Our enemy: the Wristband

Életem meghatározó eseménye volt 2004 Szeptembere. Ekkor volt ugyanis az amerikai nyílt tenisz bajnokság a US Open. Addig soha nem követtem nyomon kb. semmilyen sporteseményt. De ekkor valamilyen úton-módon rákeveredtem a sportcsatornára, ahol az Arthur Ashe stadion kék linóleumán játszottak a férfiak. Szerelem volt első látásra! Azóta minden évben ezt a Grand Slam torvát várom a legjobban!

Hogy miért? Nos, ez igazán egyszerű. A tenisz ugyanis a világ legjobb sportja! Az év minden időszakában félmesztelen férfiak rohangálnak a pályán ütővel a kezükben, és szexis mozdulatokkal egy szőrös, sárga puffancsot ütnek át egy cuki háló felett. Férfias játék... de a legjobban a pihenőket, és a pólócseréket szeretem. Meg a két szerva közti törölközést. A csuklószorítókat viszont gyűlölöm! Azokat a kis szemtelen, ártalmatlannak tűnő, nedvszívó szörnyetegeket kitiltanám az egész tenisz világból. Ugyanis mindent elrontanak! Amellett, hogy gyengíti használójának a csuklóját, az még bele is törli a homlokát... természetesen a pólója helyett. Így egy csodálatos látványtól esünk el mi nézők: a kivillanó, izmos férfihasétól.

Bizony a csuklószorítók megfékezhetetlen elterjedésével elkerülhetetlenné vált a tenisz, mint játék megszeretése. Mert ugye aki ennek a követelménynek nem felel meg, az hamar feladja. De én kiálltam ezt a próbát is, és már a játék szeretetéért is képes vagyok megnézni egy férfi teniszmeccset. De persze még mindig csak férfit. A nőit nem szeretem. Az lassú, és a szünetek sem izgalmasak. :) Én is elkezdtem végre sportolni - igen, a teniszt választottam - és nagyon szeretem. Egyébként a kedvencem most épp Robbie Ginepri és Rafael Nadal. Persze Roger Federer örök szerelem marad, de egyre több olyan álmom van, amiben Nadal nagyon kedves és aranyos velem. És most, hogy tudomást szerzett negatív érzelmeimről szerintem Novak Djokovic is küzdi fel magát a szamárrétlán, mert a minap épp vele álmodtam nagyon aranyosat, de erről majd legközelebb!

Ami bizonyos, hogy eltökélt szándékom 2009-ben élőben, helyszínen megnézni négány game-t a US Openen. Utána néztem: 2009-ben Augusztus 31 - Szeptember 13 között lesz a bajnokság, pont időben. Mert ha a terveket tartva 2009 Augusztusában sikerül költöznöm, akkor Szeptemberben már vidáman vigyoroghatok a lelátón. Istenem, bárcsak már itt tartanánk! :)

Let's talk about Fashion!

Volt egy nagyon durva időszakom. Szerintem minden lány életében eljön ez egyszer, és van kinél hosszabb, van kinél rövidebb ideig tart. Ez a divatmánia. Az életed eme fejezetében a címkéket figyeled, felkapod a fejed, ha valakinél meglátsz egy márkásabb táskát, és időt és energiát nem kímélve kutatod az internetet Gucci, Prada, Versace, Dolce & Gabbana, stb. képek után. Minden pénzedet félreteszed, és inkább éhezel, de megveszed magadnak a kinézett dizájner cuccott. Fejből tudod az összes szupermodell nevét és méreteit, tudod, hogy melyik divatház kampányában kik vannak benne, tudod mikor van a milánói és a párizsi Divathét, és már alig várod, hogy Victoria angyalkái újra birtokba vegyék a kifutót.

Egy kívülálló számára bizony nagyon idegesítő ez a korszak. Nemrég mesélte Vera barátnőm, hogy ebben az időben bizony nem nagyon kedvelt... Nos, meglehet érteni őt is, de inkább annak örüljünk, hogy ennek már vége! Nem arról van szó, hogy nem szeretem a finom holmikat. Igenis felfigyelek a szépre, és törekszem arra, hogy minél jobb minőségű és minél szebb ruhákat vegyek. És bár egyedül még nem megyek vásárolni, mert azért kell, hogy Vera vagy Lackó segítsen a döntésben, de úgy érzem lassan már egyedül is képes leszek olyan ruhát venni, ami szép és előnyös is egyben.

Ha Amerikába költözök, biztosan megnézem magamnak az ottani márkákat. A sportosabb vonalért például a GAP, az Abercrombie & Fithc, vagy a Rugby Ralph Lauren üzleteit érdemes átnézni. Igen tetszetős kis cuccokat gyártanak elérhető áron, és mindemellett szép emberekkel reklámozzák termékeiket. Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy hányas farmert fogok kint hordani! Hogy miért is? Nos, amikor Kanadában voltunk nyaralni, anyu akart venni magának egy rövidnadrágot. Mivel az ő mérete az XL-es, ezért bevitte a próbafülkébe az XL-es nadrágot. Vágül az S-eset vette meg, de csak azért, mert nem volt már XS-es méret. Most sem gondolom, hogy kövér vagyok - persze nem is képzelem magam szupermodellnek - de azért jó lesz látni, hogy a méretem mondjuk 8-as. :)

Thank God I had a Buddy!

Ma délben hazautaztam Békéscsabára. Egyrészt azért, mert már egy hónapja nem voltam itthon, és kis családom már nagyon hiányzott, másrészt meg azért, mert anyukám szeretett volna elmenni egy buliba, viszont nem egyedül. Végül a zenés-táncos mulatságból nem lett semmi, de nagyon jól éreztük magunkat, és sokat beszélgettünk.

