Mariann is confused!

Teljesen össze vagyok zavarodva! Hova fogok költözni, ha Amerika csődbe megy itt nekem??? Vagy Magyarország áll a szakadék szélén? Ha őszinte akarok lenni, nem tudom, hogy mi a jobb: A JFK-n megtudni, hogy az ország, ahonnan jöttem már nem létezik, de mint nem létező ország rezidense, nem léphetek be Amerikába, vagy az indulás előtt pár nappal megtudni, hogy azt az országot, amit kiszúrtam magamnak felszántották, és beszórták sóval?

Error - Error - Error

I'm a hard worker!

Ma 2 egész órán keresztül túlóráztam. Nem is tudom, hogy mi ütött belém, de így volt. Tulajdonképpen nem nagyon értem a pesti emberek habitusát. Egész nap nem történik semmi, halálra unom magam az íróasztal mögött, már 3 szintet léptem a Heroes Triviaban, és épp kezdek örülni, hogy már mindjárt vége a munkaidőnek, mikor az utolsó utáni percekben mindenki el akar végezni egy egész heti melót! Hihetetlen, hogy egyesek nem tanulnak a hibáikból. Aztán mikor azt mondod nekik, hogy bocsi, de tényleg le kell lépned, akkor hirtelen 5 percen belül lesz elfogadás, aláírás, méret, határidő, szállítás. Strange!

Legújabb kreatív barátom (a Facebook szerint már barátok vagyunk) viszont ma hiába robotolt este 7ig, sajnos nem volt leadásuk. Majd holnap. Szegényke, még nem tudja, hogy ami ma nem ment, az holnap tuti biztos Mission: Impossible! Még akkor is, ha áthelyezett munkanap van. De majd meglátjuk! :)

Azért egy pöppet irigykedem kedvenc kolléganőimre, akik a Sanoma jóvoltából délután 3h óta Wellnesseznek!

Swedish vs. English

toothpastefordinner.com

When I Grow Up

A Pussycat Dolls videóján felbuzdulva elkezdtem egy kicsit nosztalgiázni. Visszagondoltam gyermekkorom szép és gondtalan napjaira, és eszembe jutott egy videó klip. A Pet Shop Boys - Go West című száma. Emlékszem, amikor még nem volt zenecsatorna, néha levetítette az M1 és én úgy örültem neki, minden nap azt vártam, annyira szerettem. Most ismét meghallgattam, és képzeljétek el, tisztára az az életérzés sugárzik ebből a zenéből, amit most érzek: Irány nyugat, mert ott kékebb az ég, zöldebb a fű, tisztább a levegő, és azt lehet csinálni, amit akarunk. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy Amerikában sincs kolbászból a kerítés (nem, nincs!) és mindenért meg kell dolgozni. De ha már dolgozunk, akkor fizessenek érte. És nyugaton még mindig többet ér a munka, mint itthon! Azoknak, akik nem tudják, miről beszélek, azok nézzék meg a kis klippecskét :)

Bár nem 6 évesen jöttem rá, hogy mi akarok lenni (ha jól emlékszem, a repertoárban szerepelt csillagász, tornaedző, közgazdász) hanem csak mostanában, de akkor is vicces, hogy pont ma bukkantam rá a Monsters.com egyik hirdetésére: When I Grow Up I Wanna Work in Advertising. Röviden és tömören a videó arról szól, hogy a reklám szakma szar, 100% hogy találsz jobb állást az ő weblapjukon! Mivel minden munkának vannak árnyoldalai, ezért én mégis csak adnék egy esélyt a médiás melónak! Just to be on the safe side! ;)

Elképzelhető, hogy az, hogy most találtam meg ezeket a kis videókat nem véletlen! És mivel én nem hiszek a véletlenekben, ezért a lehet szócskát most tényre változtatnám. Szóval a videók megtalálása jel volt. Én úgy értelmezem, hogy mindig is tudtam, hogy külföldre akarok menni, csak sosem foglalkoztam eleget a kérdéssel ahhoz, hogy eldöntsem, melyik országba. Eddig nem volt bátorságom elkezdeni a szervezést, mert féltem attól, hogy mi lesz, ha megvalósul az álmom. Most már nem félek! Nem félek attól, hogy valóra válik! Nem félek a jövőtől, mert tudom, hogy mit akarok csinálni! Nem lebeg bennem olyan kérdés, hogy mi lesz majd, ha... Mert meg fogom tudni oldani! Mert én mindent elkövetek annak érdekében, hogy sikerüljön! És fog is!

