de mint nem létező ország rezidense, nem léphetek be Amerikába, vagy az indulás előtt pár nappal megtudni, hogy azt az országot, amit kiszúrtam magamnak felszántották, és beszórták sóval?

Error - Error - Error

I'm a hard worker!

Ma 2 egész órán keresztül túlóráztam. Nem is tudom, hogy mi ütött belém, de így volt. Tulajdonképpen nem nagyon értem a pesti emberek habitusát. Egész nap nem történik semmi, halálra unom magam az íróasztal mögött, már 3 szintet léptem a Heroes Triviaban, és épp kezdek örülni, hogy már mindjárt vége a munkaidőnek, mikor az utolsó utáni percekben mindenki el akar végezni egy egész heti melót! Hihetetlen, hogy egyesek nem tanulnak a hibáikból. Aztán mikor azt mondod nekik, hogy bocsi, de tényleg le kell lépned, akkor hirtelen 5 percen belül lesz elfogadás, aláírás, méret, határidő, szállítás. Strange!

Legújabb kreatív barátom (a Facebook szerint már barátok vagyunk) viszont ma hiába robotolt este 7ig, sajnos nem volt leadásuk. Majd holnap. Szegényke, még nem tudja, hogy ami ma nem ment, az holnap tuti biztos Mission: Impossible! Még akkor is, ha áthelyezett munkanap van. De majd meglátjuk! :)

Azért egy pöppet irigykedem kedvenc kolléganőimre, akik a Sanoma jóvoltából délután 3h óta Wellnesseznek!

Swedish vs. English

toothpastefordinner.com

When I Grow Up

A Pussycat Dolls videóján felbuzdulva elkezdtem egy kicsit nosztalgiázni. Visszagondoltam gyermekkorom szép és gondtalan napjaira, és eszembe jutott egy videó klip. A Pet Shop Boys - Go West című száma. Emlékszem, amikor még nem volt zenecsatorna, néha levetítette az M1 és én úgy örültem neki, minden nap azt vártam, annyira szerettem. Most ismét meghallgattam, és képzeljétek el, tisztára az az életérzés sugárzik ebből a zenéből, amit most érzek: Irány nyugat, mert ott kékebb az ég, zöldebb a fű, tisztább a levegő, és azt lehet csinálni, amit akarunk. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy Amerikában sincs kolbászból a kerítés (nem, nincs!) és mindenért meg kell dolgozni. De ha már dolgozunk, akkor fizessenek érte. És nyugaton még mindig többet ér a munka, mint itthon! Azoknak, akik nem tudják, miről beszélek, azok nézzék meg a kis klippecskét :)

Bár nem 6 évesen jöttem rá, hogy mi akarok lenni (ha jól emlékszem, a repertoárban szerepelt csillagász, tornaedző, közgazdász) hanem csak mostanában, de akkor is vicces, hogy pont ma bukkantam rá a Monsters.com egyik hirdetésére: When I Grow Up I Wanna Work in Advertising. Röviden és tömören a videó arról szól, hogy a reklám szakma szar, 100% hogy találsz jobb állást az ő weblapjukon! Mivel minden munkának vannak árnyoldalai, ezért én mégis csak adnék egy esélyt a médiás melónak! Just to be on the safe side! ;)

Elképzelhető, hogy az, hogy most találtam meg ezeket a kis videókat nem véletlen! És mivel én nem hiszek a véletlenekben, ezért a lehet szócskát most tényre változtatnám. Szóval a videók megtalálása jel volt. Én úgy értelmezem, hogy mindig is tudtam, hogy külföldre akarok menni, csak sosem foglalkoztam eleget a kérdéssel ahhoz, hogy eldöntsem, melyik országba. Eddig nem volt bátorságom elkezdeni a szervezést, mert féltem attól, hogy mi lesz, ha megvalósul az álmom. Most már nem félek! Nem félek attól, hogy valóra válik! Nem félek a jövőtől, mert tudom, hogy mit akarok csinálni! Nem lebeg bennem olyan kérdés, hogy mi lesz majd, ha... Mert meg fogom tudni oldani! Mert én mindent elkövetek annak érdekében, hogy sikerüljön! És fog is!

FLUKE: The Hungarian Blockbuster

Amikor pár hónappal ezelőtt megtaláltam az egyetemünkön egy produkciós cég szórólapját, amin ingyenes filmvetítésre toborozták a népet, nem is sejtettem, hogy egy még be sem mutatott film tesztvetítésére fogok menni az egyik haverommal. OK, lehet, hogy Ők tök precízen ráírták az összes információt a szórólapjukra, de én csak azt vettem észre, hogy ingyen van, és hogy az időpont tökéletes :)

Szóval mikor megérkeztünk a moziba, és a rendező, Keményffy Tamás közölte, hogy tulajdonképpen ez a Mázli című film tesztvetítése, még nincs kész teljesen, és DVD-ről fog menni, nyeltem egy nagyot. Mert bár mindig is szerettem volna azon kevesek közé tartozni, akik véleményükkel megpecsételhetik egy film jövőjét, mégis lebegett felettem az elvárások fehér vászna: nem akartam beégni, hiszen még életemben nem csináltam ilyet. Aztán arra gondoltam, hogy a filmgyártó cégnek az lesz a legjobb, ha őszinte véleményemet mondom el a filmről, és nem az, ha azt írom le, amit hallani akarnak, ezért mikor a film elkezdődött a lehető legkritikusabb énemet vettem elő. Persze bennem motozkált az a nem kevés előítélet is, amit a mai magyar filmek iránt érzek, de szerencsére már az 5. percnél kiderült, hogy ez a film más lesz, mint az eddigi magyar alkotások!

A Moziplussz.hu-n nagyon szépen összefoglalják a film tartalmát:

"Ógyarmat egy osztrák-magyar határon található szegény zsákfalu. A helybeliekre a történet kezdetén rámosolyog a szerencse: felfedezik, hogy a temetőjük alatt húzódik egy olajvezeték. Gyorsan jött ötlettől vezérelve megfúrják és közösen elkezdik árulni a gázolajat, temetésnek álcázva az árúsítást. Dől a pénz! Mindenki boldog és elégedett. Egészen addig, amíg mindenki el nem kezdi a saját zsebére árulni az olajat, egymás árai alá ígérve. A baj pedig nem jár egyedül. Megjelenik a faluban az olajtársaság embere, hogy elsimítsa az ügyet, de a falu elkergeti az válságmanagert, egyenesen a rendőrség karjába. A falusiak elszántak és nem hajlandóak lemondani az olajról. Ellenállnak a karhatalomnak egy remeknek tűnő tervvel. Csakhogy a remeknek tűnő tervek nem szoktak jól elsülni..."

