Megvolt a nagy esemény, hölgyeim és uraim, ma voltam az Amerikai Nagykövetségen, hogy ügyemben megtegyem az utolsó lépéseket!
9:30-ra volt időpontom, de már 8:45-kor elindultam a Szabadság térre, mert féltem, hogy el fogok tévedni. Cserébe 9:00-ra megérkeztem, és a "határon" közölték, hogy egy kicsit korán tetszett érkezni! Mondtam, hogy igen, mert féltem, hogy el fogok tévedni... ugye ez szokásom. Hát beengedtek. A 40 tonnás vaskaput serényen kinyitotta egy udvarias vámos, aki elkobozta az összes elektromos készüléket ami nálam volt (a pendrive-tól Penny-ig). Majd kinyitotta a második ajtót, és én a díszes vízum ügyintézés halljában találtam magam. Csodaszép, kör alakú váró közepén egy kör alakú asztal, rajta tollak (az asztalhoz kötve) és vízumigénylő lap kitöltési útmutató. Az ajtó mellett sorszámkérő, 3 választható gomb. Mariannka megnyomá a Bevándorló Vízum gombot, megkapja a 400-as sorszámot, ami kedvesen megkéri arra, hogy foglaljon helyet.
Kisvártatva a hívó táblán megjelent a számom, és az 5-ös ablak. Felálltam, és hónom alatt az otthon precízen mappába rendezett irataimmal, határozott léptekkel közelítettem az ablakhoz. Már-már hallottam fülembe csengeni az ügyintéző hölgy dicsérő szavait: Már tíz éve dolgozom itt, de ilyen gondosan összeállított dossziét még nem láttam! Erre miután megmondtam a nevemet, közölte, hogy amíg ő előre hozza az ügyirataimat, addig szépen szedjem ki a papírokat a dossziéból... No comment.
Az első probléma akkor volt, amikor meglátta a hölgy a zöld színű erkölcsi bizonyítványomat. Azt ugyanis nem fogadja el az nagykövetség. Hogy miért? Azért mert az csak azt bizonyítja, hogy az elmúlt 5 évben tiszta voltál, de az elévült bűntényeket nem tartalmazza. (Nem mintha nekem lenne olyanom :)) Szóval a megfelelő okirat a Bűnügyi nyilvántartóból kért kivonat, amin igazolják, hogy a bűnügyi nyilvántartóban semmilyen formában sem szerepelsz. Az igazság az, hogy amikor megjött ez az igazolás, akkor rá volt írva, hogy nem erkölcsi bizonyítvány, ezért én azt hittem, hogy rossz. És kidobtam... Mert ott, ahol eddig volt, nincs, tehát ez az egyetlen lehetséges magyarázat... Kidobtam. De jövő héten keddig megjön az új, szóval nincs baj. Hiány pótlásként benyújthatom egy későbbi időpontban.
Nagyon meglepett, hogy az érettségi bizonyítványomon kívül semmilyen bizonyítványt nem kértek, de később megtudtam, hogy miért.
Miután végeztünk, a hölgy megkért, hogy üljek le, és figyeljem a kijelzőt, mert nem sokára szólnak a 7-es ablakból, hogy mennyek befizetni a vízum díjat. Én leültem, és vártam. Egyszer csak meglátom a számomat: 400 és az ablakot 5. Felálltam, és odaballagtam az ablakhoz. Kiderült, hogy van ám még egy probléma: meg kellene adni egy amerikai címet, merthogy oda fogják küldeni a Zöldkártyát, illetve a Biztosítási számot, ha a procedúra végén rábólintanak a dologra. Tipródtam egy sort, majd eszembe jutott, hogy Nick biztosan megengedné, hogy az ő címét használjam. A bökkenő csak annyi volt, hogy nem tudtam kívülről. De nem baj, a hiány pótlással majd ezt is pótolom.
Mikor következőleg szólítottak, a 7-es ablakhoz kellett mennem. Dollárban befizettem a $775-os vízum ügyintézési díjat, megkaptam a nyugtát, és már szólítottak is a 6-os ablakhoz, ahol levették az ujjlenyomataimat. Nem ám pecsétes, koszos, tintás ujjlenyomatot! Modern, számítógépes, zöld doboz érintős ujjlenyomat vétel volt :) Tetszett!
Végül jött a konzuli interjú. Ismét az 5-ös ablaknál. Egy hihetetlenül cuki, magyart nem igen beszélő. amerikai fiatalember szegezte nekem a kérdéseket arról, hogy mit tanulok, hol tanulom, hová megyek Amerikában, mit szeretnék csinálni, a szüleim mit gondolnak minderről? Mikor elmeséltem neki, hogy már 3 éves korom óta arra készülök, hogy egyszer Amerikában éljek és dolgozzak, felcsillant a szeme. Megkérdezte, hogy anyukám mivel foglalkozik? Én elmeséltem, hogy Magyarország Délkeleti régiójának legmenőségesebb gazdasági tanácsadója, mellesleg van néhány saját cége, gazdasági igazgató egy szemét szállító cégnél, és szabadúszó válságmanagger. Ja, és nem mellesleg kő gazdag, szóval nem kell attól tartani, hogy az Államok terhén maradok :) Sajnos nem jutott eszembe angolul a szemét szállító cég, de sikeresen körülírtam, és több szinonimát is tanultam a konzul úrtól. Megkérdezte, hogy nem okoz-e problémát egy Amerikai cím megadása. Erre én elmeséltem, hogy szerencsére nem, mert van néhány amerikai barátom, akik megígérték, hogy befogadnak, amíg nem találok lakást. Láttam már, hogy ebből baj lesz, a szeme ismét csillogni kezdett, és érdeklődött, hogy honnan ismerem őket. Én meséltem az iskolai csere diák programról, és ő kedvesen végighallgatta a történetemet. Majd megkérdezte, hogy szerintem lehetőségem van-e meghívó levelet kérni valamelyiküktől. Én mondtam, hogy persze, így a cím pótlása felduzzadt meghívó levélre. A fiatal konzul még cukiskodott nekem néhány percig, nevettünk párszor apró szó vicceken, majd átadta a követség névjegyét (nem, nem a sajátját) és megkért, hogy ha az iratok rendelkezésemre állnak, akkor hívjam fel őket újabb időpont egyeztetésre, és akkor ha mindent rendben találnak, még aznap kinyomtatásra kerül a vízumom, amivel 6 hónapon belül be kell utaznom az USA-ba, hogy megigényelhessem a Zöldkártyát.
És hogy miért csak az érettségi bizonyítvány kell? Mert az elég bizonyíték arra, hogy szakképzettséged elegendő, hogy belépj az államokba. Az én szakképzettségem bőven elegendő, és ezt a konzul is megmondta :)
Nick már elküldte a meghívólevelet, és a dokumentumom a bűnügyi nyilvántartóból is folyamatban. Szerintem holnap időpontot is egyeztetek a követséggel! Szerintem a jövő hét szerda ideális lesz! :)
Ezt a blog bejegyzésemet a két pót anyámnak (Katának és Annának) az ACT koordinációs csapatának (Krisztának, Annának, Áginak) a magyar tervező gárdának (Hédinek, Vilinek, Balázsnak), és az egész team atyjának, Zsoltinak ajánlom!
Posts
