"Look at you being all professional with the drill"

A tegnapi bejegyzésemre reagálván a következő levelet kaptam Ákosomtól. (Ez nem az egész levél, pusztán idézem az ide vonatkozó publikus részeket):

"Szia!

Hat nagyon cuki a furasrol szolo bejegyzesed, hadd segitselek ki.

Borzaszto egyszeru furni, csak egyenesen kell tartani a furot. A hegyet a tiplihez kell kivalasztani, hogy pont olyan vastag legyen vagy esetleg egy picit vekonyabb, ha nehezebb dolgot akasztasz majd fel, ugy jobban tart. A tipli az a fa vagy muanyag ize amit eloszor beversz a lyukba majd abba megy a csavar.

Nem nezlek hulyenek csak nem tudom milyen level-on vagy :D Es persze a tiplinek es a csavarnak is passzolniuk kell. Ezen kivul a furohegynek passzolnia kell az anyaghoz amit fursz, csak hogy egy kicsit megremisszelek, ez vagy ra van irva, vagy a fahoz hasznalatos furohegyek fejen izek vannak, a fafurok feje meg ugyan olyan vastag mint az egesz furo, a falosok altalaban szurkek a fafurok meg rezszinuek.

Nem hiszem hogy gondjaid akadnanak, nezd meg kik kepesek furasra, azt hiszem neked is menni fog :) [...]"

Bár az anyukám igen motiváltan győzködött arról, hogy a habcsókhoz csak egy kevés tojásra és porcukorra van szükség, (nem is tudom mire akart utalni) végül arra a következtetésre jutottam, hogy ha Józsi a telepről képes lyukat fúrni a falba, akkor én is! Sajnos (vagy inkább szerencsére) Ákos levelét csak ma reggel láttam, ezért nem voltam tisztába a különböző falfajták fúrófejigényével, de az Univerzum természetesen fogta a kezemet, mert kizárólag fa felülethez való (réz színű) fúrófejek voltak a dobozban (pont olyan, amire nekem szükségem volt).

Már a hazafelé vezető úton próbáltam ráhangolni magam a fizikai munkára. Stílusosan Beatrice "8 óra munka" című opuszát dúdoltam magamban, és azt hiszem többször fellobbant szememben a "meg tudom csinálni" hadiláng.

Hazaérvén megragadtam a függönykarnist, felmértem az akasztót a falra, ügyesen bejelöltem a lyukak helyét, majd megragadtam a fúrót. Az első apró bizonytalanságot az okozta, hogy a fúró fején lévő lyuk körülbelül 10x akkora volt, mint az általam kiválasztott fúrófej. Nem, nem estem kétségbe, lendületesen kezdtem el keresni azt az alkatrészt, amit bele kell tenni a fúró fejébe mielőtt a fejet beleteszem. Miután nem találtam, gomb után kutattam, aminek megnyomása megszorítja a fúrüfejet. Kemény 5 percnyi keresgélés után sikerült rájönnöm a trükkre: a fúró fejét el kell csavarni ahhoz, hogy magába szorítsa a fúrófejet. Nagyon kreatív...

Mondanom sem kell, hogy büszkeségtől dagadó melkassal léptem fel a székre és fogtam hozzá a fúráshoz. Apukámtól sikerült ellesnem azt a technikát amit nem alkalmaztam: azért mégsem szerettem volna maximum sebességgel átfúrni a szomszédba. Nagyon lassan és óvatosan beindítottam a fúrót, és hogy egészen biztosan egyenesen fúrjak, visszatartottam a levegőt. Egész hamar sikerült átfúrni a falat, de probléma egy szál se, ezt én pont így akartam, jöhet a tipli!

Természetesen az a huncut lyuk nem lett elég nagy. Nem baj, a kicsit lehet növelni alapon - és magabiztosan, mivel már tudtam, hogy hogy kell - kicseréltem a fúrófejet egyel nagyobbra, és újrafórtam a lyukat. Ezen mozdulatsor négyszeri megismétlése után meg is találtam a tökéletes méretet, amibe végre sikerült beletuszkolnom a tiplit. Boldogságom tábortüze 1000 fokon lobogott, mikor végül becsavartam a csavarokat és felerősítettem a függönykarnis akasztóját.

Először a saját szobámban raktam fel a függönyöket, majd a nappaliban. A nappaliba sikerült elméreteznem a lyukakat, és először túlságosan is távol taktam egymástól az akasztókat, minek következtében a függönykarnis felrakása lehetetlenné vált. De természetesen nem adtam fel, jó munkásasszonyhoz illően fúrtam két új lyukat a falba - még szerencse, hogy kettővel több tiplit adtak merthogy annak eltávolítását valamiért nem sikerült megoldani. (Igen, még mindig a falban vannak...)

Joana függönykarnisánál már profi voltam, Jenna szobájában pedig az sem rémisztett meg, hogy a fal az ablak vaskeretében ért véget. Nem, nem fúrtam át a vasat, pusztán levágtam a tipli tetejéből - és számomra is csodával határos módon a csavar még így is végig belement a falba.

Jelentem az összes függöny felkerült, és nekem új hobbim van: a fúrás. Holnap betonkeverni tanulok (remélem Aaronnak betonkevetője is van otthon).