Hogy mi húzza ki a faulit a szarból, és hogy hogyan ússzák meg az ógyarmatiak a csodát bűntetlenül, azt nem árulom el, mert nincs rosszabb dolog a spoileres filmajánlónál!

Eddig azért nem mertem írni a filmről, mert egy titoktartási nyilatkozatot írattak velünk alá a vetítés után, de mivel ma megtaláltam a film trailerét a YouTube-on, és a bemutató Október 23-án van, úgy döntöttem, már jogomban áll a véleményezés! Mert jó! A történet kerek, az esemény folytonos, a szereplők szerethetők, és bár hihetetlenül hangzik, nem lehet előre tudni, hogy mi fog történni! Megéri rá bemenni! Én egyszer sem ásítottam! :)

The day when I was on my first tennis match!

Imádom a munkahelyem! Ha valamiben, akkor abban biztos vagyok, hogy a média szakmában akarok továbbra is dolgozni! Tudom, hogy ez nekem való karrier! Hogy miből? A mellett, hogy nagyon izgalmas és kreatív munka, minden szinten kielégíti az elvárásaimat. Bármilyen rendezvény legyen a városban, akármilyen kiállítás vagy koncert, biztos van egy kiadó, egy rádió vagy egy TV csatorna, aki VIP jegyet akar neked adni csak azért, hogy megőrizze veled a jó kapcsolatot.

Ma is egy ilyen "jószomszédi" viszont ápoltunk Lackóval, amikor elmentünk a Papp László Sportarénában megrendezésre kerülő Tennis Classics budapesti döntőjére. Egyikünk sem volt még soha élő tenisz mérkőzésen, és az, hogy a világ legjobbjait láthattuk játszani hatalmas élmény volt! Mr. McEnroe hozta a formáját, és képes volt balhézni a 3. helyért. Sajnos Mr. Borg nem léphetett pályára mert már hamarabb kiesett, de nem estünk kétségbe, mert hiányát nem lehetett megérezni Ivanisevic és Laconte mellett. A papírforma szerint Mr. Ivanisevic vehette át az 1. helyért járó Herendi vázát, és bár nem volt 100%-osan megelégedve a teljesítményével, egy maximalista sportolónál ez csak természetes.

Mindezek ellenére számomra az est fénypontja a páros, bemutató mérkőzés volt. Cash - Vilas vs. Taróczy - Bahrami. Egyszerűen elképesztő volt! Izgalmas, vicces, látványos, és professzionális! Mr. Bahrami hatalmas showman és bár néhány percig úgy tűnhetett, hogy partnere nem tudja tartani vele a lépést, a mérkőzés végére teljes volt az összhang. Cash és Vilas derekasan küzdött, minden szabályos és szabálytalan trükköt bevetett, de a rövidítésben sajnos alulmaradtak. Taróczy Balázsék gyönyörű, és lássuk be, kissé egyedi szabályrendszerben játszott játékot tudhatnak a magukénak. Gratulálok nekik ezúton is!

Hölgyeim és uraim! Örülök, hogy részese lehettem ennek a csodálatos eseménynek, de nem érzem úgy, hogy megérdemelné Magyarország, hogy több éven keresztül megrendezhesse ezt a gálát. Nem azért, mert nincs hozzá tehetsége, ereje, kreativitása, pénze vagy joga. Nem! Az ok sokkal szánalmasabb: egész egyszerűen a kutyát sem érdekli. Ez nem Amerika, ahol nézők tízezrei szocializálódnak a lelátókon, és nem is Anglia, ahol a kulturális élet nem az Operában, hanem a teniszpálya szélén zajlik. Ez Magyarország, ahol az emberek nem értékelik az élő sportjátékokat. Ahol nem lehet egy belépőjegy elég olcsó ahhoz, hogy valaki megvegye. És most nem arról a párezer emberről beszélek, akik a 4 nap valamelyikén képviseltették magukat. Nem! Arra a több millióra gondolok, akik otthon vakarták a kis popsijukat a TV képernyője előtt.

Mert a híresztelésekkel ellentétben, nagyon is jól lehet látni azt a kis sárga bogyót a legmagasabban lévő szektor utolsó székéről is. Mert minden rémhír ellenére igen is izgalmas élőben látni egy sporteseményt. Együtt lélegezni a játékosokkal, és együtt felugrani a tömeggel az extázis következtében leírhatatlan élmény! Sajnálom, hogy nálunk ez már kiment a divatból. Más emberek lennénk, ha mindez még része lenne a kultúránknak!

Italian Design Exhibition

Ma megnéztük az Olasz dizájnkiállítást Lackóékkal. VIP jeggyel mentünk be, amikért nagyon hálás vagyok :) Bár ha őszinte szeretnék lenni, nem vagyok benne biztos, hogy megért volna 3000 Ft-ot a tárlat, és hogy nem jöttem volna ki keserű szájízzel, ha ki kellett volna csengetnem a zsét. Mert tényleg voltak egész csinos darabok, és az is nagyon tetszett, hogy mindent meg lehetett fogdosni, ki lehetett próbálni. De egy 10-es skálán 5-ös alára értékelem az egészet.

Fügetlenül mindettől nagyon jól szórakoztunk, készítettünk sok-sok fotográfiát. A legtöbb kép megtekinthető lesz a Facebook profilomon, a telefonomról már a gépre töltöttem őket :)

Don't be affraid, I'm coming back!

Milánó szép, Milánó jó, Milánó különleges. És én újra és újra visszavágyok, visszatérek. Légköre furcsa hatással van rám, megédesíti a hétköznapjaimat, megnyugtat, inspirál. Feltölti biológiai elemem, és alkotásra késztet. Minden alkalommal jó hatással van rám, mondhatni újjászületésem bölcsője. Egy hely, ahol felfrissülök, megújulok, pihenek, szórakozok. Egy hely ahol nem csak az utcák, de az emberek is más szögből látnak engem Egy hely, ami folyamatosan csiszol, tanít. Szeretem Milánót!

És pont ezért megyek vissza. 2009 február 2-án reggel 6:00 órakor száll fel a gép Ferihegyről - bocsi anyu, de mivel 2-a hétköznapra esik, gondoltam előző hétvégén majd megünnepeljük a névnapodat. :) A vizsgaidőszak után szükségem van erre az útra... Mert lehet, hogy sokáig ez lesz az utolsó. 5 napig maradok, 7-én reggel térek vissza piciny hazánkba, és kezdem meg utolsó félévemet az egyetemen.