Az igazat megvallva, még mindig nem vagyok biztos abban, hogy elhiszi, hogy 2009 Augusztusában startolni fogok, bár szájával igen meggyőzően formálja a szavakat, mikor azt mondja egy rég nem látott tanítómnak, hogy "Akkor szakadna meg a szívem, ha az egyetem után haza akarna jönni!" Reálisan látja a helyzetet? Nos, lehet. Az tény, hogy szerintem sincs semmi lehetőség az elhelyezkedésre ebben a kis városkában, és az is tény, hogy a könyvelőirodájában sem szeretnék napi 8-10 órában könyvelni, de... Nem tudom. Valahogy ez soha nem is fordult meg a fejemben, mint lehetőség. Na jó, nem állítom, hogy nem játszottam el viccből a gondolattal, hogy mi lenne, ha egyetem után hazaköltöznék, de már a csomagolásnál kinevettem magam, és felhagytam a történet további göngyölésével. Mert valamiért azt érzem, hogy Amerikába kell mennem. Nem tudom miért, és nem tudom mi végett, de ott a helyem. Meggyőződésem, hogy nem csak karriert, de családot is találok kint!

Sokan vannak, akik azzal hencegnek, hogy a semmiből lettek naggyá, és hangoztatják, hogy üres zsebbel érkeztek Amerikába, mégis megszedték magukat. Ezen emberek élharcosa Madonna is, aki American Life című dalában annak is hangot ad, hogy tulajdonképpen az amerikai álom bullshit. Persze tudjuk, hogy mindez nem igaz, mert apuci és az amerikai rokonok mind a háta mögött álltak, de mégis nagyon menő azt hangoztatni, hogy $20-al érkeztem New Yorkba, és nem ismertem senkit. Hát, csak csinálja, ha ez jól esik neki!

Én nem akarom ezt eljátszani! Örülök annak, hogy van lehetőségem mindezt meglépni, és annak is, hogy támogatnak a szüleim. Örülök annak, hogy az egyetem első évében igényeltem egy amerikait, akit a mai napig a barátomnak tudhatok! (Buddy program, a lényeg, hogy az amerikai cserediákokat gardírozzuk Budapesten) Nem hiszek a véletlenekben, ezért nem áltatom magam azzal, hogy ezek a dolgok ok nélkül történtek. Az irodában a minap szóbakerült mindez. Mármint, hogy én Amerikában képzelem el a jövőmet, és hogy egy év múlva, az egyetem után kívánok kimenni. Nem is értem, miért lepett meg az, hogy az iroda 7 jelenlévő tagja közül egysem kérdőjelezte meg eme szándékomat. Mindenki támogatta a külföldre költözést, és páran jelezték, hogy jönnének meglátogatni. Nos, ha minden úgy alakul majd, ahogy tervezem, akkor semmi akadálya a dolognak! Az ajtóm mindig nyitva áll, készülhettek lelkileg az útra! :)

I don't like Seattle any more!

Milyen amerikai város az olyan, amiben legalább egy Dunkin Donut nincs? Kérdem én, hogy lehet így egy stabil alapokon álló gazdaságot működtetni? Fánkok nélkül a rendőrök sem képesek üldözni az ellent, akkor mi alapon várjuk el az utca népétől, hogy túlélje a zűrös hétköznapokat fánk nélkül? És egy olyan étterem lánc, aki Naomi Campbell igazi arcával reklámozza magát, azért nem maradhat szó nélkül!

Aki nem hiszi el, hogy csak ezért gondoltam meg magam, nos annak nagyon igaza van. :) Nem vagyok annyira felszínes, hogy egy gyorsétteremlánc jelenléte befolyásolja a döntésemet! (Bár e doboz fánk láttán szerintem még a pápa is elmormol néhány imát.) Az igazi ok egy Facebook-os üzenet volt Nick barátomtól, aki amerikai. A következőt írta (persze angolul): "Ha valóban úgy döntesz, hogy ideköltözöl szólj, megbeszéljük! Egyébként még mindig ragaszkodsz Seattle-höz, vagy megjött végre az eszed, és felismered, hogy ha idejössz, akkor nem leszel egyedül, és én bármikor segíthetek?" Egész meggyőző, nem? Engem elgondolkoztatott... Mert tulajdonképpen ha elköltözöm Seattle-be, az annyit jelent, hogy elmegyek a világ végére, és egyedül, a semmiből kell felépítenem mindent. Nem azt mondom, hogy lehetetlen, de azért mégis jobb érzés, ha vár valaki a reptéren. Vagy legalább az első este el tudsz menni valakivel vacsorázni. És ugye ha az embernek van már egy jólbevált barátja abban az országban, ahová költözne (és az a valaki ráadásul New York City-ben él) akkor miért is ne ragadná meg a lehetőséget, hogy segítségével induljon el a felnőtté válás rögös ösvényén?

New York City - bár nagyon forgalmas, és sosem alszik - átszállás nélkül megközelíthető Magyarországról. Tele van lehetőségekkel, és már azon sem kell gondolkozni, hogy milyen autót vegyek magamnak, mert ott a tömegközlekedés tökéletesen használható. Mellette szól még az az érv, hogy ott van ismerős, aki tud segíteni bármikor bármiben (még albérletet is tud szerezni, mire kiérek).