FLUKE: The Hungarian Blockbuster

Amikor pár hónappal ezelőtt megtaláltam az egyetemünkön egy produkciós cég szórólapját, amin ingyenes filmvetítésre toborozták a népet, nem is sejtettem, hogy egy még be sem mutatott film tesztvetítésére fogok menni az egyik haverommal. OK, lehet, hogy Ők tök precízen ráírták az összes információt a szórólapjukra, de én csak azt vettem észre, hogy ingyen van, és hogy az időpont tökéletes :)

Szóval mikor megérkeztünk a moziba, és a rendező, Keményffy Tamás közölte, hogy tulajdonképpen ez a Mázli című film tesztvetítése, még nincs kész teljesen, és DVD-ről fog menni, nyeltem egy nagyot. Mert bár mindig is szerettem volna azon kevesek közé tartozni, akik véleményükkel megpecsételhetik egy film jövőjét, mégis lebegett felettem az elvárások fehér vászna: nem akartam beégni, hiszen még életemben nem csináltam ilyet. Aztán arra gondoltam, hogy a filmgyártó cégnek az lesz a legjobb, ha őszinte véleményemet mondom el a filmről, és nem az, ha azt írom le, amit hallani akarnak, ezért mikor a film elkezdődött a lehető legkritikusabb énemet vettem elő. Persze bennem motozkált az a nem kevés előítélet is, amit a mai magyar filmek iránt érzek, de szerencsére már az 5. percnél kiderült, hogy ez a film más lesz, mint az eddigi magyar alkotások!

A Moziplussz.hu-n nagyon szépen összefoglalják a film tartalmát:

"Ógyarmat egy osztrák-magyar határon található szegény zsákfalu. A helybeliekre a történet kezdetén rámosolyog a szerencse: felfedezik, hogy a temetőjük alatt húzódik egy olajvezeték. Gyorsan jött ötlettől vezérelve megfúrják és közösen elkezdik árulni a gázolajat, temetésnek álcázva az árúsítást. Dől a pénz! Mindenki boldog és elégedett. Egészen addig, amíg mindenki el nem kezdi a saját zsebére árulni az olajat, egymás árai alá ígérve. A baj pedig nem jár egyedül. Megjelenik a faluban az olajtársaság embere, hogy elsimítsa az ügyet, de a falu elkergeti az válságmanagert, egyenesen a rendőrség karjába. A falusiak elszántak és nem hajlandóak lemondani az olajról. Ellenállnak a karhatalomnak egy remeknek tűnő tervvel. Csakhogy a remeknek tűnő tervek nem szoktak jól elsülni..."

Hogy mi húzza ki a faulit a szarból, és hogy hogyan ússzák meg az ógyarmatiak a csodát bűntetlenül, azt nem árulom el, mert nincs rosszabb dolog a spoileres filmajánlónál!

Eddig azért nem mertem írni a filmről, mert egy titoktartási nyilatkozatot írattak velünk alá a vetítés után, de mivel ma megtaláltam a film trailerét a YouTube-on, és a bemutató Október 23-án van, úgy döntöttem, már jogomban áll a véleményezés! Mert jó! A történet kerek, az esemény folytonos, a szereplők szerethetők, és bár hihetetlenül hangzik, nem lehet előre tudni, hogy mi fog történni! Megéri rá bemenni! Én egyszer sem ásítottam! :)

The day when I was on my first tennis match!