Kettős érzelmek harcolnak most bennem. Izgatott vagyok, de félek is picit! Repülni fogok, de felelősséget merek-e vállalni majd?

I want some stocks!

Tegnap befektetési tanácsot adtam az egyik kolléganőmnek, és hogy jól megalapozott döntést hozhassak, felhívtam az anyukámat, és megkérdeztem tőle, hogy mi a helyzet mostanság a piacon. Ő elmondta, hogy élelmiszer iparba kell fektetni, és hogy a K&H alapjait kell figyelni, mert azok most jók. Azt is megbeszéltük, hogy a gazdasági válság miatt részvénybe fektetni most eléggé kockázatos, ennek ellenére, én lecsekkoltam az OTP és a MOL árfolyamát, és ha már a Portfolio és a Yahoo! Finance közelében jártam, megnéztem néhány papírt, hogy szuperál.

Abban már biztos vagyok, hogy idén fogok venni 100 db Humet részvényt. Szegény annyira rossz, hogy ennél rosszabb nem igen lehet, történelmi minimum értéke 10 Ft volt, ma mikor utoljára néztem, akkor 34 Ft-on állt, szóval nagyot bukni nem lehet rajta :) Viszont arra is felkaptam a fejem, hogy az OTP benézett 4000 Ft alá, és meg is fogadtam magamnakl, hogy ha 2000 Ft-ba fog kerülni egy részvény, akkor majd jól bevásárolok belőle, mert ha valami, akkor az OTP soha se fog csődbe menni! És ez tény. :)

Az egyetlen probléma ezzel a részvényvásárlás dologgal, hogy már nem hozza ki a Magyar Posta a kinyomtatott értékpapírokat, hanem nyitni kell egy számlát, amire valahogy egyszer csak rákerül az a papír, amit megvettél. Ez nekem annyira nem tetszik, mert ha már veszek valamit, akkor az a minimum, hogy éjjelente megsimogathatom és magamhoz ölelhetem. Vagy ez csak nekem fontos? A csili-vili, kis cirádás, színes-szagos, kinyomtatott, arannyal futtatott papírok csak engem hoznak lázba? Azok voltak a szép idők, amikor el lehetett még dicsekedni bárkinek velük (aztán jól kiraboltak, de legalább irígykedtek kicsit). Mostmeg!? Ha valakihez odavágod a számládat, hogy nesze, itt van, tied, pár órán belül jön a SWAT, oszt tarkónlövik. Vagy az APEH jön és összeverik? Nem tudom... a lényeg, hogy borzasztó!

Once uppon a time I was in Milan

2008. Szeptember 30.

Kedves Naplóm!

Ma Milánóba megyek! Már nagyon izgatott vagyok az út miatt. Tulajdonképpen csak holnap fog felszállni a gép, de mivel a pontos indulás 6:15-kor van, a reptérre 4:15-kor kell kiérni, és este egy nagy partiba fogok menni, ezért nem vagyok benne biztos, hogy le fogok feküdni aludni. Bár az egész attól függ, hogy mennyire lesz lájtos a buli.

2008. Október 1.

Kedves Naplóm!
Megérkeztem Milánóba, és ahogy azt már előre sejtettem, nem aludtam tegnap este egy szemhunyást sem. Tisztára kész voltam a reptéren, annyira féltem attól, hogy nehogy elaludjak és lekéssem a gépet, de szerencsére sikerült ébren felszállnom. A repülőút baromi rövid volt, épp csak pislogtam egyet, mikor egy kedves légiutaskísérő kislány azt mondta, hogy le kéne szállni. Én rémülten kérdeztem, hogy mi baj a géppel, mire ő azt mondta, hogy semmi, csak megérkeztünk Milánóba. A busz út is nagyon rövidkére sikeredett, nem tudom, hogy Bergamot tették közelebb Milánóhoz, vagy csak nagyon gyorsan mentünk, de sitty-sutty megérkeztünk. Ákos a buszmegállóban várt, és mivel látta, hogy már régen nem aludtam, ő ráncigálta a gurulós bőröndömet. Sajnos dolgoznia kellett, ezért én beültem reggelizni, és sétáltam egyet a városban. Mikor hazaértünk, Ő főzött nekem egy teát, ami olyan erősre sikerült, hogy kiélesedtek az érzékeim és éjfélig pörögtem, mit egy búgócsiga.

2008. Október 2.

Kedves Naplóm!
A mai szépítő alvás után elmentünk vásárolni, és nézelődtünk a városban. Legnagyobb bánatomra főszezon volt a ruhaüzletekben, ezért nem lehetett fillérekért kincseket vásárolni, viszont nem vagyok szomorú, mert ha őszinte akarok lenni, egyik ruhadarabra sem tudtam azt mondani, hogy bárcsak megvehetném, annyira tetszik! Este Tal főzött, és életemben először Shrimp levest ettem. Nem tudom, hogy mi a shrimp magyarul, de valami rákocska. Ahhoz képest, hogy "hal" nagyon finom volt! Mindezek felett Tal egy gasztronómiai zseni, és nem csak az ízek voltak isteniek, de a tálalás is mesteri volt.

2008. Október 3.

Kedves Naplóm!
Nagyon csalódott vagyok, mert nem láthattam Ákost táncolni a Scala-ban. Sajnos tegnap és tegnap előtt sztrájkoltak a zenészek, ezért elmaradt 3 előadás, és a mai bérletes volt, ezért nem tudtunk rá jegyet venni. Bánatomban bevetettem magam az összes útba eső boltba, de ugyan az történt, mint tegnap, nem tudtam venni magamnak semmit, csak néhány apróságot a barátaimnak. Este Dario és Marco érkezett hozzánk vacsorára. Tal tonhalat csinált. Isteni finom volt, el sem hittem, hogy hal. Darioek nem zavartak sok vizet, mert bevetették magukat a számítógép elé, és a SimCity nevű játékkal keztek játszani. Nagyon izgatottak voltak a városuk miatt, mert nem akartak odaköltözni az emberek. Ákossal nem értettük, hogy mi ebben ennyire szuper, de legalább tudtunk egy nagyot beszélgetni :)