És mivel tudjuk, hogy Amerika híres arról, hogy bizonyos pozíciók betöltéséhez más államba helyez át, nem kell azonnal lemondani Seattle-ről! Csak közbe kell iktatni egy állomást, ahol megtanulom az amerikai élet minden csínját-bínját! Már alig várom! :)

I know I will love: Starbucks

Mindenki szokott reggelizni! Van, aki nem rögtön ébredés után, de azért a reggelizési szokások eléggé elterjedtek piciny hazánkban is. (Ugyanis én a nap első étkezését reggelinek hívom). Így lehet, hogy míg egyesek egy kávét isznak reggelire, addig mások levest és rántott borjút pakolnak magukba.
Aki mégsem ilyen értelemben fogalmazza meg a reggeli problematikáját, annak már most szólok, hogy ez a bejegyzés nem pont az ő világa, de azért csak olvassa el, mert nagyon szórakoztató! :)

Én minden reggel a Gergely Pékségben reggelizek. Általában egy rántottás zsemlét szoktam venni, de előfordult már, hogy sajtos pogácsát vettem egy kis narancslével. Úgy gondolom, hogy reggeliző szokásaim Amerikában is megmaradnak, maximum a bevitt étel illetve ital fog változni. Nincs is annál jobb, mint egy Coffee-take-away, és egy kis fánk, muffin, vagy valami szendvics.

A Starbucks-nak nagy hagyománya van Amerikában, igen befutott kis kávézó. Na jó, ha őszinték akarunk lenni, akkor a kis jelző egy csöppet degradáló, mert kb. minden utcasarkon van 2 Starbucks, ahová nemcsak az utca embere, de sok híresség is betér, hogy csillapítsa kávé iránti vágyát. És itt nem csak fekete kávét és cappuccino-t lehet ám kapni! A kávéd ízének csak a fantáziád szab határt! Lehet koffeines, koffeinmentes, kókuszos, vaníliás, szójatejes, biotejes, szimpla, dupla, tripla... De most nem írnám le az összes lehetséges variációt!

A Starbucksban az is jó, hogy nagyon csinos poharakban, bögrékben szolgálják fel a kávét, és lehet kávékártyát vásárolni, amit adott kávézóban "hitelkártyaként" lehet használni. Feltöltesz rá mondjuk $100 és az ott lesz a kártyádon, bármikor levásárolhatod kávéra, muffinra, bögrére... Lehet ajándékozni, újratölteni, szóval ha valaki rendszeres vendége a kávézónak, igazán könnyedén letudhatja fizetést ezzel a kis kártyával. Én jelen pillanatban egy ilyen kártyával rendelkezem, de a Starbucks honlapján lehetőségünk van megalkotni saját kártyánkat is. Természetesen ez is egy olyan opció, amit csak akkor érdemes igénybe venni, ha kint élünk, mert sajnos Magyarországra nem szállítják ki a kártyát. Meg egyébként sem tudunk mit kezdeni vele, nálunk még nem épített senki ilyen kávézót.

De most nagyon megkívántam egy Barista Special-t! Megyek is, hátha még odaérek a Coffee Company-ba zárásig! Mert bár ez nem a Starbucks, igen finom kávékat főznek azért ott is! És a sütik... Na nem is folytatom! ;)

My mum is allways behind me!

Egy pár perccel ezelőtt hívott Lackó telefonon, és azt kérdezte: "Mikor mondtál fel?" Kiderült, hogy nem volt ideje elolvasni a tegnapi bejegyzésemet, de megakadt a szeme az első mondaton, ezért fel kellett hívnia, hogy megbeszéljük, mi van. Bevallom, nagyon jól esett, hogy felhívott és hogy rákérdezett a dolgok miértjére. Egyébként megtudtam, hogy mellesleg ő is költözik: Norvégiába. Mivel ott nincs dokisuli, hiány van minden egészségügyi alkalmazottból, így gyógytornászból is. Tökéletes választás, szerintem jól döntött! Támogatom! :)

De a mai napon egy másik hívás is befutott. Anyukám hívott fel, hogy elmondja szóban, amit e-mailben nem tudott. Azaz neki sikerült megírnia a levelet, csak az valamiért elveszett az éterben, és sosem ért el hozzám. Elgépelt címzett? Nem tudom... de nem is ez a lényeg!

Anyukám a következőt mondta: "Úgy látom, tényleg komolyan gondolod ezt a kiköltözést, és nekem most már az amerikai életed kezdőtőkéjét kell összegyűjtenem. De már ki is találtam, hogy hogy fogom csinálni! Két bankkártyát fogsz kapni: az egyiken lesz rajta az a tőke, amivel anyád megtámogatja első lépéseidet, a másik kártyán pedig egy vésztartalék lesz. Ahhoz nem nyúlhatsz hozzá, az kizárólag arra lesz fenntartva, hogy hazaköltözz belőle. Mert úgy gondolom, az embernek szüksége van a tudatra, hogy bármikor visszatérhet a szerető szülői fészekbe. Az első számú kártya az lehet a te Washington-i folyószámládhoz tartozó kártya, hiszen az úgyis a te pénzed. De a másik az az én számlámhoz fog tartozni, és komolyan csak akkor használhatod, ha úgy döntöttél, végleg hazajössz!"

Nagyon szeretem az anyukámat! És nagyon tetszik a terve is. Bár titkon remélem, hogy soha nem kell használnom a 2es számú bankkártyát, megnyugtat a tudat, hogy mindig van visszaút!
Igen, lassan kezdi mindenki komolyan venni a költözésemet... Ez tetszik! De jobb is, ha már most elkezdenek hozzászokni a gondolathoz, hogy 2009 Augusztosában költözöm, mert durva arculcsapás lesz, ha akkor tudatosul bennük, hogy leléptem...

Mert én tényleg megyek! :)

My Little Black Monday

Ma felmondtam!

