Sick weekend vol. 2

Ez a második hétvége, amit az ágyban töltök. És még mielőtt elkezdenétek irigyelni, nem, sajnos nem arról van szó... Mióta megérkeztem ide, azóta küszködöm megfázásos tünetekkel amik hol elmúlnak, hol visszajönnek, viszont az a tény, hogy a hétfő reggeli -40°C-os narancslét egyhúzúra döntöttem le, nem tett nagyon jót a manduláimnak. Azonnal éreztem egy kisebb szúró fájdalmat a torkomban, de simán elhesegettem a mandulagyulladás gondolatát mondván, hogy kb. 5 éve nem volt ilyen problémám.

Hát, most van. Betegen fetrengős hétvége második felvonása zajlik, és csak hálát tudok adni az elsősegély doboznak, amit anyu az illegális patikából beszerzett gyógyszerekkel pakolt tele. Egyébként ez egy vicces történet, és személy szerint nekem ez a kedvenc részem:

                                       - Anya: ...és olyan hagyományos, higanyos lázmérőjük van-e?

                                       - Patikus: Azt már nem szabad értékesíteni.

                                       - Anya: Nem ez volt a kérdés!

                                       - Patikus: ...van...

                                       - Anya: Akkor kettőt kérek.

Szóval az elsősegély dobozban találtam antibiotikumot, ami a használati utasítás alapján kimondottam gyulladások kezelésére alkalmas. A szokásos adagot alkalmazom majd egy napja, és már sokkal jobban érzem magam. A manduláim sokkal kisebbek, kevésbé érzékenyek, és a tarkóm sem fáj annyira. Tegnap este lázas voltam (nem is lázas, inkább hőemelkedéses), ami mint tudjuk az immunrendszer szorgalmas harcát jelenti a gonosz vírusokkal szemben, szóval nagyon büszke voltam magamra, hogy sikerült bebikáznom a gépezetet.

Nade ennyi a betegeskedésről pont elég. Új fejleményekkel is tudok ám szolgálni! Hölgyeim és uraim, új dolgok kerültek az "Amit ebben az életben még el akarok érni" listámra. Az a tény, hogy kifogytam a kívánságokból, kezdett kicsit szomorkássá tenni, hiszen mivégett vagyok e földön, ha nincsenek céljaim az életben. Viszont anya ma elmesélte, hogy amikor kicsi voltam, akkor azt mondtam neki, hogy a Central Parkban akarok  piknikezni a családommal egy kockás pokrócon, és frizbizni akarok a gyerekekkel és a Golden Retriever kutyánkkal. Ő akkor ezen csak nevetett, viszont szerintem ez egy kimondottan jó alap.

Szóval íme a lista:

- Nagy karriert akarok, hírnevet a szakmámban, és egy irodát egy magas ponton, rengeteg ablakkal. (20 éves terv)

- Férjhez akarok menni és gyerekeket szülni. (Pontosan 2 darabot)

- Piknik a Central Parkban: apjuk fizbizik a kutyával meg a gyerkőcökkel, én anyával majszolom a bio uborkás szendvicset a kockás pokrócon. (Távlati idilli elgondolás)

- Egy évig csak utazni akarok - a férjemmel, még a gyerekek előtt - bejárni a világ legmesésebb helyeit: Tibet, Bali, Peru, Alaska...

- Nagyon nagy leány- és legénybúcsút akarok... Vegasban! (Oh yeah!)

- Nem akarok nagy esküvőt... Egyáltalán nem akarok esküvőt... Anyakonyvvezető előtt, édes 4-esben (mi + 2 tanú) akarom kimondani az igent. (Erről majd még "beszélgetünk") 

- Az igenek után azonnal nászútra akarok menni egy pici, édeni szigetre.

- Tudni akarok a világ összes nyelvén - beleértve a holt nyelveket is. (Hol az izgalom, ha nincs kihívás?)

Egyelőre ez a terv. Hogy hangzik? Szerintem a lista összes pontja kivitelezhető... Igen-igen... Némelyik könnyebben, némelyik nehezebben. Például a szülés szerintem nagyon ijesztő dolog, ráadásul természetellenes is. De mire odáig jutunk, remélem ezen elgondolásomat kikezeli belőlem valaki. :)