Imádom a munkahelyem! Ha valamiben, akkor abban biztos vagyok, hogy a média szakmában akarok továbbra is dolgozni! Tudom, hogy ez nekem való karrier! Hogy miből? A mellett, hogy nagyon izgalmas és kreatív munka, minden szinten kielégíti az elvárásaimat. Bármilyen rendezvény legyen a városban, akármilyen kiállítás vagy koncert, biztos van egy kiadó, egy rádió vagy egy TV csatorna, aki VIP jegyet akar neked adni csak azért, hogy megőrizze veled a jó kapcsolatot.

Ma is egy ilyen "jószomszédi" viszont ápoltunk Lackóval, amikor elmentünk a Papp László Sportarénában megrendezésre kerülő Tennis Classics budapesti döntőjére. Egyikünk sem volt még soha élő tenisz mérkőzésen, és az, hogy a világ legjobbjait láthattuk játszani hatalmas élmény volt! Mr. McEnroe hozta a formáját, és képes volt balhézni a 3. helyért. Sajnos Mr. Borg nem léphetett pályára mert már hamarabb kiesett, de nem estünk kétségbe, mert hiányát nem lehetett megérezni Ivanisevic és Laconte mellett. A papírforma szerint Mr. Ivanisevic vehette át az 1. helyért járó Herendi vázát, és bár nem volt 100%-osan megelégedve a teljesítményével, egy maximalista sportolónál ez csak természetes.

Mindezek ellenére számomra az est fénypontja a páros, bemutató mérkőzés volt. Cash - Vilas vs. Taróczy - Bahrami. Egyszerűen elképesztő volt! Izgalmas, vicces, látványos, és professzionális! Mr. Bahrami hatalmas showman és bár néhány percig úgy tűnhetett, hogy partnere nem tudja tartani vele a lépést, a mérkőzés végére teljes volt az összhang. Cash és Vilas derekasan küzdött, minden szabályos és szabálytalan trükköt bevetett, de a rövidítésben sajnos alulmaradtak. Taróczy Balázsék gyönyörű, és lássuk be, kissé egyedi szabályrendszerben játszott játékot tudhatnak a magukénak. Gratulálok nekik ezúton is!

Hölgyeim és uraim! Örülök, hogy részese lehettem ennek a csodálatos eseménynek, de nem érzem úgy, hogy megérdemelné Magyarország, hogy több éven keresztül megrendezhesse ezt a gálát. Nem azért, mert nincs hozzá tehetsége, ereje, kreativitása, pénze vagy joga. Nem! Az ok sokkal szánalmasabb: egész egyszerűen a kutyát sem érdekli. Ez nem Amerika, ahol nézők tízezrei szocializálódnak a lelátókon, és nem is Anglia, ahol a kulturális élet nem az Operában, hanem a teniszpálya szélén zajlik. Ez Magyarország, ahol az emberek nem értékelik az élő sportjátékokat. Ahol nem lehet egy belépőjegy elég olcsó ahhoz, hogy valaki megvegye. És most nem arról a párezer emberről beszélek, akik a 4 nap valamelyikén képviseltették magukat. Nem! Arra a több millióra gondolok, akik otthon vakarták a kis popsijukat a TV képernyője előtt.

Mert a híresztelésekkel ellentétben, nagyon is jól lehet látni azt a kis sárga bogyót a legmagasabban lévő szektor utolsó székéről is. Mert minden rémhír ellenére igen is izgalmas élőben látni egy sporteseményt. Együtt lélegezni a játékosokkal, és együtt felugrani a tömeggel az extázis következtében leírhatatlan élmény! Sajnálom, hogy nálunk ez már kiment a divatból. Más emberek lennénk, ha mindez még része lenne a kultúránknak!

Italian Design Exhibition

Ma megnéztük az Olasz dizájnkiállítást Lackóékkal. VIP jeggyel mentünk be, amikért nagyon hálás vagyok :) Bár ha őszinte szeretnék lenni, nem vagyok benne biztos, hogy megért volna 3000 Ft-ot a tárlat, és hogy nem jöttem volna ki keserű szájízzel, ha ki kellett volna csengetnem a zsét. Mert tényleg voltak egész csinos darabok, és az is nagyon tetszett, hogy mindent meg lehetett fogdosni, ki lehetett próbálni. De egy 10-es skálán 5-ös alára értékelem az egészet.