Egész hétvégén betegen fetrengtem otthon, ezért volt időm gondolkozni, és számvetni... vagy hogyan szokták ezt mondani. Rájöttem arra, hogy ha nem szerzek egy második nyelvvizsgát, akkor sosem kapom meg a diplomámat, és csak álom marad az ameriai kiutazás. Ezért szembenéztem a tényekkel: Mit kell ahhoz tennem, ha nekem 2009 júliusában kell a diplomám? Rájöttem, hogy német nyelvtudásom még mindig inkább a béka segge alatt van, ezért ha az elkövetkezendő hónapokban nem húzok bele, illetve a finishben nem nyomok egy baromi durva sprintet, akkor sosem lesz nyelvvizsgám. De a sprinthez jelen esetben idő kell. Emellett van egy 3,0 kumulált átlag, amit teljesíteni kell a suliban, és bár olyan rémhírek terjengenek, hogy 5. évben már nem kell bemenni az órákra, sajnos engem olyan fából faragtak, hogy ha nem hallom nem tudom... Szóval egy bérelt hely az első sorban rendel!

Mindezt összegezvén arra a következtetésre jutottam, hogy az lesz a legjobb nekem, ha December 20-val, a vizsgaidőszak kezdetével visszaadom munkakönyvemet, és beállok a nappali tagozatos felsőoktatásban résztvevő hallgatók táborába, és mindent megteszek azért, hogy a vizsgákon a lehető legjobb eredményt érjem el. Ezután a felszabadult időmben egy gyorstalpaló német nyelvtanfolyamra és vizsgaelőkészítő tanfolyamra akarok járni, ezzel biztosítva azt, hogy a nyelvvizsgát sikeresen letegyem 2009 nyaráig.

Szerencsére a főnököm nagyon megértő volt, és biztosított arról, hogy bármikor visszamehetek hozzájuk dolgozni, mert nagyon szeretnek engem, megbecsülik a munkámat, és úgy érzik, lehet velem együtt dolgozni. Ennek én nagyon örültem, mert bevallom, kicsit rosszul esett volna, ha azt mondják: "OK, szerettünk veled dolgozni, sok sikert a továbbiakhoz..."

Sajnálom, hogy így alakult, de ezt a lépést meg kellett lépnem ahhoz, hogy nyugodt és tiszta lelkiismerettel nézzek a tükörbe. És ha valaki megkérdezi, akkor őszintén mondhatom: Igen, én mindent megtettem, hogy megvalósítsam az álmaimat! Még az iPhone-ról is lemondtam... De persze csak egy kis időre! :)

Seattle Apartments

Imádom az internetet! Nincs olyan probléma, amit az internet segítségével ne tudnál megoldani! És ezt most komolyan mondom! Századunk derekán a telekommunikáció útvesztőiben igen is meg lehet találni a kiutat, és eredményesen zárni egy keresést a Google-ön. Emlékszem, mikor először láttam a "Hálózat csapdájában" című filmet. Szájtátva néztem a jelenetet, mikor Sandra Bullock pizzát rendel az interneten, és azt házhoz hozzák. Ki sem kellett lépnie a lakásából, és én azt kívántam, bárcsak én is élhetnék úgy, mint ő. Most 2008-at írunk, és ha nem akarok, nem kell kilépnem a lakásból. Az interneten keresztül rendelhetem az ételeimet, a ruháimat, dolgozhatok, és beszélgethetek emberekkel. Szóval nincs olyan dolog, amit ne lehetne az internet segítségével elérni. És ehhez hozzátartozik az lakásbérlés és az álláskeresés is.

Mindössze néhány óra böngészés és keresgélés után sikerült találnom két olyan lakást is Seattle-ben, amibe szívesen beköltöznék. Az egyik az 5. körzetben (Downtown Seattle) található:

• 490 négyzet láb
• 1 szoba
• 1 fürdőszoba
• Légkondicionált
• Konyha 100%-ban felszerelt
• Havi max $915 ért

A képeket végignézve ez az apartman szerelem volt első látásra! És a belváros szívémen van, közel mindenhez. Már csak egy tuti állást kell találnom a közelben! :)

A másik nagyon kis helyes lakás a 6. kerületben (Lake Forest Park) van:

• 780 négyzet láb
• 1 szoba
• 1 fürdőszoba
• Légkondi nincs, de van plafon ventillátor
• Konyha felszerelt
• Havi max $880

A képek magukért beszélnek, nem csak a lakás gyönyörű, de a környék is tökéletesen csendes, természetközeli. Békéscsabai gyermekkoromat juttatja eszembe a környék, és a Canadában eltöltött egy hónapot Öcsi bácsinál. A házban van klubhelység, ahol a szomszédok összegyűlhetnek csacsogni, van medence és konditerem. Tökéletes környezet, tökéletes környék. És ha megunnám az egyedüllétet, akkor egy kattintással kereshetnék magamnak lakótársat is. Bár attól tartok, hogy erre soha nem kerül majd sor, mert az elmúlt 5 év alatt sikerült megszoknom az egyedül-lakást, és elképzeléseim szerint a következő ember, akivel együtt fogok élni, az a pasim lesz. De végül is, internetes társkeresés is létezik ugye :) Bár én ebben nem nagyon hiszek... Már próbáltam... nincsenek jó tapasztalataim.

