Sunday, January 17, 2010

My Permanent Resident Card - what is not green...


Mindig is tudtam, hogy egyszer eljön a pillanat, amikor végre a kezembe foghatom a zöldkártyámat. Sokszor álmodoztam róla, hogy valyon milyen érzés lesz majd. Mi fog lejátszódni a fejemben? Dúdolni fogom az amerikai himnuszt, vagy pusztán Roosevelt-től fogok idézni valamit? Például az egyik kedvencemet: "Believe you can and you're halfway there." Vagyis: Ha elhiszed, hogy megtudod csinálni, már félúton jársz. Ugye milyen emelkedett lett volna?

De mikor eljött a pillanat, hogy a kezembe vehettem a levelet, aminek melléklete volt ez a kis plasztik kártya, a nagy izgatottságban egyetlen árva szó nem jött ki a számon. Bevallom, eszembe sem jutott, hogy valamit mondanom kellene! Csak tapsikoltam örömömben és közben próbáltam kinyitni a háromba hajtogatott levelet. Nehezen ugyan, de végül sikerült!

Várakozásaimmal ellentétben a kártya nem zöld, hanem csont színű. Az elején található minden féle szám, egy "jól" sikerült fotográfia az orcámról, illetve az ujjlenyomatom. A kártyán csinos hologramm szabadságszobor, valamint az ameriaki kontinens is felfedezhető megfelelő fényviszonyokk mellett. A kártya hátoldalán egy zöld felirat azt állítja, hogy annak a személynek, akit ez a kártya azonosít, jogában áll munkát vállalni illetve letelepedni az Egyesült Államokban. Alatta egy sötét csík látható, aminek a szélén sorminát képeznek az elnökök, illetve az államok zászlói. Kaptam egy kicsi borítékot is, hogy abban tartsam a kártyát. Igazán kedves a U.S. Department of Homeland Security-től!

Szóval, most már tényleg minden a rendelkezésemre áll ahhoz, hogy május elején belevessem magam a nagybetűs életbe odakinn. Feltett szándékom az egyetemi tantárgyaimat kedden végre abszolválni, csütörtökön pedik leállamvizsgázni. Igen, nagy hallgatásomnak hátterében nem az állt, hogy nem volt miről beszámolnom, hanem az, hogy nem volt időm beszámolni. De remélhetőleg ezen a héten mindent sikerül sikeresen lezárni... A többi pedig már gyerekjáték lesz!

Kívánjatok kéz és lábtörést! (Persze csak úgy színházasan)

1 comment:

Andras Holczer said...

Wow! Gratulálok!
És mikor találkázunk?
pussz
A