Fügetlenül mindettől nagyon jól szórakoztunk, készítettünk sok-sok fotográfiát. A legtöbb kép megtekinthető lesz a Facebook profilomon, a telefonomról már a gépre töltöttem őket :)

Don't be affraid, I'm coming back!

Milánó szép, Milánó jó, Milánó különleges. És én újra és újra visszavágyok, visszatérek. Légköre furcsa hatással van rám, megédesíti a hétköznapjaimat, megnyugtat, inspirál. Feltölti biológiai elemem, és alkotásra késztet. Minden alkalommal jó hatással van rám, mondhatni újjászületésem bölcsője. Egy hely, ahol felfrissülök, megújulok, pihenek, szórakozok. Egy hely ahol nem csak az utcák, de az emberek is más szögből látnak engem Egy hely, ami folyamatosan csiszol, tanít. Szeretem Milánót!

És pont ezért megyek vissza. 2009 február 2-án reggel 6:00 órakor száll fel a gép Ferihegyről - bocsi anyu, de mivel 2-a hétköznapra esik, gondoltam előző hétvégén majd megünnepeljük a névnapodat. :) A vizsgaidőszak után szükségem van erre az útra... Mert lehet, hogy sokáig ez lesz az utolsó. 5 napig maradok, 7-én reggel térek vissza piciny hazánkba, és kezdem meg utolsó félévemet az egyetemen.

Kettős érzelmek harcolnak most bennem. Izgatott vagyok, de félek is picit! Repülni fogok, de felelősséget merek-e vállalni majd?

I want some stocks!

Tegnap befektetési tanácsot adtam az egyik kolléganőmnek, és hogy jól megalapozott döntést hozhassak, felhívtam az anyukámat, és megkérdeztem tőle, hogy mi a helyzet mostanság a piacon. Ő elmondta, hogy élelmiszer iparba kell fektetni, és hogy a K&H alapjait kell figyelni, mert azok most jók. Azt is megbeszéltük, hogy a gazdasági válság miatt részvénybe fektetni most eléggé kockázatos, ennek ellenére, én lecsekkoltam az OTP és a MOL árfolyamát, és ha már a Portfolio és a Yahoo! Finance közelében jártam, megnéztem néhány papírt, hogy szuperál.

Abban már biztos vagyok, hogy idén fogok venni 100 db Humet részvényt. Szegény annyira rossz, hogy ennél rosszabb nem igen lehet, történelmi minimum értéke 10 Ft volt, ma mikor utoljára néztem, akkor 34 Ft-on állt, szóval nagyot bukni nem lehet rajta :) Viszont arra is felkaptam a fejem, hogy az OTP benézett 4000 Ft alá, és meg is fogadtam magamnakl, hogy ha 2000 Ft-ba fog kerülni egy részvény, akkor majd jól bevásárolok belőle, mert ha valami, akkor az OTP soha se fog csődbe menni! És ez tény. :)

Az egyetlen probléma ezzel a részvényvásárlás dologgal, hogy már nem hozza ki a Magyar Posta a kinyomtatott értékpapírokat, hanem nyitni kell egy számlát, amire valahogy egyszer csak rákerül az a papír, amit megvettél. Ez nekem annyira nem tetszik, mert ha már veszek valamit, akkor az a minimum, hogy éjjelente megsimogathatom és magamhoz ölelhetem. Vagy ez csak nekem fontos? A csili-vili, kis cirádás, színes-szagos, kinyomtatott, arannyal futtatott papírok csak engem hoznak lázba? Azok voltak a szép idők, amikor el lehetett még dicsekedni bárkinek velük (aztán jól kiraboltak, de legalább irígykedtek kicsit). Mostmeg!? Ha valakihez odavágod a számládat, hogy nesze, itt van, tied, pár órán belül jön a SWAT, oszt tarkónlövik. Vagy az APEH jön és összeverik? Nem tudom... a lényeg, hogy borzasztó!

Once uppon a time I was in Milan

2008. Szeptember 30.

Kedves Naplóm!