Viszont abban az esetben, ha ebbe a lakásba költözök, elengedhetetlen egy autó vásárlása, mert egész messze van a kerület a központtól. Meg úgy mindentől. És már meg is találtam a tökéletes verdát; egy bronz színű Chevrolet Camaro-t:

• 1998-as
• 68,102 mérföld van benne
• Coupe
• 3.8L V6-os motor
• Automata
• 2 ajtós
• 101" gumik
• $5,995
  

Tehát kedves kételkedők, én nem vagyok barátaim egyike. Én nem csak mondom, hogy ki fogok költözni, hanem mindent meg is teszek annak érdekében, hogy a költözés bekövetkezzen. Tanulok, dolgozok és spórolok azért, hogy álmaim megvalósuljanak. Már nem akarok semmi mást, csak azt, hogy ez az álmom valóra váljon. Nem akarok Apple MacBook-ot sem. Persze tisztában vagyok azzal, hogy ezek az álmok pénzbe kerülnek. De anyukám azt mondta, hogy ha látja rajtam, hogy én mindent megteszek azért, hogy elérjek egy célt, akkor ő is segít a cél elérésében. Emlékszem, mikor fitness versenyre készültünk, együtt diétázott velem :) (Bizony anya, akkoriban nem mondtad soha, hogy milyen kövér vagy! Persze, én most sem látlak kövérnek! Nagyon szeretlek!) És bár szerinte igazán sosem akartam fitness bajnok lenni, én azért becsülettel készültem minden versenyre... azt azért mégse hazudnám a szemébe, hogy mindent megtettem a győzelemért. :)

Biztos vagyok abban, hogy rá mindig számíthatok. Ha esik, ha fúj, ha kisördögök potyognak az égből, rá mindig! És pontosan ezért érzem magam a világ legszerencsésebb emberének. És szerintem ezért van az, hogy ilyen kiegyensúlyozott és boldog vagyok (és hogy 23 éves koromban is csak 2x kellett elmennem a kineziológushoz). Bárcsak mindnekinek olyan anyukája lenni, mint amilyen nekem van!

Let's talk about...

A minap az arcomba kaptam, hogy ha lehet, ne csak Amerikáról írjak ebben a blogban, hanem magamról is. (Bár nem értem, hogy ezt miért nem tudta bekommentelni... elvégre is erre való ez a szolgáltatás) Na de a lényeg, hogy teljesen igaza volt. Hiszen ezt a blogot nem azért indítottam, hogy Amerikáról írhassak, hanem azért, hogy beszámoljak utolsó napjaimról Magyarországon.

Mary Kate and Ashly ez mennyire drámaian hangzott! Mintha már csak pár napom lenne hátra... Pedig még jó sokat kell ahhoz aludni, hogy eljöjjön a költözés napja! :) Mert az csak kb. 1 év múlva jön el!

De akkor most elmesélem, hogy hogyan is képzelem ezt az egészet!
Szerintem pofon egyszerű lesz az egész: megkapom a zöldkártyát, interneten keresek állást, a vízumtárgyalást követően 6 hónapom belül kiutazok elrendezni a papírmunkát a zöldkártyával, ekkor elmegyek néhány állásinterjúra, hazajövök, lediplomázok, keresek néhány kiadó ingatlant a neten, majd az utolsó vizsgám után kiutazok abba a városba, ahol munkát kaptam (várhatóan Seattle) kibérlek egy kecót és ott folytatom majd az életemet. Várhatóan megismerkedek egy csinos fiatalemberrel, aki feleségül vesz, és boldogan élünk, még meg nem halunk. :)

Veszélyesen naívan hangzik? Szerintem nem. Ha túléltem egy költözést Budapestre, akkor a következő már gyerekjáték! Oké, tudom, hogy most mit gondoltok: Budapest mégsem egy másik ország, bármikor hazamehetsz, csak néhány óra és magadhoz tudod ölelni a családodat. Igaz. De a régi harcosokkal ellentétben engem nem üldöz el a kormány... legalábbis nem úgy, ahogy őket :) Szóval ezt az utazást én választottam!
Ákos mindig azt meséli, hogy amikor hazajön, a nagymamája mindig ezeket kérdezi tőle: "És van hol aludnod? És ki főz rád? Anyuka már nincs ott veled... nagyon nehéz, ugye?" Nos, igen... Mindig lesznek olyanok, akik nem fogják megérteni, hogy az álmok néha másik országba sodorják az embert. És nem azért mennek el, mert muszáj, hanem azért, mert például a milánós Scala-ban szeretnének táncolni... vagy Amerikában élni. És jelentem, már ötödik éve élet egyedül, és a főzés sem esik nehezemre! Szociális természetemnek köszönhetően könnyen ismerkedem, és a tegnapi ZP-ben ketten is fel akartak szedni! (Ez a kineziológus télleg kinyitott valamilyen kaput... majd erről is mesélek egyszer) Szóval tökéletes formában vagyok, boldog, kiegyensúlyozott! És még véletlenül sem mesélek a nagyimnak arról, hogy mik a terveim, mert úgysem értené meg :)

Szóval, ha álmaidat (az összes legális álomra gondolok most) csak azért nem valósítod meg, mert félsz attól, hogy csalódást okozol majd azoknak, akik szeretnek, akkor nagyon rossz úton jársz! Mert akik álmaid útjába állnak, sosem szeretek téged!

Holidays, Celebrated Dates, Important Days

A piros betűs ünnepeken felül természetesen ebben az országban is vannak nevezetesebb napok, fontosabb dátumok, amikre megemlékeznek. Nem feltétlenül azzal, hogy nem veszik fel a munkát, csak amolyan kis lightos semmiséggel. Például virágot vesznek egymásnak, vagy beöltöznek. A lényeg, hogy jól érzik magukat, és ünnepelnek!

