† To my Grandmother who passed away

Lázak izzó-folyó rezében
Feküdt nyugodt mozdulatlan
Öt hétig - s mint a fej a pénzen,
Arca fakult a bú rozsdáiban.

Egy szertője volt: a fonnyadt magány,
Körötte börtön falak magasodtak,
Nem vette körül többé kit ismert;
"Messze voltam, hát ritkán látogattak."

Béna testét a Kór sorakozói
Verték mint díszmenet a köveket;
"Sírásaim földalatti folyói
Tengert keresve vitték szívemet."

Eljöttem majd én is erre a földre,
Kezed fogtam, bár szám szóra nem nyílott,
"Sok új kín és gyalázat-gyötörte lelkemet,
torkom összeszorult, sírás fojtogatott."

Mit írjak arról, amit élni kell?
S mit elvégeztem - arról a szó minek?
Sajnálom, hogy így kellett elmenned,
Remélem tudod, hogy szeretlek!

- Váci Mihály után szabadon -

Officially back to Békéscsaba

2004 augusztus 29-én, vasárnap költöztem be a IX. kerületi albérletbe és 2009 augusztus 28-án, csütörtökön hagytam el végleg. Az épület helyrajzi tulajdonságait az első 3 évben nem nagyon sikerült kihasználni (bár a Corvinus Egyetem főiskolai karára jártam, az oktatás Budán, az Etele téren volt) az utolsó 2 évben az egyetemi tanulmányaimat már a Fővám téri épületben végeztem, ami igen közel volt hozzám: nettó 2 perc alatt beértem az óráimra.

A 2004-es Budapestre költözés izgalmai a napokban újra megismétlődtek. Nem gondoltam volna, de hazaköltözni is legalább olyan izgalmas volt, mint anno a felköltözés. Talán a változást még nem is sikerült felfogni, talán még nem tudatosodott bennem, hogy Pesten már nem rendelkezem albérlettel. Bár nagyon sok barátom mondta, hogy természetesen aludhatok náluk, de senki vendégszeretetével nem akarok visszaélni, és egyébként is: másnál aludni nem ugyan olyan!

Most egyik szemem sír, a másik pedig nevet: szomorú, hogy vége egy nagyon szép időszaknak, de örülök a változásnak, mert az tartja lendületben a világot :)

New semester new US Open about to start

Hiába a sok fejlesztés, rendszerfrissítés, leállás, korszerűsítés, a Neptun még mindig képtelen kezelni a tárgyfelvétel és a vizsgajelentkezés időszakának első 2 óráját. Elméletileg tegnap délután fél 5-kor nyitották meg a rendszert, de én csak este 7-kor tudtam belépni, és jelentkezni a tárgyaimra. Nem mintha ez hátrányt jelentett volna, de azért mégis idegesítő az ismétlődő hiba- illetve rendszerüzenet: A rendszer elérte a maximális felhasználók számát, kérjük próbáljon meg belépni később. Nem azt mondom, hogy egy 100 millió forintos beruházással korszerűsítsék a szervereket, de azért valamilyen megoldást találni kéne a problémára!

A lényeg, hogy csütörtökön délben lesz pesti elfoglaltságom, ami azért jó, mert ha úgy alakul, akkor hétvégére fenn maradhatok, de akár haza is utazhatok, mert simán elérem a kora esti vonatot. A suli 14-én kezdődik, ami azt jelenti, hogy 17-én megyek először fel, de akkor több mindent el kell intéznem; például kérvényeznem kell a tanszéken a Komplex vizsga felvételét.

Nagyon örülök neki, hogy csak szeptember 14-én kezdünk, mert így nyugodtan tudom nézni az idei US Opent (a kedvenc nyíltpályás Grand Slam tornámat) és szurkolhatok Federernek. És bár nagy szívfájdalmam, hogy nem nézhetem élőben a helyszínen, de majd jövőre! :)

It's been a while, but...

Lassan vége a nyári szünetnek és a gondtalan diákélet utolsó szimfóniája kezdetét veszi szeptember 14-én. Még nem tudom, hogy mikor lesz az Idősorelemzés szeminárium, amire mindenképp be szeretnék járni, de remélhetőleg nem a hét közepén, és akkor nagyobb eséllyel tudok a barátaimmal is találkozni.

Nem tudom, hogy valaki nézte-e rendszeresen a Jóbarátokat, vagy látta-e azt az epizódot, amikor Mónikáék új házba költöznek, Phoebee férjhezmegy, Rachel pedig bejelenti, hogy Párizsba költözik. Joey pedig ki van készülve a sok változástól. Nos, nem egy olyan barátom van aki sokat emlegeti ezt a részt:
Gáborkánk sikeres felvételi vizsgát követően mostantól Svéd színekben versenyzik, míg Holczer barátunk minden remény szerint szoknyáséknál (Skócia) próbál szerencsét. Peti ideje legnagyobb részét új barátnőjével tölti, én pedig - egy békéscsabai megállót közbeiktatva - készülök a bukottak földjére: Amerikába.

Azért mertem ezzel a szófordulattal élni, mert a minap hallottam és van benne igazság. Az Egyesült Államokba azok az emberek menekültek/szöktek/vándoroltak ki, akik saját országukban nem tudtak elismerést szerezni, vagy az országuk nem volt hajlandó azt megadni nekik. Az európai és ázsiai bukottak tették naggyá az USA-t csak úgy, mint a bűnözők Ausztráliát (lévén, hogy az egy börtönsziget volt).

Az elmúlt hetekben nagyon sok izgalmas dolog történt velem, és bár többségük sokak számára említésre sem méltó, én úgy érzem, rengeteget tanultam és fejlődtem emberileg. Remélhetően nemsokára sikerül végleg leszámolni a drámáimmal - és bár "NO DRAMA" tetoválást nem fogok a csuklómra csináltatni azért azokat a pici, csinos, egymás mellé fűzhető betűmedálokat töretlenül keresem!