2008. Október 4.

Kedves naplóm!
A mai nap nagyon jó volt! Dél körül keltünk, vettünk műanyag poharakat, és elpakoltuk a tegnapp beszerzett törékeny dolgokat, amiket még Tal régi lakásából hoztunk el. Vacsira pizzát ettünk, este 10-kor pedig kezdetét vette a mulatság. Jött sok ember, legalább 40-en voltunk a kb 40 négyzetméteres lakásban. A házavató-szülinapi-diplomázós buli nagy népszerűségnek örvendett, jöttek táncosfiúk és táncoslányok a Scalaból, és egyszerű, földönfutó munkás emberek is: pszichológus, fodrász, restaurátor, programozó, stylist, építész... Sok mindenkivel beszélgettem, bár a balettes emberkék kicsit unalmasak voltak, érkezéskor leültek a kanapéra, és csak akkor álltak fel onnan, mikor elmentek. Összességében meg voltam elégedve, mert bár attól féltem, hogy senki sem fog velem beszélgetni, mert nem ismernek, és mert nem tudok olaszul, nagyon kedvesek voltak velem, és mindenki megpróbált angolul kommunikálni! Sajnos az egyetlen heteró vendég fiú egy szót sem beszélt angulul, és mellesleg 170cm alacsony volt ezért nem alakult ki közöttünk amore, de nem baj! Ha legközelebb Milánóban leszek, megígérte, hogy megcsinálja a hajam ingyen (igen, ő a fodrász).

2008. Október 5.

Kedves naplóm!
A mai napom igen hosszúra sikerült, 36 órán keresztül tartott. A tegnap esti buli utolsó vendége hajnali 4-kor ment haza, ezért másnap délután 2ig alukáltunk. Ébredés után kitaláltuk, hogy elmegyünk a Como tóhoz, ami nagyon közel van Milánóhoz. Semmi különös, de nagyon szép, és George Clooney-nak is van ott villája. Vonattal csak 50 perc. Szóval elmentünk oda, és valóban nagyon szép hely. Hangulatos és tiszta a levegője. Láttunk sok vadkacsát és hattyút, és lefotóztam az összes épületet, mivel nem tudtuk pontosan, hogy hol lakik az a Clooney gyerek. Nem tudom, hogy miből telik neki ezen a környéken villára, és azt sem igazán értem, hogyan képes ezt az életszínvonalat fenntartani, dehát nem sok közöm van hozzá. Mindenesetre furcsa, hogy erre képes egy agglegény. Mikor hazaértünk Milánóba, elmentünk színházba, megnéztük az Orion című modern balettet. Nagyon örültem neki, hogy ingyen volt a jegy, és hogy láthattam a Scala táncosait a szinpadon, de maga a darab nem volt elragadó. Nem szólt semmiről. És ezt nem csak azért mondom, mert Ákos nem táncolt benne! :) Este ismét nem aludtam, mert a gépem nagyon korán, reggel 8:15-kor szállt fel, ami annyit jelentett, hogy 6:15-re kellett a reptéren lenni, és a 4:45-ös buszra felszállni. A pakolással nem volt gondom, mert nem jöttem haza több cuccal, mint amennyivel kimentem. 10:30-ra be is értem dolgozni, és Budapest egyik hídján átrobogva az jutott eszembe, hogy néhány órája még a svájci hegyeket nézegettem Como-ban...

Nagyon nagyon jól éreztem magam - és szerintem ez senki számára sem meglepő! Már tudom, hogy mikor megyek legközelebb: ha minden terv szerint alakul, akkor 2009 Január 31 - Február 8 között ismét Milánó utcáinak meghódításán fogok munkálkodni. Remélem, hogy akkor majd lehetőségem lesz elmenni Firenzébe, és találkozni az Ákos által oly sokat emlegetett Luigiékkal is. De ez persze még a jövő zenéje! :)

I'm arrived

Megérkeztem Milánóból ma reggel, és most nincs elég életerőm ahhoz, hogy egy hosszú élménybeszámolót tartsak. Viszont ízelítőként megmutatom, hogy mi a különbség Európa és Olaszország között. Alapvetően úgy terveztem, hogy 2 fős amatőr színjátszókör keretében Ákossal eljátsszuk a szituációkat, de szerencsére sokan felfigyeltek már a kulturális különbségekre, és egy igen kreatív elme leforgatta ezt a videót. Jó szórakozást hozzá! :)

Ja, és tapasztalataim alapján mindegyik szituáció úgy van, ahogy azt a kisfilm mutatja. És ez legjobban akkor idegesíti az embert, amikor a reptéren sorban áll...

One week holiday

Szerdán hajnalban Milánóba utazom! A Wizz Air szerintem nem vette figyelembe az én igényeimet, amikor kora hajnalra áttette a járatomat, de való igaz, hogy ezzel a menetrenddel legkésőbb reggel 9-kor a belvárosban vagyok, még úgy is, hogy 60-70 percet kell buszozni.

Mióta szeretett Ákosom úgy döntött, hogy elköltözik Magyarországról, és a milánói Scala-ban akar táncolni, nagyon kevés időt töltünk együtt. De minden évben van egy pár olyan nap, amit nála töltök Olaszországban. És talán az év ezen pár napját várom a legjobban. Gondtalan, elvárások nélkül, és feltétlenül felejthetetlen. Mivel Milánó a divat egyik fővárosa, természetesen tele van designer üzletekkel, és ha leértékelés van, akkor ott is az van. Sajnos a mostani utamra lényegesen szűkebb büdzsével megyek, mint amivel terveztem menni, de adott körülmények között annak örülök a legjobban, hogy egyáltalán mehetek. És bár nem fogok 3 Gucci kosztümmel és 2 Chanel kabáttal hazajönni, egyáltalán nem sírhat a szám!

Még nem tudom, hogy megbocsátom-e a légitársaságnak a hajnali járatokat, de az biztos, hogy fogok egyedül sétálni Milánó utcáin, mert kíváncsi vagyok milyen egyedül egy idegen városban! Legközelebb Október 6-án jelentkezem, de akkor egy nagy élménybeszámolóval! :)

Happy Birthday Google!

Szerintem igen kevesen tudják, hogy azokat a kis vicces grafikákat, amit a Google akkor használ, amikor valamilyen fontos nap van, úgy hívják, hogy Doodle. Nem mintha ezzel most megváltottam volna a világot, de akkor is cuki képekről van szó.

Egyébként a minap olvastam egy terjedelmesebb cikket a Google-ről, és elképesztő, hogy mennyire inspiráló munkahely. Nem csak arról van szó, hogy csodálatos környezetben dolgoznak azok, akik a Google-nél kapnak munkát, hanem az ott uralkodó légkörről. Egyszerűen mindenkinek ki kell találnia valami újat. És ehhez biztosítják a megfelelő körülményeket. Az ott végbemenő innováció példátlan, bár az is igaz, hogy egy hatalmas és tőkegazdag intézményről van szó. Nagyon érdekes cikk volt, érdemes elolvasni! Sajnos nem tudom belinkelni a cikket, mert nyomtatott sajtóban olvastam, de itt lehet találni néhány érdekesebb irományt.