Tehát nézzük szépen sorjában, milyen napokon lehet még szentimentális hangulatba kergetni magunkat in the USA:

• Január 24 [Minden évben]: Belly Laugh Day
• Február 2 [Minden évben]: Groundhog Day
• Február 12 [Minden éveben]: Lincoln Születésnapja
  
• Február 14 [Minden évben]: St. Valentin Napja
  
• Február 22 [Minden évben]: Washington Születésnapja
  
• Február 24, 2009: Fat Tuesday
• Március 10, 2009: Good Friday (A tőzsdék ezen a napon bezárnak)
  
• Március 17 [Minden évben]: St. Patrick Napja
  
• Április 1 [Minden évben]: Április Bolondjainak Napja
  
• Április 12, 2009: Húsvét Vasárnap
• Április 22 [Minden évben]: Föld Napja
• Április 22, 2009: Titkárok, titkárnők Napja
• Május 5 [Minden évben]: Cinco de Mayo
• Május 10, 2009: Anyák napja [Máj. 2. Vasárnapja]
• Május 16, 2009: Armed Forces Day [Máj. 3. Szombatja]
• Június 14 [Minden évben]: Zászló Nap
• Június 21, 2009: Apák Napja [Jún. 3. Vasárnapja]
• Július 26, 2009: Szülők Napja [Július 4. Vasárnapja]
• Szeptember 13, 2009: Nagyszülők Napja [A Munka ünnepét követő első Vasárnap]
• Szeptember 16 [Minden évben]: Stepfamily Day
• Szeptember 17 [Minden évben]: Citizenship Day
• Szeptember 25, 2009: Native American Day [Szep. 4. Pénteke]
• Október 16 [Minden évben]: Főnökök Napja
• Október 17, 2009: Sweetest Day [Okt. 3. Szombatja]
• Október 31 [Minden évben]: Halloween
• November 3, 2009: Választás Napja [Nov. első Hétfőjét követő Kedd]
• December 12-19, 2009: Chanukah/Hanukkah
• December 26 - Január 1 [Minden évben]: Kwanzaa
• December 31 [Minden évben]: New Year's Eve
  

Azok, akik bővebben szeretnének olvasni az ünnepekről, azok csak kattintsanak rá az ünnep nevére. (Itt jegyezném meg, hogy a felugró oldalak angol nyelvűek.) Mint láthatjuk, van itt minden, mi szem-szájnak ingere!

Sajnos ez az ország sem tökéletes, itt is csavargatják az órákat. Hogy mikor?

• Március 8, 2009 02:00 (+1h)
• November 1, 2009 02:00 (-1h)

És hogy mi lesz a kedvenc ünnepem? Melyik napot fogom a legjobban élvezni, szeretni? Melyiken fog körbelebegni az ünnep hangulata, és tudom átadni magam az érzésnek? Nem tudom... még nem! De majd akkor, amikor ott leszek, kiderül. Mert egyszer kiderül. És nem is olyan soká! :)

National Holidays in the US

Szerintem nagyon kevés olyan ember él ezen a világon, aki ne szeretné a nemzeti ünnepeket. Nem is azért, mert mindenféle folklor és hagyományőrző programon vehet részt, hanem azért, mert nem kell dolgozni, iskolába menni. Bár az üzletek általában vasárnapi nyitvatartással üzemelnek, mégsem olyan ez a nap, mint egy általános hétvége! Ezt a napot körbeszövi az ünnep szelleme, és ha más nem is, de az utcákat ellepő tömeg emlékeztet minket arra, hogy valami történt ezen a napon...

De ugye nem minden országban ünneplik Augusztus 20-át, és nem mindenhol van ugyan akkor Szilveszter sem. Az amerikai egy olyan kis precíz nép, hogy nemzeti ünnepeit az interneten több honlapon is listázza és magyarázza: ha valaki esetleg nem tudja, hogy adott napon mit ünnepelnek, csak rákeres, és már olvashatja is!

2009 Hivatalos Ünnepei Amerikában

• Január 1, 2009: New Year's Day [Minden évben Jan. 1.]
• Január 19, 2009: Martin Luther King Day [Jan. 3. hétfője)]
• Január 20, 2009: Inauguration Day - Beiktatás [Minden 4. évben]
• Február 16, 2009: Presidents Day (Observed) [Feb. 3. Hétfője]
  megjegyzés: az elnökök napja Washington születésnapja is egyben (Observed)
• Május 25, 2009: Memorial Day (Observed) [Máj. utolsó hétfője]
• Július 4, 2009: Independence Day - Függetlenség Napja [Minden évben Júl. 4.]
• Szeptember 7, 2009: Labor Day - A Munka Ünnepe [Szep. 1. hétfője]
• Október 12, 2009: Columbus Day (Observed) [Okt. 2. hétfője]
• November 11, 2009: Veteran's Day [Minden évben Nov. 11.]
• November 26, 2009: Thanksgiving Day- Hálaadás [Nov. 4. csütörtöke]
• December 25, 2009: Christmas Day [Minden évben Dec 25.]
  

Néhány dátum után megtalálható az (Observed) megjegyzés. Ez annyit jelent, hogy az adott nap általában ünnepnap, a bankok bezárnak, és a legtöbben szabadnapot kapnak. Nincs iskola, és a kormányzati irodák és a tőzsdék is zárva vannak.
Az Inauguration Day minden 4. évben, közvetlenül az elnökválasztási ceremónia után kerül megrendezésre.
Nagyon érdekes dolog, hogy ha az ünnepek hétvégére esnek, akkor a közalkalmazottak, postások, banki alkalmazottak, kormányzati tisztviselők extra szabadnapot kapnak. Ha az ünnep Szombatra esik, akkor előző pénteken, ha Vasárnapra, akkor az ünnepet követő hétfőn nem veszik fel a munkát. Ezekről a napokról bővebben itt olvashatsz.

