America, Here I Am!

Megérkeztem...

:) Ha őszinte akarok lenni, akkor azt is leírom, hogy életem legszebb és legjobb repülőútján vagyok túl! Az ebéd kiváló volt: előételnek rákot és salátát kaptam, főételnek rostonsült csirkemellet, és desszertnek sajtkülönlegességeket gyümölccsel. Ittam pezsgőt (2 pohárral), és egy kólát, csak hogy ne gondolják, hogy alkoholista vagyok. Az ülés iszonyatosan kényelmes volt, állítható lábtartóval, és teljesen hátradönthető támlájával a TV-nézős foteleket is űberelte. Saját kis TV-men a következőkből választhattam: HBO (saját gyártású sorozatok, mini sorozatok, filmek), Filmek (szinte a legfrissebb mozi sikerek, mint Avatar, The Blind Side, Dear John, Twilight – New Moon…) kb. 15 közül lehetett választani, Sorozatok, Zene, Játékok, illetve az elmaradhatatlan Információ (itt a repülőút aktuális infói voltak láthatók). Nem unatkoztam! Kb. 3 órát aludtam, és 7 órán keresztül néztem filmeket, sorozatokat. Néztem Big Bang Theory-t, 30 Rockot, Disney sorozatokat (Nem, Hannah Montana-t nem, de csak azért, mert azt a részt, amit a gépen vetítettek, már láttam párszor). Láttam 2 olyan filmet, amit eddig még nem: Dear John és Uther Year. Aranyos filmek voltak, de azért nem venném meg őket DVD-n.

A JFK-ről hamar kijutottam, a határnál a belépéssel semmi gond nem volt, a csomagjaim meg elsőként érkeztek, szóval hip-hopp kint voltam. Ez egyébként nagy szerencse is, mert a reptér nem lékkondicionált, ezért a 2. perctől kezdve szakadt rólam a víz. Taxit is könnyen találtam, amivel egyszerűen bejutottam a városba. Nagyon szép volt az út, tök menő volt látni a sok sávos utakat, illetve azt, hogy a kertvárosi házakat felváltják a felhőkarcolók. A hotelt már ismertem, ezért ez nem volt izgalmas. Még mindig kicsit lepukkant, de olcsó, és kiváló helyen van.

Tegnap vettem egy mobiltelefont, kártyás, és összesen SMS küldésre-fogadásra illetve telefonálásra képes, de azt hiszem életemnek ezen szakaszában ennél többre nem kell, hogy képes legyen. Majd ha lesz munkám, akkor veszek „normális” telót, de addig nem írok alá semmit.

Ma elintéztem a TB számomat, mert valamiért 1 éve nem küldték ki a kártyámat. Az ügyintézés semmivel sem gyorsabb, mint otthon, a bürokrácia hálója igen vastagon szőtt, de legalább egy ablaknál el lehet intézni mindent. Az albérletkeresés lassan megy, csalódást okozott, hogy az első helyen csak le akartak nyúlni pénzzel, de szerencsére résen voltam, és nem hagytam! :) Nem most jöttem a falvédőről, és nekem ne mondja senki, hogy ha az előttem álló srácnak $100 volt az ügynöki díj, akkor az, hogy tőlem $275 kértek nem átverés. Azonnal felálltam, és eljöttem. És büszke voltam magamra!

Találkoztam Joanaval, azzal a barátnőmmel, aki itt lakik. Elmentünk Sushi-t enni és közben beszélgettünk. Ha holnap sem sikerül albérletet találni, akkor lakhatok nála pár hétig, bár nagyon remélem, hogy 2 hétnél tovább nem kell nála lennem! Mindenesetre egy nappal tovább maradok a Hotelben, már ki is fizettem.

Első benyomás: Az itteni emberek szót fogadnak a tábláknak. Ha az van kiírva, hogy kapaszkodj a mozgólépcsőn, akkor kapaszkodnak. Ráadásul mindenki jobb oldalra áll, így al lehet mellettük menni. Barátságosak, és nyitottak. Amíg Joanara vártam az iroda épület előtt, szóba elegyedett velem egy srác… Azaz udvarolt nekem egy srác. DC-ből jött, és csak pár napot töltött New Yorkban. Egy barátjához jött, és természetesen ha bármikor DC-ben járok áll rendelkezésemre, mint idegenvezető. Hát nem cuki? (Nem, nem adtam meg a számom, és nem az övét sem kértem… bár felajánlotta.)