Egyébként ma a GMail-t nézegetve rákattintottam a Naptár fülecskére, és kb 3 órán keresztül szöszmötöltem vele. Annyira sokat tud, és olyan kis szép, hogy muszáj volt kitanulmányoznom, és teljes mértékig magamra szabnom. Hozzáadtam a kedvenc TV Showm (Heroes) kalendáriumát, a mozifilmek premier időpontjait, és ha kedvem lett volna, akkor akár Barack Obama naptárát is hozzáadhattam volna az enyémhez, de ezt azért már én sem teszem ;) Anyukám is megígérte, hogy használni fogja, és mivel megosztottuk egymással a naptárainkat, ezért látni fogjuk egymás bejegyzéseit!

Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert amellett, hogy nagyon hasznos, még szórakoztató is. És ha biztosan nem akarsz elfeledkezni egy eseményről, akkor megkérheted a Naptárt, hogy szóljon. Az e-mailt küld, felugró ablakban figyelmeztet, vagy küld egy emlékeztető SMS-t. És az, hogy melyiket választod, az csak rajtad múlik!

I desperately need a cell

Ma valamiért el kezdett foglalkoztatni a mobiltelefon kérdés. Fel is vágódtam az internetre, és elkezdtem nézelődni a T-Mobile és az AT&T honlapján. Megállapítottam, hogy a forgalomban lévő mobilkészülékek rondák, viszont nagyon aranyosak tudnak lenni... persze csak ha igyekeznek!

Ott van például a BlackBerry. Hatalmas, furcsán zsúfolt készülék, ami sok hasznos tulajdonsággal rendelkezik. Állítom, hogy olyan ronda, hogy szinte már szép. A problémám vele az, hogy egyáltalán nem tudom elképzelni magamat egy ilyennel. Attól függetlenül, hogy kapható piros színben, nem egy nőies készülék.

Aztán itt van az iPhone. Nem tudom, hogy melyik a nagyobb meglepetés: hogy az AT&T ugyanolyan konstrukciókkal árulja a készüléket, mint nálunk a T-Mobile, vagy fordítva, de a lényeg, hogy átszámolva nagyságrendileg ugyan annyit kell fizetni a szolgáltatásokért kinnt, mint itthon. Persze a készülék önmagában sokkal de sokkal olcsóbb (a 16GB Fehér kiszerelés $300). Ez most kinek is kedvezőbb? Jah, és persze kint minden szolgáltatás elérhető!

Nemsokára forgalomba kerül a T-Mobile G1. Ez a Google által kifejlesztett kütyü egy nagyon szemrevaló kis darab, tudása vetekedik az iPhone-éval. Érdemes rákeresni a készülékre azYouTube-on, mert igen impresszív videók vannak róla, amiben bemutatják a funkcióit! A beépülő technológiáinak nagy része természetesen iPhone, de szerintem mindenképpen a javára írható, hogy kisebb, és még a nők számára is jobban kézre esik. Csak ne lenne ilyen csúnyácska!

És végül a Sidekick. Legelőszőr akkor figyeltem fel erre a telefonra, amikor még a High School Musical egyik szereplője villogott vele a suliban. Nagyon tetszett már akkor is, viszont azt a változatát túl nagynak, és túl ducinak találtam. Viszont az, ami most került forgalomba szebb, mint valaha! Tökéletesen személyre szabható, és mindent tud, amire valaha is szükségem lenne. A szolgáltatás csomagok közül is megtaláltam a legtesthezállóbbat: MyFaves 300 (aztán persze ez feljebb mehet) havi $39.90 ért. Korlátlan adat forgalom, és 600 lebeszélhető perc. Hétvégén és este ingyen értekezek, plusz az 5 kedvenc pajtásomat ingyen hívom 24/7. Igen, csak USA-n belül, de akkor is! Kiroá!

Hogy melyiket fogom választani, az több dologtól is függ: mi lesz készleten, mibe szerelmesedem bele addigra, mennyi pénz lesz a zsebemben, és persze milyen elmeállapot fog eluralkodni rajtam a boltban. Mindenesetre az biztos, hogy a mostani készülékemet nem fogom tudni kinn használni.

Egyre kíváncsibb vagyok! :)

The Hungarian Apartment ;)

Tegye fel a kezét az, aki nem látta a "Lakótársat keresünk" című filmet. Mivel úgy látom, hogy van a levegőben néhány kéz, ezért nagy vonalakban vázolom a történetet: Főhősünk Spanyolországba költözik fél évre, és együtt kell laknia sok-sok emberkével a világ minden tájáról. A végére annyira megszereti a környezetet, hogy mikor lejár a fél év, és hazarepülhet, otthon nem érzi jól magát, ezért visszamegy.

Ma este találkoztam a haverokkal, és tök jól elbeszélgettünk. A már kemény magnak mondható 5 fő társaságában egyszer csak felvetődött az ötlet, hogy költözzünk össze a fennmaradó iskolaévekre. Ezt persze azonnal megvétóztuk, előre látta mindenki, hogy pár héten belül egymás idegeire másznánk. Viszont tök jó lenne csak pár hetet együtt tölteni. Például a vizsgaidőszak után, februárban kibérelnénk egy nagyobb lakást, 3-4 szobásat (legalább 2 fürdőszobával). Persze ha 5-en akarunk beköltözni, akkor valakinek áldozatot kell hozni, és megosztani szobáját a másikkal, de ezt majd a férfiak elintézik egymás között. :) Persze a dolog még tervezés alatt, és elképzelhető, hogy nem is lesz belőle semmi, de tök jó, hogy közös dolgokon töri a banda a fejét.

Személy szerint nem tudom, hogy leszek képes tolerálni más jelenlétét pár héten keresztül, mikor már 5. éve élek egyedül, de egyszer mindent el kell kezdeni nem? Az együtt élés gyakorlását is :)

I am happy

Régebben nem nagyon tudtam, hogy mi a különbség a pszichológus és a pszichiáter között. Annyi jött át a dologból, hogy mind a ketten az emberek problémáival foglalkoznak, csak az egyik gyógyszert is felírhat. Amikor először ezen elgondolkoztam, kb. 10 éves lehettem. Azóta persze tudom, hogy előbbi bölcsész, még utobbi orvos. Egy filmet láttam, amiben volt egy srác, aki pszichológusnak adta ki magát. Diplomát és engedélyt is gyártott magának. Nem csinált semmit, csak meghallgatta az emberek bánatát, gondjait. Még tanácsot sem igen adott, a "páciensei" önmaguk jöttek rá a megoldásra. Persze elkapták, de nem nagyon hatotta meg a lebukása az embereket. Ők csak azt tudták, hogy jobban vannak.