Egész sok fizetett ünnep van ebben az országban, és a fontosabb napokról még nem is beszéltem :)

Do you think you smart?

A legtöbb európai nyálát veri műveltsége és iskolázottsága miatt, és meg van róla győződve, hogy egyetlen amerikai sem tudja, hogy Európa nem egy ország, hanem egy kontinens, illetve, hogy Magyarország fővárosa Budapest, nem pedig Bukarest.

Szörnyülködve nézzük a YouTube-ra felpakolt videót, amiben a szőke amerikai hölgyike nem tudja, melyik európai ország fővárosa Budapest, és nevetünk, amikor az utcán megkérdezett amerikai állampolgárok nem tudnak U betűvel kezdődő országot mondani. Önelégült mosollyal, és dagadó kebellel ülünk fotelünkben, és még magunknak sem valljuk be, hogy tulajdonképpen a feltett kérdésekre a válaszokat válogatott idióták adták, és nagyon gyorsan lehetne ennyi nyomit találni Budapest poros utcáin is.

Az angolszász oktatási rendszerben lehetősége van a gyereknek már általános iskolai éveiben, hogy megválassza, mit szeretne tanulni, és mit nem. Ha őt érdekli a fizika, akkor felvehet több elméleti és gyakorlati fizikát oktató tárgyat, tagja lehet a IFSZ-nek (Ifjú Fizikusok Szövetsége). Nem kell földrajzot tanulnia, vagy haladó történelmet, mert úgysem fog vele foglalkozni, nem érdekli. Alapokat kap majd, saját országáról, annak földrajzáról, történelméről kap némi információt, de nem kell olyan dolgokat tanulnia, amit nem szeretne, ami nem érdekli.
Ellentétben a Magyarországon uralkodó iskolai szokásokkal, ahol egyre inkább az a divat, hogy tanítsunk meg mindent szegény gyerekkel, és szarjuk le jó magasról, hogy ő mit akar. 18 éves koráig kötelező neki iskolába járnia, és egyébként sincs más dolga, mint tanulni. (Meg persze sportolni, ha elvetemóült szülei azt akarják, hogy ne legyen 200kg.)

És akkor most vegyen mindenki egy mély levegőt, és nézzen mélyen magába. Fordítsuk meg a dolgokat, és nézzük, mi mennyit tudunk Amerikáról? Ha valaki azt kérdezné tőlünk, hogy melyik állam fővárosa Sacramento, tudnánk rá kapásból válaszolni? Rá tudnánk vágni magabiztosan, hogy California? Pedig ez egy olyan állam, amiről kb naponta hallunk, márcsak a kormányzója miatt is... És ha azt kérdezem, hogy mi Rhode Island fővárosa? Vagy mi Floridáé? Esetleg New York államé? Na, tudjuk rá a választ? Tudjuk, hogy Providence, Tallahassee és Albany? Nem hiszem. Tudjuk, hogy ki New York állam kormányzója? (David Paterson) Hogy Washington D.C. az nem állam? Nem hiszem... Kevesebb esélyt látok arra, hogy Magyarországon, vagy akár európában találunk egy olyan embert, aki tudja ezekre a kérdésekre a választ, mint arra, hogy találunk amerikában egy olyan embert, aki tudna mesélni Európáról. És miért gondolom, hogy a kettő ugyan olyan fontos? Miért, nem ugyan azon a bolygón lakunk?

Gondolkozznuk, mielőtt bárki feje felett pálcát törünk!

Why Seattle?

Mikor kiválasztottam a várost, ahová menni akarok a következő kritériumokat támasztottam vele szemben:

- Legyen nagy, de ne túl nagy
- Legyen izgalmas, de nem túl nyüzsgő
- Legyen messze, de ne túl messze
- Az átlag hőmérséklet nyáron ne haladja meg a 30 °C-ot
- Legyen tavasz, nyár, ősz és tél is
- Legyen zöld területe
- Legyen civilizált
- Ne legyen túl drága
- Az emberek lehetőleg legyenek barátságosak
- Legyen álláslehetőség
- Legyen jó lakhatási körülmény
- Lehessen autóval közlekedni (vagy legyen nagyon jó tömegközlekedése)
- Lehetőleg legyen vízpartja
- Legyenek szép természeti adottságai
- Ne legyen divatváros (ne legyen turista paradicsom, vagy sznobok közkedvelt úti célja)
- Ne legyen tornádó, földrengés, szökőár gócpont

Mindezek tudatában elkezdtem kutatni városok után, mikor megláttam az "A férfi fán terem" című sorozatot, amiben a főszereplő csajszi Alaszkába költözik. A város légköre nagyon tetszett, de nem akartam ennyire hideg, és világvégi helyre menni, tehát elkezdtem lefelé csúsztatni az ujjamat az USA térképen, mikor is megakadtam Washingtonban. (Nem, nem D.C.) Mit is tudunk róla:

- Fővárosa: Olympia
- Legnagyobb városa: Seattle
- Kormányzó: Christine Gregoire
- Területe: 184 824 km²
- Népessége: 5 894 121 fő
- Az unióba 1889 november 11-én vették fel (ő volt a 42. állam)
- Időzóna: PST: UTC -8/-7

És akkor most tekintsük át a listánkat újra, és nézzük meg, hogy Seattle hol bukik el? Szerintem sehol, és ez a lényeg ;) Mert valaki a minap azt mondta nekem, hogy nem számít ki mit gondol, a lényeg, hogy nekem feleljen meg a város, ahová költözni szeretnék. Mert én fogok ott élni, nem más. Ez egy olyan döntés, amit egyedül nekem kell meghoznom. És én készen állok! És mivel ökör nem vagyok, a változtatás jogát is fenntartom ;) De még kitartok Seattle mellett!

