Wednesday, September 8, 2010

My very first day at work


Nagy nap volt ez a mai, nem is tudtam normálisan aludni tegnap este. Hajnali 4-kor felébredtem (igen, a lehető legrosszabb időpontban) és utána végig abban a bizonyos se nem éber se nem mély álom fázisban voltam, ahol az ember általában akkor van, amikor kattog az agya valamin. 

Reggel 8-kor viszont megszólalt az ébresztő. Persze pont akkor, amikor már kezdtem normálisan álomba merülni, dehát ez van. Az eslő napon csak reggel 10re kellett mennem, ezért még sikerült ránéznem az e-mailekre indulás előtt, és láttam a sok-sok jókívánságot ami azonnal feldobta a reggelemet. Ezúton is köszönöm mindenkinek!

Nagyon izgatott voltam, enni sem tudtam normálisan.

Megérkeztem a céghez 9:50-re, és a recepciós kisasszony megkért, hogy foglaljak helyet, azonnal jön a HR hölgy és foglalkozik majd velem. Amíg ott ücsörögtem, nézegettem az embereket, és megállapítottam, hogy karakterileg ugyan olyan emberek dolgoznak itt is, mint az otthoni Aegisnél. Szerintem ez tök vicces! :)

A HR hölgy (normális nevén Regan) hamar megérkezett, és gyorsan át is néztük az általam kitöltött és aláírt papírokat. A próbaidő 30 nap lesz, utána teljes jogú alkalmazottja leszek a cégnek jottatásokkal meg mindennel. A Regannal való találkozásom hamar végetért, következett Tiffani, aki az asztalomhoz kísért. Tök jó helyem van, nagy asztallal, óriási monitorral. Ablak mellett ülök, ami ugye azért jó, mert kapok természetes fényt, viszont a kilátás nem annyira mesés, mivel csak a szomszédos felhőkarcoló derekát látom. De azért kilátás, és azért szép...

Az asztalom tökéletesen elő volt készítve: e-mail cím, jogosultságok, belépőkódok, minden. Sőt! Még egy FedEx borítékban kaptam olyan cukiságokat is, mint tűzőgép, lefűzőmappa, gemkapocs, füzet, post-it meg tollak. (Igen, ebben a pillanatban ennek a csomagnak örültem a legjobban.)

Az első nap természetesen nem volt túl munkás, egy feladatot kaptam Barbaratól, viszont máris volt 2 meetingem, és beregisztráltunk engem pár tréningre. Először a Pfizer csapattal találkoztam, akiknek időm 40%-ban fogok versenytárs elemzéseket készíteni, majd a CEO-val beszélgettem, aki igen művelt, lendületes és jófej ember. Mondanom sem kell, hogy a sors ismét nagyon mókás dolgot művelt velem. Lehet találgatni, miről beszélgettünk a CEO bácsival. Segítek: Nem az a lényeg, hogy vannak magyar gyökerei, szereti a magyar ételeket, és szülei német származása miatt igen jól beszél németül (egyébként mellékesen jegyzem meg, hogy van egy ehte német kollégám, akivel fogok tudni németül beszélgetni). Nem! Kérem a lényeg az, hogy a bácsi most kattant rá az - és akkor most mindenki vegyen egy mély levegőt - idősorelemzésre. Igen. Hát mondom én, hogy nincsenek véletlenek!!! :)

Egyébként jól éreztem magamat az első napon, és meg vagyok győződve róla, hogy ezek az emberek nagyon sokat várnak tőlem. Már csak az, hogy az a két ember, akikkel interjúztam viccesen megjegyezte, hogy milyen gyorsan felvettek engem a céghez bizonyítja azt, hogy valóban engem akartak. Ráadásul úgy kezelnek, mint egy teljesértékű alkalmazottat, mindenbe bevonnak, mindenről kikérik a véleményem. És ez nagyon jó érzés!

Egyelőre nekem tetszik itt! :)

1 comment:

Anonymous said...

Mariann!
El sem tudom mondani, mekkora öröm olvasni a beszámolódat az utóbbi napok eseményeiről! Sejtettem, hogy valami van a levegőben, mert nagyon ritkán írtál a blogba... De mostmár minden a helyére került :) Szinte hihetetlen, de mégis igaz, és bebizonyosodott, hogy az Életben mindenek megvan az oka! Szerencsés vagy, de mindent csak magadnak köszönhetsz, hiszen nem adtad fel :) Jupppiii :)