Nyáron elolvasta "A Nő" című könyvet. Egyik kedves kolléganőm adta kölcsön nekem, Csernus doktor írta. Nem nagyon tudtam, hogy mire számíthatok. Vajon a "Bevállalja?" arcbamondós doki gondolatait fogom olvasni? Nem. Szerencsére egy sokkal letisztultabb stílusú írással találkoztam, és a drogosokon oly sikeresen alkalmazott személyiség rombolás csak apró foszlányokban bukkant fel. A számomra pusztán tényeket és trivialitásokat tartalmazó könyv sokaknak arculcsapás. Azt tudtam, hogy nagyon sok embernek van problémája, de sosem gondoltam volna, hogy valaki képes önmagának fájdalmat okozni. Hogy valaki ahelyett, hogy tenne valamit a kialakult rossz ellen, beletörődik. Ez nekem nagyon furcsa! A mi családunkban sosem volt divat a mártírság, a lelki terror, vagy a hiszti. Mindig mindent meg tudtunk beszélni, oldani. Pár évvel ezelőttig egyáltalán nem is voltak problémáim. Aztán valami elromlott... Azaz nem. El kellett fogadnom pár dolgot. Hogy a szüleim elváltak és hogy nekem fel kell nőnöm. Felelősséget kell vállalnom a tetteimért, a döntéseimért. És azt hiszem ez volt a legnehezebb. De mostanra mindezeket elfogadtam, és ismét jól érzem magam.

Ma voltam Csernus előadásán, és ő felhívott egy hölgyet a szinpadra. Nem, nem engem! Meg sem fordult a fejemben, hogy önként jelentkezzek! Na jó, most hazudtam! Természetesen vissza kellett volna fognom magamat, hogy ne nyomuljak fel a szinpadra, és adjak lehetőséget olyannak, akinek valóban vannak megoldandó problémái. Viszont a doki nem kérdezte meg, hogy ki szeretne feljönni. Csak felhívta a hölgyet, akivel egyszerre jött be az épületbe, és aki közölte, hogy szeretne vele beszélgetni. Szóval jöttek mentek a kérdések és válaszok, mikor Imre nekiszegezte ezt: "Mi az értelme az életnek?"

És tényleg! Mi az értelme az életnek? Ha én ülnék ott, akkor mit válaszolnék erre a kérdésre? Mert már jópárszor elgondolkoztam ezen, de sosem jutottam jobb megoldásra, mint a nálamnál okosabb, és elismertebb folizófusok. Bár van néhány spirituális elméletem arról, hogy honnan jöttünk, és hová tartunk, de a "Miért?"-re még nem sikerült választ találnom. A doki azt mondta, hogy a miért nem más, mint a cél, és a cél pedig harmóniába kerülni önmagunkkal.

De valóban csak ennyi lenne a feladat? Ez olyan érzést vált ki bennem, mint az a feltevés, hogy az univerzumban csak a Föld nevű bolygón van élet. Elég nagy egoizmus abban hinni, hogy egyedüli intelligens lények ként uraljuk a világegyetemet, viszont Isten állatkertje hatalmas, ezért megértem, hogy nem verik nagy dobra a dolgokat. Hiszek abban, hogy minden Hollywoodban születő film 50%-a igaz, és abban is, hogy azt a sok új ötletet és találmányt nem kitaláljuk, hanem újra feltaláljuk... De erről talán majd legközelebb! :)

I just wonder...

Azon gondolkoztam, hogy miért akar mindenki elköltözni szülővárosából. Mert azt megértem, hogyha faluról valaki buzgó módon fel akar törni, és egy városban letelepedni. Még azt is megértem, ha az elnyomott vidékről kíván valaki a fővárosba költözni. De miért van mindenkinek kilóméterhiánya? Miért érzi mindenki azt, hogy otthon nincs számára megélhetési lehetőség? Miért nem elég jó nekünk az a hely, ahol a családunk él?

Mostanában sokat beszélgetek a barátaimmal (magyar és külföldi egyaránt) arról, hogy mi lesz, ha vége lesz az egyetemnek. Mint már azt korábban írtam, 10-ből ha egy barátom akar Magyarországon maradni, és bár eddig kötötte az ebet a karóhoz, és meg volt róla győződve, hogy szülővárosában marad, mára ennek az egynek is megváltozott erről a véleménye. Hogy miért? "Nem hiszem, hogy ezek után is eltudnám viselni a családom."

Gonosz kiszólás? Hálátlan dögség? Lehet. Viszont egyes szülők valóban nem érdemelnek hátba veregetést nevelésből, és ugye senki sem gondolja komolyan, hogy bármit is el tud érni azzal, ha folyamatosan zaklatja a gyermekét, illetve olyan lelki terrort alkalmaz rajta, mint a "Tudom én, hogy ha megöregszem, magamra maradok!" meg "Te midig csak mész, sosem vagy itthon!" E mellé társul természetesen a boci szem, a sírós száj, és az agonizálós hang. És pontosan ez az, amit szerintem úgy hívnak, hogy önbeteljesítő jóslat!

De térjünk csak vissza a tárgyra. Azt kezdtem feszegetni, hogy miért ilyen nagyfokú mostanában a migráció? Elképzelhető, hogy mindenki rossz helyre született? Csak nem lehet már ennyire elbaszott a természet! Vagy Ősanyánk szabadságra ment, és a kis titkárnője összekeverte a lapokat, és nem azt osztotta néhányunknak lakóhelyül, ami járt? Vagy egészen egyszerűen nem vagyunk képesek értékelni amink van? Ez a folyamatos többre és nagyobbra vágyás vajon egészséges? Nem tudom.

De azt igen, hogy én nem tudom elképzelni a jövőmet Magyarországon. És pontosan úgy, olyan lazán (oké, szülői segítséggel) ahogy Pestre felköltöztem fogok reményeim szerint otthonra lelni New Yorkban is. És bár New York nem a sarkon van, tudom, érzem, hogy Ő is vár rám!