Ma Milánóba megyek! Már nagyon izgatott vagyok az út miatt. Tulajdonképpen csak holnap fog felszállni a gép, de mivel a pontos indulás 6:15-kor van, a reptérre 4:15-kor kell kiérni, és este egy nagy partiba fogok menni, ezért nem vagyok benne biztos, hogy le fogok feküdni aludni. Bár az egész attól függ, hogy mennyire lesz lájtos a buli.

2008. Október 1.

Kedves Naplóm!
Megérkeztem Milánóba, és ahogy azt már előre sejtettem, nem aludtam tegnap este egy szemhunyást sem. Tisztára kész voltam a reptéren, annyira féltem attól, hogy nehogy elaludjak és lekéssem a gépet, de szerencsére sikerült ébren felszállnom. A repülőút baromi rövid volt, épp csak pislogtam egyet, mikor egy kedves légiutaskísérő kislány azt mondta, hogy le kéne szállni. Én rémülten kérdeztem, hogy mi baj a géppel, mire ő azt mondta, hogy semmi, csak megérkeztünk Milánóba. A busz út is nagyon rövidkére sikeredett, nem tudom, hogy Bergamot tették közelebb Milánóhoz, vagy csak nagyon gyorsan mentünk, de sitty-sutty megérkeztünk. Ákos a buszmegállóban várt, és mivel látta, hogy már régen nem aludtam, ő ráncigálta a gurulós bőröndömet. Sajnos dolgoznia kellett, ezért én beültem reggelizni, és sétáltam egyet a városban. Mikor hazaértünk, Ő főzött nekem egy teát, ami olyan erősre sikerült, hogy kiélesedtek az érzékeim és éjfélig pörögtem, mit egy búgócsiga.

2008. Október 2.

Kedves Naplóm!
A mai szépítő alvás után elmentünk vásárolni, és nézelődtünk a városban. Legnagyobb bánatomra főszezon volt a ruhaüzletekben, ezért nem lehetett fillérekért kincseket vásárolni, viszont nem vagyok szomorú, mert ha őszinte akarok lenni, egyik ruhadarabra sem tudtam azt mondani, hogy bárcsak megvehetném, annyira tetszik! Este Tal főzött, és életemben először Shrimp levest ettem. Nem tudom, hogy mi a shrimp magyarul, de valami rákocska. Ahhoz képest, hogy "hal" nagyon finom volt! Mindezek felett Tal egy gasztronómiai zseni, és nem csak az ízek voltak isteniek, de a tálalás is mesteri volt.

2008. Október 3.

Kedves Naplóm!
Nagyon csalódott vagyok, mert nem láthattam Ákost táncolni a Scala-ban. Sajnos tegnap és tegnap előtt sztrájkoltak a zenészek, ezért elmaradt 3 előadás, és a mai bérletes volt, ezért nem tudtunk rá jegyet venni. Bánatomban bevetettem magam az összes útba eső boltba, de ugyan az történt, mint tegnap, nem tudtam venni magamnak semmit, csak néhány apróságot a barátaimnak. Este Dario és Marco érkezett hozzánk vacsorára. Tal tonhalat csinált. Isteni finom volt, el sem hittem, hogy hal. Darioek nem zavartak sok vizet, mert bevetették magukat a számítógép elé, és a SimCity nevű játékkal keztek játszani. Nagyon izgatottak voltak a városuk miatt, mert nem akartak odaköltözni az emberek. Ákossal nem értettük, hogy mi ebben ennyire szuper, de legalább tudtunk egy nagyot beszélgetni :)

