I moved in!

Az egész azzal kezdődött, hogy Joana bérelt egy U-Haul-t. Nekem meglepetés volt azt hallani, hogy Floridában nem szükséges elsajátítani a párhuzamos parkolás művészetét ahhoz, hogy az ember gyermeke jogosítványhoz jusson, dehát állam és állam között óriási a különbség, Texas például minden harmadik hónapban Mexikóhoz kíván csatlakozni...

Péntek, este 8 óra, IKEA, Paramus

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ismerek valakit, aki nagyon kedvesen felajánlotta, hogy elvisz az IKEA-ba. Csak hogy megkönnyítsem a saját dolgomat, az interneten elkészítettem a listámat azokról a bútorokról, amiket meg akartam venni. A honlapon van egy olyan menüpont, ahol ellenőrizni lehet a raktárkészletét az adott áruháznak, így nagyon könnyen ki lehet deríteni, hogy meg lehet-e az adott áruházban minden listán szereplő bútort vásárolni. Természetesen az én listámon szereplő bútorokat kizárólag a legtávolabbi IKEA-ban lehetett beszerezni (bár kétségtelen, hogy jár arra busz).

És itt szeretném megjegyezni, hogy igen, megfordult a fejemben az online rendelés gondolata, de sajnos ez az út nem volt járható, mert például az ágykeretet, ágybetétet, matracot meg lehetett rendelni, de a lámpákat nem, a kisasztalt az erkélyre meg lehetett rendelni, de a székeket nem, a könyvespolcot meg lehetet rendelni, de a ruhásszekrényt nem. Nembeszélve természetesen a „piac” nyújtotta élményről, ahol mécseseket, lámpácskákat és egyéb apró cukiságokat lehet kapni. Szóval az, hogy személyesen kell oda mennem, az biztos volt.

De ha nem visznek el ebbe az Isten háta mögötti IKEA-ba, nem is tudom, hogy hogy lettem volna képes egyedül leemelni azt a sok "szart" a polcról, és eltolni a kasszáig... Viszont cserébe úgy nézett ki a vásárlásom, hogy az úrnő (én) menetelt elől és diktálta a tempót, a hűséges Sancho Panza meg eröltetett menetben tolta utánam a cuccokat. (És akkor most eszembe jutott Milánó, és drága Ákosom „Jövök már, úrnőm!” mondata, mikor cibálta utánam a bőröndömet... Nekem is csak megszületni volt nehéz, nem igaz?)

Az IKEA-ban otthagytam egy kisebb vagyont, de legalább kevesebb adót (New Jersey 7% vs. New York 8.9%) és szállítási díjat (New Jersey $69.99 vs. New York $99.99) fizettem. Ráadásul még $10 kedvezményt is kaptam a szállításból, mert olyan sok pénzt elköltöttem a bútorokra, hogy megérdemeltem. Másnap délután 2h-re meg is érkeztek a cuccok.

Szombat, reggel 10 óra, Manhattan

Joanaval abban egyeztünk meg, hogy telefonálni fog délután 1h körül, mert akkorra kapott autót. Viszont már reggel 10h-kor csörgött a mobil, hogy épp az U-Haul felé tart, és bár tudja, hogy délutánról volt szó, dehát tök jó lenne, ha összekapnám magam, és ott teremnék úgy... igé... hát azonnal. Szerencsére a közelben voltam, ezért hamar a megbeszélt találkozóhelyen voltam. Az első meglepetés az volt, hogy nincs sebváltó. A második az, hogy hiányzik a kuplung. A harmadik meg az, amikor Joana közölte, hogy akkor most megmutatja, hogy hogy kell vezetni, de én fogok parkolni, mert ő nem tud...

Manhattanben vezetni egyébként egyszerű, mert hatalmas a forgalom, és csak mész a tömeggel. A páros utcákon jobbra, a páratlanokon balra fordulhatsz, a páros sugártakon felfele, a páratlanokon lefele tudsz menni... (vagy pont fordítva, de a lényeget értjük gondolom). Olyan ügyesen vezettem meg parkoltam, hogy a parkolóházas bácsi (aki Joanaék mellett dolgozik egy parkolóházban) megtapsolt, amikor elsőre kitolattam.

A költözés nagyon fárasztó volt, bár kétségtelene, hogy rengeteget nevettünk. Hárman lányok pakoltuk be az összes bútort a teherautóba (ok, ez így, ebben a formában nem igaz, mert az utca embere többször megállt nekülnk segíteni, így fordulhatott elő az, hogy nem szakadtunk bele a kanapé teherautóba való behelyezésébe – merthogy nem mi csináltuk), elvezettem az új lakáshoz, párhuzamosan parkoltam az ajtó előtt, kipakoltuk a cuccokat, majd mindent felhortunk az 5-re (igen, van lift, igen, használtuk is). Mikor a lányok bútora is a lakásban volt, nekiáltam összeszerelni a sajátomat...

Vasárnap, hajnali 1 óra, Manhattan

Sikeresen összeraktam minden bútort, helyére került minden cucc, de kitaláltam, hogy mégis csak szükségem van a kis fiókos szekrényre, és azt el akarom cipelni Brooklynból. És ugye amit én eldöntök, az úgy van...

Reggel (10h) első dolgom az volt, hogy Joanaval elmentem Brooklynba, összeszedtem a még ottmaradt cuccaimat, majd lecipeltük a szekrénykét a 3. emeletről. Fogtam egy taxit (ami Brooklynban igen nagy szó, bár nekem csak 20 percembe tellett), pont belefért minden és mindenki (ami szintén nagy szó) és pusztán $25-ból megoldottam a házhozszállitást. A szobám így már komplett (a bútorokat tekintve), már csak szőnyeg és függöny kell bele. :)

Internet még nincs, Verizon kitalálta, hogy a leghamarabbi beszerelés November 19-e. Én ebbe nem vagyok hajlandó belenyugodni, ezért hívogatni fogom őket addig, amíg nem találok egy hamarabbi időpontot. Ha elég kitartó leszek, eljön November 19-e...