It's Iceland you silly puddin'

Nos nem tudom, hogy mi a rosszabb: ha picit ittas állapotban félrehallasz valamit, és mikor rájössz, hogy hülyeséget kürtölsz szét, azt mondod: "Nem az én hibám!" Vagy ha meghajlasz esendőséged előtt, és belátod, hogy hibáztál.

Azt hiszem, hogy én a másodikat választom: szánom bánom, de elírtam Holczer úr álomországát. Még akár azt is mondhatnám, hogy szerencsére, mert talán mégsem a világ legvégére megy száműzetésbe... Csak a civilizáció végére. Na de hogy komolyra fordítsam a betűk halmazát, kibököm végre, hogy hová is tervez költözni: a célállomása nem Új-Zéland, hanem Izland. Igen, hölgyeim és uraim, Izland. Az a kis szigetecske Nagy-Britannia felett. És bár mind a két országnak van Angol vonatkozása, nem mindegy, hogy 7 órát ülök a repülőn, vagy 33-at. Persze Budapestről számolva. Mert New Yorkból Reykjavik 6 órás út. Szerencsére van Non-Stop járat. Wellingtont viszont én sem úszom meg két átszállás alatt, és 26 óránál kevesebb utazással. Picit van csak messze. Szóval kedves barátom már nem sír a szám, örülök, hogy ilyen hírtelen meggondoltad magad! ;)

Egyébként csak most esett le, hogy kb. mindenki egy másik országba készül költözni. Ez gyerekek nagyon durva! Egyet kell értenem Andrissal abban, hogy aki nem képes erőt venni magán, és részt venni a közös programokon, az szégyellje magát! Ahogy a császárpingvinek is kiközösítik azokat, akik nem tudnak énekelni vagy táncolni, úgy mi is ki fogjuk közösíteni az inaktív tagokat. És erről nem nyitok vitát!

Hát akkor kedveskéim, mikor is partizunk legközelebb? Nekem nem jó a most hétvége, mert Békéscsabára utazok, és Október 1-6. sem, mert akkor Milánóban vagyok. De utána rátok érek! Esetleg most csütörtökön? :)

Heroes Season 3.

Az első sorozat, amiért annyira rajongtam, hogy fel kellett venni minden egyes részét VHS kazettára, az a Buffy, a vámpírok réme volt. Hihetetlenül magába szippantott a történet, és előfordult, hogy álmomban is azon gondolkoztam, hogy egy adott szituációból hogyan fog majd Buffy megmenekülni. Mikor vége volt a sorozatnak, és itthon is leadták a 7. szezon utolsó részét is, kezdtem el követni Angel kalandjait, aki a Buffy sorozatból kiválva folytatta saját életét Los Angeles-ben. De mint mindennek, ennek a sorozatnak is vége lett: Josh Wedon úgy döntött, hogy 5 évad után befejezi a történetet. Azaz, inkább úgy mondod, hogy félbehagyta, mert valójában nem volt befejező része a történetnek. Egy tipikus "to be continued" részt láthattunk évadzáró epizód ként, azzal a különbséggel, hogy ennek a mai napig nem forgatták le a folytatását.

Miután véget értek a vámpíros-démonos sorozataim, kicsit üresnek éreztem a szombat estéimet, de hamar rátaláltam arra a Buffy PS2 játékra, amit ha nem játszottam végig 15x, akkor egyszer sem!

És ekkor jött a Heroes. Egy olyan amerikai sorozat, ami képes volt hosszú percekre a TV képernyője elé szegezni. Viszont ez a kapcsolat nem indult zökkenőmentesen. Egyik nagyon jó barátom kezdte el nézni a sorozatot eredeti nyelven, és ajánlotta, hogy nézzek bele, mert biztosan tetszeni fog! De én nem akartam egy olyan sorozatot nézni, amiről mindenki ódákat zeng, arról nem is beszélve, hogy még mindig nagyon frissnek éreztem kedvenc sorozataim elvesztését. Amikor viszont hazánkban elkezdte vetíteni a TV2, rájöttem, hogy valóban nekem való ez a Hősök dolog. Olyannyira rákattantam a történetre, hogy két nap alatt néztem meg az 1. évad első 18 részét. Elhiszitek, hogy az utolsó 4 rész közt kivárni azt az egy hetet hatalmas kínszenvedés volt? Sajnos a 2. évad a sorozatírók sztrájkja miatt nagyon rövidre sikeredett, és 9 hónap elteltével csak remélni mertem, hogy még folytatni fogják. Hihetetlenül élvezem a történetet, és hatalmas zseninek tartom Tim Kring-et, az írót. Alig vártam már, hogy műsorra tűzzék a 3. évadot, és szerencsére a várakozásaimnak vége, szeptember 22-én, hétfőn indul Amerikában a 3. évad! Kedden az NBC oldalán meg is tekinthető.

És aki nem nézi, de ismeri, vagy aki nem látta még, de érdekli, esetleg ha van olyan, aki egyáltalán nem tudja, hogy miről van szó, annak itt egy kis ízelítő a 3. évadból. Engem nagyon felcsigázott!

If I can't have an iPhone, I'll make fun of it

toothpastefordinner.com

Azok kedvéért, akik nem értenek angolul, a képecskén a következő feliratok állnak.

Próbáld ki ezeket az iPhone "aplikációkat"

1.) Nem érdekel, hogy ez egy számítógép, vezetés közben úgyse használhatod
2.) Ez egy mozi, tedd már el
3.) Az isten szerelmére, kapcsold már ki a klikk-klikk hangot
4.) Azért, mert sorban állsz a fűszeresnél, még nem kell Tetriszezni
5.) Lemerült az aksi? Milyen kár.

Igen, ezen a héten ez már a második ilyen kép bejegyzésem, de esküszöm, hogy nem tehetek róla! Szerintem nagyon viccesek ezek a képek, ezért muszáj megmutatnom Nektek őket!

Ja, és azért, mert féltékeny vagyok az iPhone tulajdonosokra, és azt sulykolom magamba, hogy egyáltalán nem nőies, és nem való női kézbe, még szeretem az iPhone-t birtokló barátaimat! :)

KHL

Let's hit the Cobra Style!

Tegnap nagy partit rendeztünk az évfolyam társakkal, volt főiskolai csoporttársakkal, illetve mindazokkal az emberkékkel, akik közel állnak valamelyikünk szívéhez. Nagyon szeretem, hogy ilyen kis összetartó bagázs vagyunk, bár az igazat megvallva egy páran kihúzzák mostanában magukat a dolgok alól.

