Tegnap este kaptam egy kommentet a
The Plan című bejegyzésemre, amiben az állt, hogy "van valami a blogomban számodra!" Szóval kaptam egy ilyet Esztitől, és most közzéteszem (1. szabály). Köszönöm szépen Esztinek (2. szabály) és
be is linkelem (3. szabály).
Irni kell magamról spontán hét dolgot, bármit ami először az eszembe jut (4. szabály). Ezután továbbítom a díjat hét bloggernek (5. szabály), belinkelem őket (6. szabály) és értesítem őket a díjról (7. szabály).
1. Mindig is szerettem Ákossal a Körös parton játszani, és ugye kreatívkodásaink nem ismertek határokat. Emlékszem, minden nyáron volt két állandó projektünk: a repülés és a vízen való közlekedés. Amikor a szomszédban építkezés volt, nagyon sok hungarocell hulladékot találtunk, és építettünk belőle egy kishajót. Mivel túl kicsi volt ahhoz, hogy utazzunk rajta, úgy gondoltuk, meggyújtjuk, és végső útjára engedjük, hiszen a zsilipnél aláhulló nagy vízesésnél úgyis elalszanak a lángok. Csodálatos látvány volt, ahogy az égő kistutaj szelte a habokat... Csak szegény nagyon lassan csinálta, és meguntuk. Elmentünk ebédelni. Pár óra múlva, amikor ismét kimentünk az udvarra játszani, azt vettük észre, hogy az első szomszéd serényen locsolja a Köröst. Közelebb mentünk, és kiderült, hogy a túl part lángokban áll, és szegény szomszéd vért, verejtéket nem sajnálva küzd a tűz démona ellen. Azt hiszem, ezt volt az utolsó alkalom, amikor bíztunk a zsilipben.
2. Nagyon szeretek szánkózni. Síelni és snow boardozni is, de történetünk szempontjából ez utóbbi két információ nem releváns. Már egészen kicsi koromtól fogva szerettem csúszkálni. Egyszer, egy szép téli estén Ákossal elmentünk szánkózni a közeli dombokra. Sokan voltunk, és természetesen begyakorolt koreográfiát követtünk: csúszás, oldalra ki, felmászás, csúszás... Úgy gondoltam, hogy ez így unalmas, és egyébként is, mit képzelnek ezek a kis ovisok, hogy én majd kimegyek oldalra? Persze! Még mit nem! Szóval fogtam magam, és csúszás után megfordultam, és elkezdtem felfele tolni a szánkót a dombon... Azon a vonalon, ahol lecsúsztam. Hát, kár volt. Nem telt bele két másodperc, és számbarepült egy 5 tonnás tehén! Na jó, csak egy szánkózó gyerek volt, de akkor is a számba repült, és kb. 3 hétig úgy néztem ki, mint egy kacsacsőrű emlős.
3. Épp lasagnát főzök, és már kezdem érezni az illatát. A kutya is érzi, szagolgatja a sütőt. Talán enni is fog belőle. Remélem nem sokára kész, mert rögtön éhen halok!
4. Tegnap megkaptam a Csernus féle genya asztrológia című e-mailt, és a következő szerepelt benne (kiemeltem vastaggal azokat a részeket, amikkel egyetértek):
"A Nyilas csak tüzel és tüzel és tüzel...
Te vagy az az ember, akit ha valaki véletlenül a barátjának nevez, még idős korodra sem szállsz le róla, és levakarhatatlan kullancsként lógsz a nyakán.
Barátaid bármikor kopogtathatnak az ajtódon, mindig örömmel fogadod őket (kivéve, ha otthon találnak).
Mindig kész vagy ismereteid bővítésére, látóköröd kiszélesítésére, tapasztalatok szerzésére. Egyfelől földhöz ragadt vagy és szánalmasan konvencionális, ezért fontos számodra az anyagi biztonság, jólét. Ugyanakkor szárnyaló gondolataid, fantáziád felülemelhetnének az anyagi dolgokon, mert lelkes vagy és optimista, de csökönyösen a szerencsére hagyatkozol, mivel a tehetségnek az írmagja is hiányzik belőled.
Erőteljesen szabadságvágyó vagy, tehát olyan munkahelyre, illetve kapcsolatra van szükséged, ahol van mozgástered, függetlenséged. Te vagy a szingli, egyéni vállalkozó ideáltípusa. Párodnak el kell viselnie különcségeidet, valamint, hogy mindig az állítólagos barátaiddal lógsz, vagy valahol máshol bulizol.
A Nyilasok döntő többsége alkoholista és az emberek csak röhögnek rajtad. Értéktelen kis szarházi vagy."
5. Elkezdtem írni egy könyvet. Azaz már nagyon-nagyon rég óta tervezem, hogy írni fogok egy könyvet, de sosem jutottam el odáig, hogy meg is valósítsam ezt az ötletemet. Vagy ha nekiláttam, akkor nagyon gyorsan el akartam mondani mindent, ami a fejemben volt, és az 500 oldalas regényt belesűrítettem 5 oldalba. (Igen, tudom, tehetséges vagyok tömörítésben.)
Mindenesetre most serényen dolgozom ezen a történeten, és remélem, hogy nem fog idáig fajulni a dolog:
6. Legutóbbi nyaralásunkról beszereztem egy karkötőt, amit azóta is hordok. A Meteorák szerzetesei készítették alpaka bajúszból, és árvalányhajból. Azt mondták szerencsét hoz, és mint azt a 4. pontban megtudtuk, én csökönyösen a szerencsére hagyatkozom. Nehogy már tenni kelljen valamit a célokért!
7. Életem első párkapcsolata 2 hétig tartott. 12 éves voltam, és az iskola legjobb pasijával jártam. Mindenki halálosan szerelmes volt belé, még a tanárok is. Akkor szakítottam vele, amikor meg akarta fogni a kezemet. Nem is értem, mit képzelt magáról?!
És akkor most jöjjenek azok, akiknek továbbítani szeretném ezt a díjat:
Szertár, mert ahogy a hétfőknek a Heroes, a szerdáknak ő ad értelmet.
From Beige to Black, mert ezúton is gratulálni szeretnék Tomihoz! Csodálatosan szép gyermek, remélem sok-sok örömötök lesz benne!
Újkorcsoport, mert megérdemlik.
Gurzó Ákos, akinek már csak a
Twitterre kell regisztrálnia ahhoz, hogy tökéletes XXI. századi tudósító legyen.
Csibike, mert nem normális, és ezt szeretjük benne,
Holdrabló, mert tetszik, és
Holczer András, akinek el kellene kezdenie blogolni! De tényleg...
Posts