The Visa

2007 októberének végén épp szörföztem az interneten, amikor megpillantottam egy bannert, ami azt hirdette, hogy nagyon olcsón lehet jelentkezni a Greencard Lottery programra. A dolog lényege annyi, hogy az amerikai állam 50.000 ember számára biztosítja a letelepedés, munkavállalás lehetőségét évente. Nos, én úgy voltam vele, hogy 15 dollárért kb a hülyének is megéri regisztrálni, hát még nekem! Mert ugye mit veszíthetek? Maximum nem választanak ki, de legalább megpróbáltam, megadtam az esélyt, hogy adjanak nekem Zöldkártyát :)

És a huncut amerikaiak kapva-kaptak az alkalmon, és kiválasztottak. Pár hónap telt csak el, és felhívtak telefonon: "Congratulaton! You won the Green Card!" És én örültem... Nagyon...
De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ez ebben a formában még nem igaz! Mert ez csak annyit jelent, hogy benne vagy a kiválasztott 50.000-ben, de a vízumigénylési procedúrát még végig kell csinálnod. Küldenek mindenféle papírt, amit ki kell töltened, visszaküldened, interjúra menned, és majd ezután dől el, hogy kapsz-e zöldkártyát, vagy sem. (Nem mintha elhittem volna, hogy az USA pusziért ad neked vízumot.) Szóval még van pár lépcsőfok, amit meg kell mászni, de remélhetőleg könnyedén fogom venni az elém állított akadályokat! Az igazság az, hogy ez az álmom... És nem félek megvalósítani! :)

Egyébként elmondanám, hogy nagyon vicces dolgokat kérdeznek ám a vízumigénylő papíron. Kedvenceim közé tartozott az a kérdés, hogy "Ön tagja-e valamilyen terrorista szervezetnek, tervez-e bármilyen merényletet az Amerikai Egyesült Államok, vagy annak elnöke ellen?" Válaszlehetőség: "Igen" vagy "Nem". Kérdem én, ha így is lenne, ki az, aki mindezt bevallja? Senki! De ha belegondolunk, akkor rájövünk, hogy a vízumigénylés pusztán bizalmon alapul. Hiszen nem ismernek téged, nem tudják, milyen ember vagy, és ahhoz, hogy megismerjenek sokkal több esszé kérdést kellene feltenni, viszont hogy azt elolvassák, rengeteg embert kellene alkalmazni, tehát ez lehetetlen. Az USA felteszi neked a legfontosabb kérdéseket, és ha hazudsz, az egyszer úgy is kiderül. És akkor kitoloncolnak. Azt mondják neked, hogy itt és itt mi megkérdeztük. Itt és itt te azt mondtad, hogy. Hazudtál. Nem szeretnénk többet az országunkban látni. Ennyi! És ez tökéletesen működőképes rendszer. (Megjegyzem, ezt a terrorista kérdést az oroszok is felteszik a vízumigénylésnél... szóval lehet, hogy valamiféle séma lapján működik mindez)

Ami nagyon meglepő volt számomra, hogy speciális fényképet kellett mellékelni a vízumigénylő laphoz. Megadták a paramétereket, és én kb 1 hetet töltöttem azzal, hogy kitaláljam, hogyan csinálok egy már kész képből ilyet. Pedig a megoldás igazán egyszerű: egy barátnőm javaslatára ellátogattam az Amerikai Nagykövetség honlapjára, ahol nagyon hamar meg is találtam azon fényképészek névsorát, akik készítenek USA vízumigényléshez szabványképeket. Elmentem, megcsinálták, kifizettem, feladtam a postán. Az egész kb. 30 perc volt + az utazás. Szóval nem olyan nagy was is das!

Tanulság? Ha valamit nagyon szeretnél, azt idővel bevonzod! És nem szabad megijedni semmitől, mert előtted már oly sokan megugrották a követelményeket, miért pont neked ne sikerülne!?
Csak akarni kell! ;)

Why?

Gondolom mindenkiben felmerül a kérdés, hogy miért döntöttem úgy, hogy elköltözök. A válasz rettentően egyszerű: azon túlmenően, hogy a mai politikai és társadalmi állapotok élhetetlenné teszik aprócska országunkat, ez az álmom már kisgyerek korom óta!

Mert már ici-pici kölök ként is tudtam, hogy külföldön akarok élni! Mindig is az USA volt a célállomásom, de persze az állam mindig változott. Texas, New York, California attól függően, hogy épp a Dallas, a Sex és New York, vagy a Vészhelyzet volt a kedvenc sorozatom. Most a Will és Grace az, mégis úgy döntöttem, hogy Washingtonba akarok menni. Méghozzá Seattle-be.
Seattle egy amolyan viharos, esős, világ végi város. Nagy, de mágsem olyan nyüzsgő, mint New York City. Esős, de mégsem London. És mivel nem akarom az év 365 napját bundában tölteni, az alaszkai költözésről pár perc alatt lemondtam... Meg ugye, nem akarhatok elköltözni a világ végére!

Nem menekülök! Nincs mi elől futnom. Van szerető családom, vannak barátaim, és természetesen vannak nehéz napjaim is, de ez természetes. Ha nincsenek drámák, nem értékeljük a szép és nyugodt napokat. Ha nincsenek konfliktusok, nem fejlődik a személyiségünk. És ha nem merünk lépni, akkor mindig bennünk marad a kérdés: Mi lett volna, ha?