Nem azt mondom, hogy nem fordulhat elő az, hogy valaki nem ér rá, vagy dög fáradt, esetleg épp nincs olyan hangulatban, hogy elviselje mindenki problémáját, hülyeségét. De más az, amikor őszintén megmondja az illető, hogy ne haragudjatok, de most nincs kedvem veletek találkozni, mert nem vagyok olyan hangulatban, és megint más az, amikor különféle kitalált indokokkal mondja le a megbeszélt találkozót az utolsó pillanatban. És az, ha lemondja, még a jobbik eset. Mert egyesek még erre sem veszik a fáradtságot. Csak amikor az aggódó másik fél felhívja őt telefonon, és az közli, hogy bocsi, de közbejött valami, értesül a tényről, hogy egyel kevesebben leszünk. És amikor már nem is hívjuk ezeket az embereket, akkor szoktak kialakulni azok a furcsa szituációk, mint a megsértődés. Pedig ha az ember folyamatosan nemlegest választ kap, vagy lemondják a programját az utolsó pillanatban, már nem szívesen tervez azzal a bizonyos másikkal, mert úgy van vele, hogy felesleges.

Nagyon furcsa volt tegnap este belegondolni abba, hogy utolsó évünket tapossuk az egyetemen. Pohárköszöntőt mondtunk, és az első nagyszabású "A fiúknak fütyijük van, a lányoknak meg puncijuk" tószt után én voltam az, aki emelte poharát az utolsó közös évre. Egy év múlva szétszéledünk, és a világ különböző tájain telepeszünk majd le. Gáborom Svédországba, Holczi Új Zélandra (gratulálok öregem, sikerült a világ végére száműznöd magad), Peti Angliába, Lackó Norvégiába, én Amerikába, és még nem is beszéltem mindenki terveiről. Ezek után már nem lesznek hirtelen ötlettől vezérelt bulik, nem fogjuk félig ittasan ölelgetni egymást, és nem fogunk összefutni hétköznap az aulában. Új idők jönnek majd, új emberek, és csak remélhetjük, hogy a barátságunk örökre megmarad.

Kedveseim, ezt a számot nektek küldöm! Remélem mindenkiben felidéz valami kedves emléket!

I'm out of office

Szeptember 20-ig írói szabadságon vagyok! A következő bejegyzést Szeptember 21-én vasárnap olvashatjátok :)

Citizenship Day

toothpastefordinner.com

Stepfamily Day

Ma Amerikában a csonka családok napját ülik. A Stepfamily Day már 11. éve kerül megrendezésre, és őszintén bevallom, hogy fogalmam sincs, hogy mi az értelme! De gondoltam megemlítem, hogy az USA-ban ilyet is ülnek!

Egyébként napom nagyszerő volt! A sulival meg vagyok elégedve, a tantárgyaim tetszenek, és tökéletesen motiváltnak érzem magam. Amikor átballagtam dolgozni épp azon gondolkoztam, hogy ez a nap akkor sem lehetne tökéletesebb, ha nem esne az eső. De tévedtem. Mikor megérkeztem a munkahelyemre, egy csinos kis kartondoboz ült az asztalomon. Nagyjából 25cm x 25 cm, és Amerikából érkezett. Azonnal tudtam, hogy a csomagban a US Openes ereklyéim vannak!

Először csak nézegettem a csomagot, majd felvettem és megráztam. Megszagoltam, megölelgettem, majd visszatettem az asztalra. Megint felvettem, nézegettem, majd letettem. Ekkor Vili megkérdezte, hogy mi van benne? Én elmondtam neki, majd rájöttem, hogy akár meg is mutathatnám! Kezembe vettem az ollót, és felvágtam a doboz oldalán a ragasztó szalagot. Majd a tetején is, és a doboz fedele szétpattant. Kihajtogattam a tetejét, és megláttam a tartalmát: a csodaszép, kék törölközőt és a teniszlabdákat. Ott csücsültek benne. Mindenki a csodájára járt a csomag tartalmának, és a legtöbben nem értették, hogy miért okoz nekem ekkora örömet, hogy a birtokomba kerültek eme tárgyak.

Pénteken felavatom a türcsit, a tenisz edzőm már megígérte, hogy jól megizzaszt. :) A labdákat pedig feltettem a polcra. Limitált széria, enyém a 4. doboz, szóval egyszer még sokat fog érni. Nekem mindenesetre nagy kincs!

Lehman Brothers closed down forever

A történelem legnagyobb bankcsődjeként emlegeti az amerikai Lehmen Brodhers bank csődjét az [Origo]. "A negyedik legnagyobb befektetési bank, és egyben a világ legnagyobb brókercége a Lehmen Brodhers Holding Inc. csődvédelmet kért, miután a jelzálogpiaci válság miatt óriási veszteségeket szenvedett el. A Lehmen csődje nyomán az OTP árfolyama zuhanni kezdett Budapesten, ezzel a BUX indezet is lefelé húzta a bankpapír."

Szerintem egy bank csak akkor mehet csődbe, ha egy olyan embernek adnak szabad kezet, akinek nem kellene. Igen, én is érzem, hogy most megmondtam a tutit! Gondolom sokan látták a Csődtömeg című filmet, amiben egyetlen bróker, Nick Leeson, csődbe viszi a világ legrégebbi kereskedelmi bankját, Anglia pénzügyi dicsőségét, a Barings Bankot. Pusztán néhány hónap leforgása alatt a több millió fontot érő bankot a totális megsemmisülésbe taszítja. Nagyon érdekes történet, és ami a legszebb, hogy igaz! A mai napig nem tudom eldönteni, hogy a pasi zseni volt, vagy pusztán hülye, mindenesetre nem tesz jót a szakmai önéletrajzának az imént említett kis baki. Lényegtelen, hogy mennyit tud a szakmáról, borítékolni tudom, hogy egyetlen pénzintézet sem alkalmazta azóta, és nem is fogja alkalmazni, szegény kénytelen a könyveinek és az életéről leforgatott film jogdíjából eléldegélni.

Sajnálom, hogy csődbe ment egy újabb bank, de ahogy már előttem oly sokan elmondták: "Mindennek, aminek kezdete van, egyszer véget is ér". Semmi sem tart örökké, és ez így van jól. Nem hiszem, hogy bank nélkül fog maradni a világ, mert a pénzintézetek még mindig - nem, rosszul mondom - egyre inkább részei a mindennapjainknak. Az, hogy egy újabb nagy arc hozott néhány rossz döntést, az csak pár napig lesz hír. És, hogy ennek lesznek-e hosszútávú következményei? Nos, a Merrill Lynch-et például megmentette a Bank of America a csődtől. Biztos volt oka most nemet mondani!