2008. Október 4.

Kedves naplóm!
A mai nap nagyon jó volt! Dél körül keltünk, vettünk műanyag poharakat, és elpakoltuk a tegnapp beszerzett törékeny dolgokat, amiket még Tal régi lakásából hoztunk el. Vacsira pizzát ettünk, este 10-kor pedig kezdetét vette a mulatság. Jött sok ember, legalább 40-en voltunk a kb 40 négyzetméteres lakásban. A házavató-szülinapi-diplomázós buli nagy népszerűségnek örvendett, jöttek táncosfiúk és táncoslányok a Scalaból, és egyszerű, földönfutó munkás emberek is: pszichológus, fodrász, restaurátor, programozó, stylist, építész... Sok mindenkivel beszélgettem, bár a balettes emberkék kicsit unalmasak voltak, érkezéskor leültek a kanapéra, és csak akkor álltak fel onnan, mikor elmentek. Összességében meg voltam elégedve, mert bár attól féltem, hogy senki sem fog velem beszélgetni, mert nem ismernek, és mert nem tudok olaszul, nagyon kedvesek voltak velem, és mindenki megpróbált angolul kommunikálni! Sajnos az egyetlen heteró vendég fiú egy szót sem beszélt angulul, és mellesleg 170cm alacsony volt ezért nem alakult ki közöttünk amore, de nem baj! Ha legközelebb Milánóban leszek, megígérte, hogy megcsinálja a hajam ingyen (igen, ő a fodrász).

2008. Október 5.

Kedves naplóm!
A mai napom igen hosszúra sikerült, 36 órán keresztül tartott. A tegnap esti buli utolsó vendége hajnali 4-kor ment haza, ezért másnap délután 2ig alukáltunk. Ébredés után kitaláltuk, hogy elmegyünk a Como tóhoz, ami nagyon közel van Milánóhoz. Semmi különös, de nagyon szép, és George Clooney-nak is van ott villája. Vonattal csak 50 perc. Szóval elmentünk oda, és valóban nagyon szép hely. Hangulatos és tiszta a levegője. Láttunk sok vadkacsát és hattyút, és lefotóztam az összes épületet, mivel nem tudtuk pontosan, hogy hol lakik az a Clooney gyerek. Nem tudom, hogy miből telik neki ezen a környéken villára, és azt sem igazán értem, hogyan képes ezt az életszínvonalat fenntartani, dehát nem sok közöm van hozzá. Mindenesetre furcsa, hogy erre képes egy agglegény. Mikor hazaértünk Milánóba, elmentünk színházba, megnéztük az Orion című modern balettet. Nagyon örültem neki, hogy ingyen volt a jegy, és hogy láthattam a Scala táncosait a szinpadon, de maga a darab nem volt elragadó. Nem szólt semmiről. És ezt nem csak azért mondom, mert Ákos nem táncolt benne! :) Este ismét nem aludtam, mert a gépem nagyon korán, reggel 8:15-kor szállt fel, ami annyit jelentett, hogy 6:15-re kellett a reptéren lenni, és a 4:45-ös buszra felszállni. A pakolással nem volt gondom, mert nem jöttem haza több cuccal, mint amennyivel kimentem. 10:30-ra be is értem dolgozni, és Budapest egyik hídján átrobogva az jutott eszembe, hogy néhány órája még a svájci hegyeket nézegettem Como-ban...

Nagyon nagyon jól éreztem magam - és szerintem ez senki számára sem meglepő! Már tudom, hogy mikor megyek legközelebb: ha minden terv szerint alakul, akkor 2009 Január 31 - Február 8 között ismét Milánó utcáinak meghódításán fogok munkálkodni. Remélem, hogy akkor majd lehetőségem lesz elmenni Firenzébe, és találkozni az Ákos által oly sokat emlegetett Luigiékkal is. De ez persze még a jövő zenéje! :)

I'm arrived

Megérkeztem Milánóból ma reggel, és most nincs elég életerőm ahhoz, hogy egy hosszú élménybeszámolót tartsak. Viszont ízelítőként megmutatom, hogy mi a különbség Európa és Olaszország között. Alapvetően úgy terveztem, hogy 2 fős amatőr színjátszókör keretében Ákossal eljátsszuk a szituációkat, de szerencsére sokan felfigyeltek már a kulturális különbségekre, és egy igen kreatív elme leforgatta ezt a videót. Jó szórakozást hozzá! :)

Ja, és tapasztalataim alapján mindegyik szituáció úgy van, ahogy azt a kisfilm mutatja. És ez legjobban akkor idegesíti az embert, amikor a reptéren sorban áll...